Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

• A nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán azzal az állásponttal, melyet az a bizottság, amely az előadás tárgyát képező szöveget meghatározta, elfoglalt. T. Nemzetgyűlés! Bátorkodom hivatkozni arra, hogy annak idején, amikor a most már törvénybe iktatott 1920 : XXXVI. törvénycikket tárgyalták, Kenéz Béla előadó ur ugyancsak tett kisebb módosításokat, amint az 1920. évi november hó 12-iki és 13-iki naplókból megállapitható. Méltóztassék átnézni azokat a stiláris és kisebb módositásokat, amelyek abban a jegyzékben vannak, amelyet a földmivelésügyi minister ur által kifejezett intenciók szerint a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető leggyorsabban voltunk bátrak közölni a képviselő urakkal. Ezeknek a legnagyobb része, azt lehet mondani, hogy 99%-a ilyen módositásokat tartalmaz. Hogy a szöveg akkora, ez azért van, mert indítvány formájában kellett azt a szöveget önteni s ennek megfelelőleg sok a kisérő szöveg, maguk a módositások kizárólag csak egyes szavak precizirozására, esetleg egyes kiegészitésekre vonatkoznak, amelyek az együttes bizottság szövegével semmiféle ellentétben nincsenek. Ettől pedig az előadó nem zárható el. Mert engedelmet kérek, eltekintve mindenféle házszabálytól és minden elvi szemponttól, mikor én mint előadó az együttes bizottság által megállapított szöveget nyomda alá rendeztem és a nyomdai kefelenyomatot olvastam, — természetesen figyelmesen kellett azt elolvasni — akkor abban a szövegben olyan egyenetlenségekre jöttem rá, amelyeket a törvényalkotás precizitása érdekében feltétlenül ki kell javitani, illetőleg helyesbiteni. (Ugy van! jobbfelöl.) Azok a módositások, amelyeket leszek bátor előterjeszteni, — amint az eddig általam előterjesztett két módosítás is bizonyítja ~-tisztán ilyen természetűek. (Helyeslés jobbfelöl) Bátorkodom azonban még egy körülményre rámutatni, hogy a Ház teljesen tisztán lássa a helyzetet e módositásokra nézve, és ez a következő: Az együttes bizottság tárgyalása alkalmával a kilencedik paragrafusnál a kulturális célt szolgáló vagyonokra vonatkozólag a földmivelésügyi minister ur a bizottság által elfogadott szöveggel szemben a maga álláspontját fentartotta. Ez az egyik eset volt, amely eset következtében az egész bizottság és az egész nemzetgyűlés tudomásával beállott annak a szükségessége, hogy erre vonatkozólag bizonyos megállapodás létesitettessék amibez a kormány is hozzájárult. Ha tehát lényeges módositásokról beszélhetünk azok között a módositások között, amelyek ebben az átadott jegyzékben foglaltatnak és amelyek tulajdonképen nem az én módositásaim lesznek, mert hiszen azokat a módositásokat más képviselő urak fogják előterjeszteni — akkor ezek a módositások olyanok, amelyekről a képviselő urak tudtak, és ennek megfelelően előre tisztában lehettek azzal, hogy ennek a kérdésnek végleges rendezése majd a részletes tárgyalás során fog bekövetkezni. Arra vonatkozólag, hogy mikópen szabályoztassék, az elvben már elfogadott, nyilvánosság és szóbeliség a földbirtokrendező biróság előtti eljárásban, a földmivelésügyi minister ur kijelentette, hogy fentartja a maga aggályait avval a szöveggel szemben, amelyet az együttes bizottság elfogadott. Ez is olyan köztudomású kérdés, amelyről mindenki előre tudhatta, hogy további vita és megbeszélés tárgyát fogja képezni. Ezen a két kérdésen kivül ebben a jegyzékben az együttes bizottság által elfogadott szövegen semmiféle lényeges változtatás nem foglaltatik. Kérem ezt tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől ~ Zaj.) Elnök: Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. A szó őt megilleti. Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem,^ nem az a célunk, hogy a minister ur mielőbb túlessék ezen a földreformjavaslaton, (EöriSzabó Dezső: Az ország essék túl rajta.) hanem az, hogy az ország népének minél előbb megfelelő földreformot alkossanak. (Felkiáltások jobbfelől: Mielőbb !) Épen mi voltunk azok, akik kifogásoltuk, hogy a földreformnovella tárgyalását megszakították és hogy egyáltalán ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése elhúzódott. Most azonban erkölcsi kötelességünk azt az álláspontot képviselni, hogy ezeket az egész kötetet kitevő módositásokat a parlament előkészitő szervei, az együttes bizottságok által tárgyaltassuk le s csak azután hozzuk ide a nemzetgyűlés elé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mondjuk meg egész őszintén, hogy a rengeteg módositás után tájékozatlanok vagyunk arra nézve is, hogy tulaj donképen mi lesz az a szöveg, amely itt a Házban vita tárgyát fogja képezni. Ahogy átfutottam ezeket a módositó javaslatokat, meg vagyok győződve róla: ezek egyáltalán nem csupán stiláris módositások, hanem igen súlyos és fontos érdemi módositások is. (Ugy van! balfelől.) De időnyerés szempontjából is kérjük a minister urat, hogy járuljon hozzá az indítványunkhoz, mert amit az előkészitő szervben, az együttes bizottságban tisztázni tudunk, azt nem kell itt a nemzetgyűlésben vita tárgyává tenni, amiáltal a földreformnovella tárgyalása még inkább elhúzódik. Az alaposság szempontja is megkíván ja, hogy ezeket a módositásokat az előkészitő szervek által előzetesen letárgyaltassuk. A minister urnák s az előadó urnák az az érve sem áll helyt, hogy ezeket a módositásokat nem a minister ur vagy az előadó ur fogja benyújtani, hanem egyes többségi párti képviselők nyújtják be. A velünk közölt módositásokról tudjuk, hogy ezek a többségi pártnak a minister úréval egybehangzó álláspontját fejezik ki, (Ugy van! a jobboldalon.) tehát a minister ur most már nem képviseli itt az együttes bizottsági javaslatot, amely ki van nyomatva, s amelyet ismerünk, hanem azokat a javaslatokat, amelyeket most még nem ismerünk. (Zaj a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Hiszen ő osztotta szét!) Ez a helyes álláspont. Tessék eszerint eljárni és az ellenzéknek is módot adni épen a földreformnovella jósága érdekében, hogy ezekre a módositásokra vonatkozólag a maga álláspontját kifejthesse. A tárgyalás sokkal nehezebb lesz, ha nagyon hirtelen, nagyon is kapásból jönnek a módositások; ez nem olyan dolog, amellyel egyszerre, gyorsan lehetne végezni, hanem alaposan meg kell azt fontolni. Annál is inkább csodálkozunk a többségi párt álláspontján, mert a többségi párt épen az igazságügyminister ur vezetésével mindig házszabálymódositást akar; azt akarja, hogy az előkészítő szervekbe vitessék át a kérdés megoldásának lényege. Most pedig épen a többségi párt játssza ki ezt az álláspontot azáltal, _ hogy az együttes bizottsági ülésen elfogadott javaslatot ismét pártértekezlet elé vitte, és a pártértekezlet megfelelő álláspontjait, amelyeket a minister ur itt képviselni fog, előkészületlenül szinte puccsszerűen idedobva az ellenzéknek, hoznak a nemzetgyűlés elé. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Arra kérem a minister urat, hogy időnyerés szempontjából is tebát épen abból a célból, amelyet a minister ur el akar érni, méltóztassék ezeket a módositásokat sürgős, gyors letárgyalás végett a bizottsághoz juttatni. Addig elővehetünk