Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

102 "A nemzetgyűlés 247. ülése 1924. évi február hó 27-én, szerdán. lefon ügyi szakosztályaik vannak. Mert ha leülünk a telefonhoz és megpróbálunk kapcsolást kapni, hosszas kísérletezések után végre olyan kapcsolást kapunk, hogy hatan vagyunk bekapcsolva, úgyhogy nem értjük egymás szavát. Vagy várni kell arra a külön másik központra, amig végre jelentkezik. (Fábián Béla: Ha véletlenül eltörik a cenzor ceruzájának a hegye, akkor félbe kell hagyni a beszélgetést. —Lendvai István: Azt a fajvédők tudják a legjobban! — Fábián Béla : Először mi kezdtük tapasztalni !) Ezek annyira mindennapos jelenségek, hogy szinte unalmasnak tetszik róla beszélni, azonban ez is organikus betegség tünetét mutatja. Arról nem beszélek, hogy ma még mindig megtörténik az, hogy ha telefonon beszélni akarok, akkor a cenzor odatartja a fülét és kihallgatja a beszélgetésemet. Ez másik baja ennek az egész állami berendezkedésnek. Azt azonban már csak megkövetelhetem, hogy ha már fizetek a beszélgetésemért — és alaposan megfizettetik, — akkor legalább végrevalahára beszélgetni is tudjak. A helyzet ma az, hogy ha a drága telefont naponta háromszor érdemleges beszélgetésre tudom felhasználni, boldognak nevezhetem magam. Hogy azonban legfontosabb ügyeimet sem tudom telefonon elintézni, hogy az orvosok nem tudnak beszélni, hogy kereskedelmi, gazdasági ügyeket nem lehet telefonon lebonyolítani, hogy szerkesztőségek nem tudják a maguk hírszolgálatát elvégezni, és hogy — velem történt meg — a kereskedelemügyi ministériumban három napon keresztül nem tudták a telefont megjavítani és nekem panaszkodtak ott, hogy legfőbb gazdájuk telefonját sem tudják rendbehozni : micsoda destrukció, micsoda összeomlás és leromlás ez ! Itt is feltétlenül kell segíteni. És mindezek tetejébe megtörténik egy szép napon, hogy a közönségnek nemzeti ajándékképen át akarják nyújtani a számológépet, azt a számológépet, amely ott lesz a központban, amely számolni fogja az én beszélgetéseimet anélkül, hogy azt ellenőrizni tudnám. Ez a számológép, amely hibás kapcsolások címén csak 10 százalékot fog javamra írni, minden beszélgetést 1000 koronával fog felszámítani azon az 54.000 koronán kivül, amelyet havonjta amúgy is fizetek. Ezt nem lehet elbírálnia az előfizető közönségnek (Fábián Béla : Kétmilliós havi telefonszámla !) és itt fog a telefon teljesen csődöt mondani. Mert cl SZElmológéppel megpróbálkoztak külföldön is, ahol sokkal rendesebben működik a telefon, de ott sem lehetett ezt gyakorlatilag valami nagy gyönyörűséggel alkalmazni, ott is kiderült, hogy körülbelül 40—50 százalék hibás kapcsolás volt, amit kombinációba kell venni, ha nem akarják a közönség kárára felállítani a számológépet. Egyszer bent voltam a telefonközpontban, az ottani műszaki urak nagyon kedves előzékenységénél fogva végignéztem ezt a csodálatos gépezetet, amely a látogató számára szinte elkábitó, misztikus, hatalmas, olyan, mint egy gépfalanszter. (Rassay Károly : A vörös malom !) Akikor már találkoztam a számológéppel. Pár hónappal ezelőtt megmutatták nekem a számológépet, ott gubbasztott sötéten, valami baljóslatuan ez a gépszörnyeteg, éhesen és mohón várva a pillanatra, (Fábián Béla : Az ezer koronákra !) amikor gyomrában felemészti a budapesti idegeket, a budapesti közönség türelmét. Már akkor komoly aggályaim támadtak. Azóta foglalkozván e kérdéssel és