Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-242

A ncmafötgyuléii 242. ülése 1924. De mégis, függetlenül ettől, én a ma délelőtti tanácskozás során felvetettem a pénzügy minister ur előtt azt a kérdést, hogy arra való tekintettel, hogy ez a pánik előállott, hogy letagadhatatlan tény. hogy a közszükségleti cikkek árai mintegy 100 százalékkal emelkedtek, nem tartaná-e szükségesnek és indokoltnak, hogy a köztisztviselők és egyéb közalkalmazottak fizetéseit ennek arányában felemelje; nem tartaná-e indokoltnak és szükségesnek azonnal rendelkezni az iránt, hogy egy gyors drágasági pótlékot folyósitson az állam alkalmazottai részére. Felvetettem azt a kérdést is, hogy nem tartaná-e a pénzügyininister ur, vagy a ministerelnök ur indokoltnak, hogy egy rendelkezést bocsásson ki, amellyel kényszerítené, kötelezné a magánvállalkozókat is arra, hogy munkásaiknak, magántisztviselőiknek és alkalmazottaiknak bérét a drágaság arányában haladéktalanul emeljék fel. Az volt a válasz a pénzügyminister ur részéről, hogy ezt az intézkedést nem teheti meg, mert ha megtenné, akkor ő is akceptálná ezt a pánikot, akkor akceptálná ezeknek az áraknak indokoltságát. A pénzügyminister ur nem akceptálja a pánikot és az árak felemelését, azonban ministertársai ugyanakkor rendelkezéseket adnak ki, amelyekkel nemcsak hogy akceptálják ezeket az árkialakulásokat, hanem azon még túl is mennek. Hiszen ma jelent meg a rendelet, amely szerint a kereskedelmi minister ur a posta-, távírda- és telefondíjakat 100 százalékkal felemelte. Ma jelent meg ugyancsak egy nyilatkozata a kereskedelemügyi minister urnák, hogy a vasúti tarifát február 25-től kezdve 30—50 százalékkal fel fogja emelni. Mi ez, mint akceptálása a mai helyzetnek, mint elfogadása a korona ilyen nagyarányú zuhanásának és az árak ennek megfelelő kialakulásának? (Pikler Emil: A kormány becsüli le legjobban a koronát és ő rontja le leginkább a korona vásárló erejét!) Vagy azt hiszi a t. pénzügyminister ur, hogy neki joga van az árakat horribilisen, 100 százalékkal felemelni, de mégis reménye vagy erkölcsi ereje lehet arra, hogy az egyéb árak hasonló kialakulását meg fogja tudni akadály ózni 1 Nagy tévedés, mert a pénzügyminister urnák és a kereskedelemügyi minister urnák intézkedéseit máris követték a városnál. A gázgyár igazgatósága ugyancsak a mai nap folyamján elhatározta a gázáraknak mintegy 80 százalékkal való felemelését. Ugyanilyen arányban emelik a villanyárakat, a vizárakat és mindent az egész vonalon. (Létay Ernő: A szokásos hivatalos árdrágítás! — Pikler Emil: Erre nincs büntető paragrafus!) Ezek az áremelkedések már most az egész vonalon megvannak. Kérdem, mit gondol a pénzügyminister ur és a t. kormány, hogy mi lesz ennek a következménye azoknak a dolgozóknak részéről, akik fizetésüket a múlt hónapban, vagy pedig elsején, vagy a múlt hét folyamán az akkori áraknak megfelelően vették fel? Ha nem történik itt gyors intézkedés, akkor veszedelmes állapotok fognak bekövetkezni. Az üzleteknél máris ezek a jelenségek mutatkoznak, amint az imént mondottam. A tömegek meg fogják rohanni a kereskedőket, oda fognak menni, ahol lesz. onnan igyekeznek megszerezni életszükségleteiket, mert ^az életösztön fogja őket erre kényszeríteni. ^ (Pikler Emil : Jogos volna, akármit csinálnának !) Akkor nemcsak pánik fog bekövetkezni, hanem előáll egy ujabb 1918 október 31-ike, vagy ami még annál is rosszabb, egy 1919 március NAPLÓ xx. évi február hó 19-én, kedA-f. 509 21-ike. Ezért pedig a kormányt felelősség terheli, ezt meg kell akadláyozni, ennek elébe kell nézni, és minden intézkedést meg kell tenni, hogy ez be ne következzék. A pénzügyminister ur valorizációról beszél. Valorizálni akarja az állami terheket. Nem lehet egyoldalú valorizációt csinálni. Valorizálni a polgárság részére a terheket, de a jövedelmet nem valorizálni, ez egyoldalú politika, amely nagyon megbosszulja magát. Miért nem rendelkezik a pénzügyminister ur az iránt, hogy ha már valorizáltan fizetjük a terheket, valorizáltan kapja meg a munkás, a köztisztviselő és minden dolgozó ember a jövedelmét is. Nekünk nincs kifogásunk az ellen, hogy a kormány számokkal játszik, hogy itt milliókkal tanitják meg számi tani az embereket, de az ellen van kifogásunk, hogy csak az egyik oldalon emelkednek a milliók, a jövedelem azonban nem tart lépést az árak horribilis emelkedésével. Azért felfogásom szerint az volna a kívánatos, ha a pénzügyminister urnák a valorizációra vonatkozó intézkedései kiegészittetnének ugy, hogy a fizetés, tehát a jövedelem is valorizált legyen, hogy az is abban az irányban emelkedjék, amelyben emelkednek a közszükségleti cikkek árai. A pénzügyniinister ur programmja, amelyet a. délelőtt folyamán előterjesztett, engem egyáltalában nem elégít ki, nem nyugtat meg, s attól félek, hogy nem is fogja azokat az eredményeket meghozni, amelyeket a ^pénzügyminister ur ezektől az intézkedésektől vár. Én hallottam ma délelőtt a pénzügyminister ur felett egy bírálatot az egységespárt részéről, valamint a kormányt támogató keresztény gazdasági párt egy tagja részéről is. Akkor azon gondolkoztam, hogy ha a többséghez tartozó parlamenti képviselők, valamint a kormányt támogató képviselők nincsenek megelégedve a kormány pénzügyi politikájával, — mert az egészen természetes, hogy az ellenzék f nincs vele megelégedve — akkor vaj ion kire támaszkodik a pénzügyminister ur? Azért azt gondolom, hogy ha a pénzügyminister ur ezt látja, fel kellene vetnie a bizalmi kérdést ebben a Házban, (Igaz! Ucnj van! balfelől.) módot kellene adnia annak eldöntésére, hogy kinek a bizalmából, elhatározásából vezeti az ország pénzügyeit kinek a mesrbizásából kormányoz, kinek a megbízásából sáfárkodik. S akkor az igen t. képviselő uraknak is mód adatik arra. hogv szavazás formájában nyilvánítsák felfogásukat. Mert nincs semmi értelme annak, hogy itt mi beszélünk, ha a folyosókon mondjuk meg a véleményünket; nincs semmi értelme annak, hogy egyik-másik újság szerkesztője, aki egyben képviselő is, a lap hasábjain agresszív, ellenzéki hangokat hallat, itt pedig, ha szavazásra kerül a sor, a kormányzat, a nénzügyminister ur javaslatai mellett szavaz. Ez csak itt. Magyarországon történhetik meg. Mi, keresztényszocialisták, bizalmatlansággal viseltetünk — s a mai nap ezt a bizalmatlanságot bennünk csak megerősítette és fo

: kozta — a pénzügyminister ur iránt s ezért azt szeretnők, ha mód adódnék ebben a Házban az egész nemzetgyűlésnek, hogy tagjai véleményüket nyilvánítsák abban a tekintetben, vájjon a bizalom a többség részéről megvan-e, vájjon a többség akaratából viszi-e a pénzügyminister ur tovább az ország ügyeit. Azt hiszem, hogy nem. Viszont amint nem ildomos dolog képviselők részéről csak szavakkal az elégedetlenségnek kifejezést adni, ugy ildomtalan dolog a pénzügyminister ur részéről is az, 69