Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-244
A nemzetgyűlés 244. ülése 1924. évi február 21-én, csütörtökön. 5 hogy az előadói jelentés, illetőleg- a mentelmi bizottság- jelentése önkényesen ragadott ki abból » cikkből olyan passzusokat, amely paszszusok igy kiragadva egészen másként állítják be az ügyet, mint ahogy az tényleg, valójában ebből a cikkből kiviláglik. A cikk maga általánosságban arról beszél, — hogy csak egy passzusát ismertessem — hogy »a legitimizmus fanatikusai annyira belemelegedtek a letűnt magyar korszak visszakövetelésébe, annyira visszasírják a régi jó időket, hogy most már nyíltan és leplezetlenül tagadják mindannak létjogosultságát, ami 1918 október 31. után történt. Ma már ott tartanak, hogy a forradalom előtt való országgyűlés jogait reklamálják. Kedvük szerint való volna a régi képviselőház és főrendiház összehívása, mert szerintük a jogfolytonosság elve alapján csak ennek a régi kettős törvényhozó testűiéinek van joga alapvető alkotmányjogi kérdésekben dönteni«. Méltóztassanak ezt az egész inkriminált két bekezdéses nassznst ennek az általános megállapításnak keretébe illeszteni, hogy egészen más haug'-mlyt nyírien minden, ami ebben kifejezésre jut. Ebben egyáltalában nincs izsratás, mert hiszen annak a jogfolytonosságnak persziflázsa akar lerjui, amelyet itt mesr akarnak állapítani, amely jogfolytonosság voltaképen egyúttal alkotmányjogi abszurdum is. Méltóztassanak megengedni nekem, hogy ezen az alapon vádat konstruáljak más formákban. Az Uj Testamentumban is vannak olyan részletek, amelyekből súlyos bűncselekmények, isteutagadások állapithatók meg. Hiszen ha az Uj Testamentumnak egy közismert mondását, megállapítását akarnám idézni, akkor ilyen mondatokra találnék benne, hogy »nincs Isten«. A következő mondat azonban igT hangzik: »monda a gonosz az ő szivében«. Ha kiragadom ezt az egy mondatot, hogy nincs Isten, akkor egy ateista, egy vallástalan, hitetlen megnyilatkozás volna benne az Uj Testamentumban. Erre az abszurd mura akarok rávilágítani akkor, amikor a mentelmi bizottság jelentésében kiragadott két bekezdést mint izgatási tényálladékot hozza a nemzetgyűlés elé a t. előadó ur. Nagyon kérem az előadó urat, hogy épen azon fontos alkotmányjogi oknál fogva, amely benne rejlik magában a mentelmi jogban, méltóztassék eltekinteni a mentelmi bizottság ezen jelentésétől és a maga részéről is változtassa meg felfogását. Elvégre azért vagyunk tanácskozó testület, hogy ha hibásan megkonstruált ilyen jelentéssel találkozunk, az itt elhangzott érvek alapján az előadó ur is s a nemzetgyűlés is megváltoztassa álláspontját, amely ebben kifejezésre jutott s egy jobb meggyőződéses álláspontnak adjon kifejezést. Itt csakugyan a zaklatás tipikus esete forog fenn, ezért arra kérem ugy a többséget, mint az egész nemzetgyűlést, méltóztassék számunkra azt a kis térre szorított kevés jogot biztosítani, hogy amikor képviselői kötelességünket teljesítjük, ilyen ügyészi zaklatásoknak ne legyünk kitéve, hogy ilyen uolitikai elfogultság bennünket a magunk becsületes és ia-azságos törekvéseikben ne akarjon megakadályozni, mert akkor egészen bizonytalan az a talaj, amelyen mozgunk. Vannak értékek még- ebben a nemzetben ; ezeket az értékeket elveszejteni, ezeket bizonytalanná tenni nem szabad, Ez sokkal komolyabb ügy. Mint mondani szokták, ez az a mikrokozmosz, amelyben benne látszik az egész univerzum ; ez az a vízcsepp, amelyben megtükröződik az igazság világossága. Ezen okoknál fogva tisztelettel kérem, méltóztassék a mentelmi bizottság jelentését elutasítani és Propper Sándor t. képviselőtársam mentelmi jogát ne méltóztassék felfüggeszteni. Elnök : Kivan még valaki szólni. Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Zsitvay Tibor előadó : T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt bátor vagyok arra reflektálni, hogy vájjon jelentésem egyoldalu-e, vagy pedig megfelel azoknak az adatoknak, amelyek az iratokban találhatók. Tisztelettel bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy az a szöveg, amely a jelentésbe felvétetett az inkriminált részre vonatkozólag, szószerint a vádiratból van átvéve, ami egészen természetes. Méltóztassanak tehát tudomásul venni, hogy a vádirat maga mondja azt, hogy a vádemelés tárgya a cikk egész tartalma, különösen pedig annak az a része, amely benne szerepel a jelentésben is. Ennek következtében ne tőlem és a bizottságtól méltóztassék számonkérni azt. hogy vájjon mely részletek inkrimináltainak. Ez a vádiratnak a maga vonatkozó, természetszerű része. (Hebelt FJde közbeszól.) Egyáltalában nem szorulok rá, hogy a tanulmányozás kérdésében Hebelt képviselő úrtól bármiféle kioktatást is elfogadjak. A magam részéről egy ilyen mentelmi ügy áttanulmányozása és elvégzése céljából épugy tudom kötelességemet, mint bármely más képviselő. (Hebelt Ede: Ugy látszik, nem tudja! A. tények mutatják!) Elnök: Hebelt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Zsitvay Tibor előadó : A magam részéről a széles mederben lefolyt vitából először is azt a következtetést tudom levonni, hogy a tisztelt felszólalt képviselő urak legnagyobb része ezt a mentelmi ügyet nem A r olt képes abba a légkörbe visszavinni, amelyben a mentelmi ügyeket tárgyalni kell: kizárólag a közjogi mentalitás körébe, hanem egyenesen pártpolitikai szempontokat vetettek be a vitába. (Zaj és ellenmondások a széhőbaloldalon.) Meg kell ezt állapitanom annál is inkább és annál nehezebb szívvel, mert amikor én a mentelmi bizottság előadójaként lépek itt fel, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a magam részéről pártpolitikát csináljak; a magam részéről a mentelmi bizottságban és annak előadójaként is kizárólag és egyedül a mentelmi bizottság álláspontjának képviseletére szoritkozom. (Szeder Ferenc : Az egységespárt álláspontja.) Mindenekelőit az a kifogás hangzott el, hogy különös üldözésben van része a sajtó egyik oldalának. (Rothenstein Mór: Ugy van!) A magam részéről mindenekelőtt előrebocsátom azt, hogy teljesen indokolatlannak találnám azt a beállítást, hogy a sajtó egyik vagy másik része különleges elbírálásban részesül. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Hebelt Ede : így van !) Ha igy volna, azt magam ítélném el elsősorban, mert helyesnek vallom azt az elvet, hogy a sajtószabadság érvényesítése egyedül azokkal a korlátozásokkal állhat szemben, hogy mindazok, akik a sajtószabadsággal bármilyen pártpolitikai szempontból visszaélnek, egyaránt kímélet nélkül találják meg a földi igazságszolgáltatást. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsobaloldalonjlüem tudok tehát a tekintetben megkülönböztetést tenni, hogy milyen célból akarják a gyűlöletet felszítani. Aki ebben a leró»-