olvasván róla már a külföld megnyilatkozásait is, azt ajánlanám a mélyen t. kereskedelemügyi minister urnák, hogy intézkedjék olyan irányban, hogy ez a számológép ne használtassék. Már ott nagy hibát követett el a telefon- és postaigazgatóság, amikor azokat az előfizetési díjakat, amelyeket folyton felemelve, a közönségtől beszedett, ahelyett, hogy a telefonhálózat megjavítására, a folyton jelentkező hibáknak kiküszöbölésére fordította volna, vétetett egy számológépet és azt ezen előfizetési díjakból szerezte be. Véletlenül a posta- és a telefonüzem az egyetlen, amely nem deficittel, hanem fölösleggel dolgozik, és ezt a fölösleget is olyan fölösleges és rossz célra fordították. Tisztelettel kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy azokat a szakférfiakat, akik ujabb merényletet akarnak ezzel a számológéppel Budapest közönsége ellen elkövetni, akik egy gépi gondolkozás következtében, amely nem tud 'belekapcsolódni az életbe, gépekkel akarják megnyomorítani a fővárosi társadalmat, azonnal rendelje maga elé, vizsgáltassa meg ezt a kérdést és ha csak egy hányad rossz van a mai állapottal szemben a számológépre való áttérés mellett, akkor ezt a számológéprendszert ne léptesse életbe. Nem hiszem, hogy illegális jövedelmet akarna a kincstár szerezni abból, hogy hibás kapcsolások esetében is fizessen a közönség, anélkül, hogy beszélgetett volna. Ezt merőben képtelen vagyok még csak elgondolni is. Épen ezért, mert súlyos igazságtalanságoknak és jogtalan megadóztatásnak lesz csak forrása ez a számológép, figyelmeztetem a kereskedelemügyi minister urat, hogy ezt a gépet azonnal iktassa ki a nagy telefongépezetből. (Fábián Béla: Meg kell fizetni a központi kisasszonyokat, akkor kevesebb lesz a rossz kapcsolás !) Érdekes azonban, hogy a telefonigazgatóság mit akar ezzel a számológéppel elérni. Azt reiméli, — és ez jellemző arra az üzleti gondolkodásra, amely tetteiben megnyilvánul, — hogy a számológép beiktatásával kevesebben fognak beszélni, felesleges beszélgetések nem fognak elhangzani. (Lendvai István: Ezt a paiiamentbe kellene beiktatni!) Bocsánatot kérek, egy üzem arra való, hogy minél nagyobb forgalmat tudjon biztosítani. Az a gondolat, amely egy üzemet le akar redukálni, sorvasztó gondolat. A felesleges beszélgetéseknek egy bizonyos százaléka kétségtelenül jelentkezik, de ez nem fontos, nem lényeges, a baj az lesz, hogy olyan beszédeket is meg fognak majd akadályozni a számológépek, amelyekre üzleti, kereskedelmi és szociális szempontból szükség volna. Méltóztassék végül megengedni, hogy egy közvetett állami árdrágításról is beszéljek. Ez az állami árdrágitás voltaképen fővárosi árdrágítás, de meg fogom mutatni a kapcsolatot, hol találkozik ez az állammal. A főváros közönsége azon boldog rezsim alatt, amelyben él, napról-napra szenvedi át a különböző drágításokat. Ilyenek a gáz, a villany és egyéb közszolgáltatások drágítása. Ilyen a villamos vasutak áremelése, amely már igazán enormis. Hiszen most egy átszállójegy ára 2000 korona, egy vonaljegy ára 1700 korona, egv rövid szakaszjegy ára 1100 korona. Méltóztassanak magukat beleképzelni annak az utazóközönségnek a helyzetébe, amely napi munkája után szalad; mert aki sétálni megy, az vagy gvalog sétál vagy beül a kocsijába vagy az autójába, de aki a közúti közlekedési eszközökre szorul, annak kétségtelenül sürgős dolga van, annak szüksége van erre a közlekedési eszközre. Ho-