Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-231
84 A nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán. továbbá (olvassa): »A földnúvelésügyi minister ur érdekének tartom, hogy ez a vizsgálat becsületesen végrehajtassák, mert hiszen az ő reputációja érdekében van elsősorban erre a vizsgálatra szükség.« Végül beszédét a mélyen t. ministerelnök ur ezekkel a szavakkal fejezte be (olvassa): »Ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy a bűnügyi vizsgálatról, amely csak a kezdetén áll, részletekre menőleg nyilatkoztassam. Mikor eljön annak az ideje, — mondotta a ministerelnök ur — ebben a tekintetben is be fogok számolni, addig méltóztassék a nemzetgyűlés és az ország tudomásul venni, hogy mi ebben a kérdésben kérlelhetetlen szigorral és pártatlansággal fogunk eljárni, mert ez a nemzet becsületének ügye.« (Kováts-Nagy Sándor: Ön ezt az időt nem akarja bevárni! — Lendvai István: Mikor következik el annak az ideje? — Platthy György: Bízza a bíróságra!) Abban a véleményben vagyok, hogy a nemzet becsületének kérdésévé tett ügyben mindent el kellene követni, hogy ne évek hosszú soráig, hanem, ha csak lehet, hónapokon, sőt heteken belül a világosság kiderittessék. (Lendvai István: Nagyobb disznóságokat is megszoktunk már! — Gr. Hoyos Miksa: Folyton közbeszól!) Elnök: Lendvai István képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni, mert erélyesebb rendszabályokhoz fogok fordulni. Eőri-Szabó Dezső : Én ma is azon a nézeten vagyok, hogy ez az ügy csakugyan a magyar nemzet becsületének ügye (Zaj jobbfelölj A ministerelnök ur mondta, az imént olvastam fel, s most csodálkoznak, hogy azt mondom. Most is azt mondtam, hogy a ministerelnök ur ezeket a szavakat használta, s most, mikor ezt mondom, csodálkozni méltóztatnak. (Zaj a jobboldalon. — Platthy György : Lássuk a medvét !) Én tehát ma is azon az állásponton vagyok, amelyen a ministerelnök ur 1921 szeptember 24-én állott, azonban sajnálattal vagyok kénytelen kijelenteni, hogy a körülmények jogosulttá teszik azt a feltevésemet hogy a ministerelnök ur közben ezt a meggyőződését megváltoztatta. Jogom van ezt feltételezni azért, mert nemcsak hogy az igen t. ministerelnök ur azt az igéretét, hogy erről az ügyről be fog számolni s hogy ebben az ügyben mindent ki fog derittetni, nem váltotta be, hanem inkább sok mindenféle dolog megtörtént abban az irányban, hogy ez az ügy egyáltalán ki ne derittessék. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Ralijuk a bizonyítékokat !) Ennek a gyanúsításnak minősitett állítás igazolására íelemlitem azt a kétségen kívül álló tényt, hogy például a jelenlegi igazságügyminister ur hivatalát elfoglalván, azzal a szándékkal jött, hogy ezt az ügyet hivatalosan beszünteti. Hozzáteszem, meg vagyok róla győződve, hogy az ő becsületes magyar lelke nem tudta, mi van e mögött az ügy mögött, mert ha tudta volna, feltételezem róla, hogy semmiképen sem járult volna hozzá ennek az ügynek suba alatt való elintézéséhez, (Kiss Menyhért: Igazságügyi skandalumnak nevezte! — Nagy Emil igazságügyminister: Sohse mondtam ezt!) hogy ennek az ügynek mi minden van a hátterében, erre következtetni enged az igen t. ministerelnök ur imént felolvasott nyilatkozatán kivüi egypár, ebben az ügyben szomorúan szereplő egyénnek nyilatkozata, amelyek közül egy-kettőt leszek bátor itt a nemzetgyűlés szine előtt bemutatni. Rassay igen t. képviselő ur emiitette abban az interpellációjában, amelyet a ministerelnök úrhoz intézett annak idején, hogy Zákány Gyula egykori nemzetgyűlési képviselő ur ezt a hírlapi nyilatkozatot tette az üggyel kapcsolatban. (Mándy Sámuel: Érdekes felolvasni, hogy Zákány mit mondott. — Zaj. Elnök csenget. Olvassa:) »Kijelenteni, hogyha még a mai nap folyamán megnyugtató magyarázatot nem kapok, amit nekem megígértek, akkor olyan világraszóló skandalumot csinálok, hogy ebbe a kegyelmes urak nyaka is beletörik.