Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

À nemzeigyüUs 285. ûlêsè 1924. hogy a magyar hadsereg derékszíjára vigyázzunk és arra az intézményre, amelynek szimbóluma a derékszíj becsülete, féltő gonddal tekintsünk. Annak védelme tekintetében pártkülöiibség nélkül mindent meg kell tennünk. igen t. Nemzetgyűlés! Szilágyi Lajos képviselőtársam nem is régen egy roppant érdekes és szenzációs interpellációt mondott ei, amelyben feltárta Prónay Pál volt alezredes szolgálati viszonyát, helyzetét a nemzeti hadsereggel vagy a magyar kir. honvédséggel szem oen, és kérdést intézett a honvédelmi minister úrhoz, amelyek közül a legfontosabb az volt. hogy jelentse ki itt a in. kir. honvédelmi minister ur őszintén és igazán, hogy katona-e Prónay Pál alezredes igen, vagy nem, vagy civil-e % (Zaj.) Akkor gról Csáfcy Károly m. kir. honvédelmi minister ur felállott és egy hosszabb beszédben válaszolt, ismertette a Prónay-ügy egész történetét, összes részleteit, s a végén kijelentette, hogy Prónay Pál nem tagja a hadseregnek és nem katonatiszt. Alig hogy ez a kijelentés megtörtént, Magyarországon, az alakiság hazájában, megindítottak egy katonai port, amelynek egyik főhőse Prónay Pál volt, s amelyoen ő nem mint magánszemély, nem mint polgári személy szerepelt, hanem szemben a honvédelmi minister ur íelíogasávai, mint katonatiszt és mint katonatiszttel szemben folytatták le ezt az eljárást. Az ország felfigyelt erre a perre, amely három hétig tartott és mi is figyelemmel kísértük annak lefolyását. Amikor azt látjuk, hogy egy magasrangu katonatiszt egyik héten katona, a másik héten polgári személy, amikor egyik héten mint katonát állítják a bíróság ele, a másik heten pedig a katonai bíróság felett álló minister kijelenti, hogy ő nem katonatiszt, ez komikus benyomást kelt. Az ilyen perek ahelyett hogy a jogrendben való bizalmat megerősítenék, ellenkezőleg, megbénítják, megingatják a bizalmat, amit különösen azért ken sajnálnunk, mert ez a mi legféltettebb kincsünkkel, a magyar honvédséggel kapcsolatban történik és magasrangu tisztjeink becsületét érinti . Azt mondják, hogy Prónay Pál legutolsó pöre alkalmával azért volt szükség arra, hogy ő ellene mint tiszt ellen folytassák le az eljárást, mert ott az ügyészség képviselvén természetesen Prónay érdekeit, ugy az ő, mint tanúi szájára, bizonyos tekintetben, lakatot kellett tenni. A jelen nem levő minister urat arra kérem, méltóztassék most már véglegesen állást foglalni abban a tekintetben, hogy Prónay Pál tulajdonképen micsoda: katonatiszt-e vagy polgári személy! (Szilágyi Lajos: A tisztikar akarja tudni! Ez nem közömbös az ő számukra! — Szabóky Jenő: Nem közérdek! — Pakots József: Sok ilyen rejtély van ebben az országban! — Szilágyi Lajos: Féltek, hogy beszél! Ez az egész. — Zaj.) Minthogy a katonai perrendtartás 516. §-a szerint tisztek közötti becsületsértési ügyekben a katonai biróság előtt indítják meg az eljárást és igy folytatták azt le vele szemben is, épen azért ennek a kérdésnek eldöntését feltétlenül szükségesnek tartjuk. Ugyancsak a katonai perrendtartás 312. §-a rendelkezik abban a tekintetben, hogy a meghozott itéle.eket mikor és mennyi idő alatt kell kikézbesiteni az érdekelteknek. A törvény három napot állapit meg pontosan és precízen. Annak ellenére, hogy már négy hete hozatott meg ez az Ítélet, azt még ma sem kézbeévi február íw 6-án, szerdán. 