Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

A nemzetgyűlés 281. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán. M adnia a kormánynak. Különösen áll ez a külpolitikai kérdésekre. Tekintettel arra, hogy az előadó ur által benyújtott ez a módosítás külpolitikai felhatalmazást ad és tekintettel arra, hogy erre vonatkozólag a Ház gyakorlatában van is már precedens, — megvallom, az én bűnömből, az én elnökségem alatt volt egy ilyen precedens, amit őszintén megvallva, nagyon megbántam, mert később hasonló természetű belpolitikai ügyeknél arra, mint precedensre hivatkoztak — annak előrebocsátásával, hogy külpolitikai dologról van szó, és ez precedensül belpolitikai kérdésekre nézve nem szolgálhat, a magam részéről ezzel a fentartással hozzájárulok az előadó ur javaslatához. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! Teljes mértékben elismerem, hogy a t. képviselő urnák igaza van abban, hogy incidentaliter hozatott fel ez a kérdés és incidentaliter kérte az előadó ur ennek a hozzáadásnak a szakaszhoz való felvételét; azt hiszem azonban, hogy ez a tárgy teljesen rokon tárgy a kormány által a pénzügyek vitelére vonatkozólag kért felhatalmazással. A kormány oly értelmű felhatalmazást kér, hogy a már létező és december 31-én lejárt felhatalmazás, melynek alapján kereskedelempolitikai tárgyalásokat folytathatunk, a következő félévre is megadassák, ugy, hogy nem lehet azt mondani, hogy a kért felhatalmazás nem volna összefüggésben azzal az általános felhatalmazással, amelyet a kormány a maga részére kért. Elismerem azonban, hogy állitható és vitatható ennek ellenkezője, az is, hogy külön paragrafusban, esetleg külön törvényjavaslatban terjesztessék ez a Ház elé. A kormány erre való tekintettel, annak idején de facto be is nyújtott egy erről szóló törvényjavaslatot, melynek tárgyalásához azonban nem jutott, nem jutott pedig azért, mert, mint tudjuk, az indemnitás vitája elhúzódott, ugy, hogy most, január végén ismét nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a kellő felhatalmazással rendelkezzünk. Tekintettel azonban azokra a nagy érdekekre, amelyek itt szóban forognak, nagyon kérem, méltóztassanak ahhoz hozzájárulni, hogy ez a felhatalmazás felvétessék anélkül, hogy a jövőre nézve precedenst jelentene. Elnök : Sándor Pál képviselő ur kivan szólani. Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! Hozzájárulva mindahhoz, amit Gaal Gaston t. képviselőtársam és a ministerelnök ur is erről az uj paragrafusról, illetve annak beiktatásáról mondott, mégis csak elvárhatnók, hogy, ha már a pénzügyi bizottság ilyen fontos ügyet nem tárgyalhat, az ellenzéknek legalább huszonnégy órával előbb méltóztatnék magánúton megmondani, hogy mi a szándék, hogy a kérdésről valamiképen tájékozódjék. Beismerem, hogy a ministerelnök urnák igaza van, hogy a külkereskedelmi szerződések ügye igen_ sürgős, és én is a mellett vagyok, hogy fogadjuk el a javaslatot, de már tegnap is tudomást szerezhettünk volna erről és akkor már tegnap is megmondtuk volna, hogy hozzájárulunk ehhez a javaslathoz. Mégis csak szokatlan dolog az, hogy kereskedelmi szerződéseket, ha csak az óv végéig is, ilyen rövid utón elintézhessünk a nemzetgyűlés előtt. A dolognak komolyságát veszélyeztetjük azzal, ha incidentaliter hozunk ide ilyen javaslatokat ugy, hogy az ellenzéknek fogalma sincs róla, de valószinüleg a kormánypártnak sem. Egyéb okok miatt is bátor vagyok felszólalni. Nem tartom helyesnek, de eddig tartózkodtam attól, hogy ennek hangot adjak, hogy a ministerelnök például kimegy külföldre kölcsöntárgyalásokra és egyetlenegy vérbeli szakembert, mondjuk bankigazgatót, aki az ottani viszonyokat isNAPLÓ XX, meri, segitőtársul nem viszi ki magával. (Kállay Tibor pénzügyminister: Nem kölcsönt tárgyaltunk!) Amennyiben az újságokból informálva vagyok, ott olyan kommünikéket olvastunk, hogy a Rotschild-ház és a Baring Brothers belevonattak bizonyos előzetes tárgyalásokba, tehát a pénzügyminister ur előzetesen tárgyalt a kölcsöa pénzügyi részéről is. És amennyire a pénzügyminister ur előrelátását ismerem, el is várom tőle, és természetesnek találom, hogy e tekintetben kutatásokat folytatott. (Kállay Tibor pénzügyminister: Természetes, de azt esak megtehetem!) Csak ezért szólalok fel, Nincsenek kezemben az adatok ebben a pillanatban, mert nem tudtam, hogy erről szó lesz, de le kell szegeznem, hogy a külföldi legnagyobb hatalmak, amelyek e tekintetben sokkal előrehaladottabb stádiumban vannak, mint mi, mindenkor szakembereket visznek magukkal a tárgyalásokra, és a szakemberek véleményét kérik ki, ami ilyen nagy dolgokban feltétlenül szükséges. A tisztelt pénzügyminister ur nem. vészit a presztízséből semmit, ha ezeket a szakértőket magával viszi, és ezeket az urakat, akik rendesen ismerik a külföld pénzügyi viszonyait és az ottani körökkel személyes nexusban is vannak, nagyon jól felhasználhatja arra, amit az ország érdeke megkövetel, Én tehát nemcsak ebben a tekintetben, hanem a szerződésekre való tekintettel is, amelyek hamarosan megköttetnek, kérem, hogy méltóztassék a tárgyalásokba szakembereket bevonni, mielőtt a szerződést megkötnék. (Friedrich István: Vérbeli szakembert! Izraelitát!) Nem tudom, a képviselő ur mit gondol vérbeli alatt. Én azt értem vérbeli alatt, aki ért a foglalkozásához, akármilyen vallásfelekezethez tartozzék is, A képviselő urat én nem proponálhatom, mert azt hiszem, a képviselő ur maga sem hiszi magáról, hogy értene hozzá. (Petrovicz Gyula: Nem én hangsúlyoztam a vérbelit!) Én tehát arra kérem a tisztelt ministerelnök urat az ország érdekében, hogy ha kereskedelmi szerződések köttetnek, azok ne mint fait_ accompli-k terjesztessenek elénk, hanem vonják be a tárgyalásokba azokat az érdekelteket is, akik értékes tanácsokkal szolgálhatnak és ezzel a minister ur és a ministerelnök ur nem fog presztizséből semmit sem vesziteni. Ezt a tiszteletteljes kérést voltam bátor előterjeszteni. Elnök: A ministerelnök ur kivan-szólni! Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, a t. képviselő ur tévedésben van, amikor azt mondja, nem közöltetett az ellenzék tagjaival az, hogy ilyen javaslat fog tétetni. Az előadó ur ugy informált, hogy a tegnapi nap folyamán az ellenzék jelen volt tagjainak igen számos részével közölte azt. hogy a mai napon ilyen kiegészítő javaslatot fog tenni. Megengedem, hogy a képviselő ur talán nem volt jelen és igy nem szerzett erről tudomást, ezt nagyon sajnálom, azonban de facto az előadó ur tett ilyen közlést az ellenzék tagjainak. De hiszen nem is érhette ez a javaslat váratlanul a t. képviselő urakat, mert feküdt már egy törvényjavaslat a nemzetgyűlés előtt. Ebben a törvényjavaslatban, amely egy paragrafusból állott, a kereskedelemügyi minister ur kért ilyen felhatalmazást. Tekintettel az idő előrehaladott voltára és arra, hogy az indemnitást nem tudtuk befejezni, a felhatalmazásra ina már igen sürgős szüksége van a kormánynak, mert hiszen folyó tárgyalásokat nem hagyhat abba csak azért, mert ilyen felhatalmazással nem bír. Ami pedig azt illeti, hogy nem vittünk vérbeli szakértőket a külföldi tárgyalásokra, engedjen meg at. képviselő ur, de mi, sajnos, 8