« (Zaj jobbfelől. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Ez a Zákány Gyula ur kormánypárti nemzetgyűlési képviselő volt. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Sohse volt kormánypárti! Maga volt a kormánypárti!) Elnök : Csendet kérek képviselő urak a jobboldalon. Eőri-Szabó Dezső képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Eőri-Szabó Dezső: Ugyancsak ez a Zákány Gyula képviselő ur azt is mondotta, hogy... Elnök: Nem találom az Eskütt-ügynek összefüggését a Zákány-üggyel, t. képviselő ur. (Zaj a baloldalon. — Kiss Menyhért : Főtanu Zákány ! Kijáró volt! — Rupert Rezső : Miért vagyunk akkor itt!) Csendet kérek, képviselő urak ! (Kuna P. András : Mi van a két tehénnel!) A házszabályok értelmében az interpellációk tárgya bejelentendő és az interpelláció ahhoz a tárgyhoz adandó elő. Felkérem a képviselő urat, hogy méltóztassék a bejelentett Eskütt-ügyi interpellációja tárgyának körében maradni. Eőri-Szabó Dezső : Köteles tisztelettel veszem tudomásul az elnök ur figyelmeztetését, de kénytelen vagyok konstatálni, (Zaj. Elnök csenget.) hogy ez a Zákány Gyula az Eskütt-ügynek egyik szereplője és ez a dolog összefügg. A mélyen t. elnök urnák erről nincs tudomása. Elnök: De van tudomásom erről, azonban most kizárólag a Zákány-üggyel méltóztatik foglalkozni. Eőri-Szabó Dezső : Nem folytatom tovább ezt a nyilatkozatot, csak arra mutatok rá, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a Zákány Gyula nagyou kellemetlen ember lebetett, ez a Zákány Gyula sok kellemetlen dolgot tudhatott, mert annak ellenére, hogy vád alatt állott, hivatalos útlevéllel mégis Amerikába vitorlázott. (Kiss Menyhért : Hogyan lehet az ! Amerikába csak az apjukhoz engedik ki az embereket ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Csendet kérek jobbról is, képviselő urak ! (Éhn Kálmán: Mi van a tehénárakkal?) Eőri-Szabó Dezső: Tessék? Nem érteni! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Lendvai István közbeszól.) Lendvai képviselő urat másodszor rendreutasítom ! Eőri-Szabó Dezső: Nem érteni, micsoda tehénről van szó?! (Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak privát beszélgetést folytatni. (Egy hang a szélsőbaloldalon a jobboldal felé: Beszéljenek világosan!) Eőri-Szabó Dezső: Tessék előrukkolni mindennel, nyugodtan állok elébe! Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni és ne méltóztassék privát beszélgetést vinni. (Berki Gyula: Választási tehenek!) Eőri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Még sokkal fontosabb azonban a hírhedt ügy főszereplőjének, Eskütt Lajosnak nyilatkozata, (Halljuk! baífelől.) amely 1923 október 30-án jelent meg, többek között Az Újság című napilapban is. (Lendvai István: Kormánylap! Halljuk csak! — Mozgás jobbfelől.) Ebben többek között ez az Eskütt Lajos azt mondja (olvassa): »Én mindeddig hallgattam, mert azt hittem, — és bizonyos oldalról igyekeztek is erről meggyőzni — hogy ez a hallgatás az ország érdekében történik. Az_ utóbbi időben azonban arra a meggyőződésre jutottam, hogy inkább az az ország érdeke, hogy mindent az igazságnak és a té, nyéknek megfelelőnek a nyilvánosságra hozza.«