250 sitették ki Prónaynak, holott arra neki feltétlenül szüksége van. (Szilágyi Aladár: Kihirdették!) Mióta a nyugatmagyarországi harcok lezajlottak, azóta négy port indítottak Prónay Pál alezredes ellen. Ezekben a pörökben kétszer volt katona é3 kétszer nem volt katona, hanem polgári személy. (Szilágyi Lajos; Az atrocitások folytán hős volt, Budaörs miatt kegyvesztett lett! Ez a mai rendszer!) Valósággal harmonikáztak az ő katonai rangjával és polgári egyéniségével. Az országnak tehát igenis joga van megállapittatni és tisztázni ezt a helyzetet és tisztán látni, hogy Prónay katona-e vagy civil ember, hogy végre a maga ügyében tisztán láthasson (Szilágyi Lajos: És beszélhessen!) és a jogi eszközöket is tudja saját érdekei szerint használni és igénybevenni. (Erdélyi Aladár: Felolvastad, hogy a minister kijelentette, hogy nem katona!) És mégis a minister kijelentése után megindult a pör és ott mint katonát vették figyelembe. Épen ez az érdekes és ez az a nagy ellenmondás, amelyet nem lehet megérteni, hogy a minister ur kijelenti, hogy nem katona és már 1921-ben elbocsátották a hadseregből, és akkor három hét múlva megindítanak ellene egy port és ott mint katonát vonják felelősségre és mint katona ellen indítanak ellene eljárást. (Szilágyi Lajos: Vallják meg, hogy félnek tőle! — Vanczák János: Piroska is katona volt, — Héjj Imre: Volt idő, amikor maga félt tőle! — Szilágyi Lajos: A kormányelnök biztosan fél tőle! Hatalmának eredetét nagyrészben Prónaynak köszönheti! — Gr. Hoyos Miksa: Egészen nyugodt lehet, hogy nem!) Anélkül, hogy állást kívánnék foglalni ebben a pörben, (Kothenstein Mór: Amikor nyeregbe segítette, akkor jó volt!) mint tárgyilagos tényt meg lehet állapítani, hogy Prónay magatartása a nyugatmagyarországi harcokban s megelőzőleg magatartása Szegeden az ellenforradalmi kormányzat idején mindenesetre olyan volt, hogy nagyon sokan, akik ma a hatalom polcán állnak, az ő hathatós támogatását és barátságát igény bevették. (Zaj a jobboldalon.) Annál mglepőbb ez. mert hiszen ezelőtt száz évvel sem volt szokás, amikor Kózsa Sándor romantikája virágzott a Dunántúl, hogy azokat az embereket cserbenhagyják, támadják és ellenségnek tekintsék, akiknek segítségével és erejével bizonyos sikereket el lehetett érni. Én a kormány lelkiismeretéhez szeretnék néhány szót intézni és azt szeretném, ha igenis azzal az emberrel szemben, akitől olyan nagy támogatást nyertek, legalább bizonyos igazságosság, tárgyilagosság álláspontjára igyekeznének helyezkedni, és legyen már vége annak a kétszinü játéknak, amelyet vele szemben folytatnak. (Szilágyi Lajos: Vonuljanak vissza együtt! Az leghelyesebb! Együtt jöttek, együtt menjenek! — Derültség.) Ezek után a magyar királyi honvédelmi minister úrhoz a következő interpellációt intézem (olvassa): »1. Mi az oka annak, hogy a Prónay Pál-féle becsületsértési perben az íteletet még ma sem kézbesítették az érdekeltnek, noha a katonai büntető perrend 312. ^-a alapján három napon belül a kikézbesítést eszközölni kel1- , , -, • 2. Hajlandó-e a minister elrendelni az azonnali kézbesítést.« (Erdélyi Aladár: Akkor is, ha kihirdették?) Akkor is. Elnök: Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák.