Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-242
À nemzetgyűlés 24.2. illése 1.924. gyök kénytelen rendreutasítani. (Zsilinszky Endre közbeszól.) Zsilinszky képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Nagy zaj.) A képviselő urakat figyelmeztettem már, hogy a komoly tárgyalásnak előfeltétele az, hogy a szónokokat csendben méltóztassanak meghallgatni. Ez az első feltétele annak, hogy itt nyugodtan, higgadtan és az ország helyzetéhez méltóan lehessen tárgyalni. Méltóztassanak az elnöki figyelmeztetéseket megszívlelni és a szónokot nyugodtan meghallgatni. (Pakots József: Nem lehetünk nyugodtak, mikor az ország nyugtalan. — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Temesváry Imre: Az is baj, ha a kormány olyan javaslatokat hoz ide, amelyek az ország pénzügyi helyzetén talán bizonyos mértékig segítenének és ugy látom, hogy t. képviselőtársaim szerint, az is baj, ha a kormány nem hozza azok a ta ja vaslatokat. Azt hiszem, nem mondtam semmi olyan dolgot, amely kiválthatta volna ezt az izgalmat. (Zsilinszky Endre: Nem a t. képviselő ur ellen van izgalom, hanem a kormányzat ellen! — Eckhardt Tibor: A pénzügyi politika ellen ! — Szilágyi Lajos: Gyerünk az ellenzékhez ! — Rassay Károly: Üljön át!) Az ellenzék sem tudna segíteni az országnak e nyomorúságos helyzetén! Meggyőződésünk az, hogy amit az ellenzék hangoztat, az sem segítene az országon! (Rassay Károly: Eddig csak azt láttuk, hogy önök mit tudnak !) Ajánlok még egy dolgot. Méltóztassanak talán figyelembe venni azt, hogy az ellenzék részéről mindig a valorizálatlan kölcsönök ellen szólottak itt a nemzetgyűlésen! (Ulain Ferenc: Természetes!) Most tehát, midőn már a valorizált kölcsönöket hajlandó a kormány bevezetni.. . {Nagy zaj és felkiáltások a balközépen: Késő! — Ulain Ferenc: Kérjék vissza!) Épen azt akarom mondani, Ulain képviselőtársam. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Baticz Gyula: Most már tönkretették az országot! — Eckhardt Tibor: Az a kérdés, kinek van igaza! — Rassay Károly: Ez a pillanat a legalkalmasabb? — Pikler Emil: Most már tönkretették az országot, most már hiába valorizálnak!) Temesváry Imre: Én csak egy szerény nézetet vagyok bátor itt kinyilatkoztatni a nemzetgyűlés előtt. (Nagy zaj.) Azt akarom kinyilatkoztatni, hogy midőn belföldi kölcsönre van szüksége ennek a nemzetnek, (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Mire! Tudni akarjuk, hogy mire adjuk !- Friedrich István: Ki ad kölcsönt ennek a kormánynak? — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Meskó Zoltán: Majd az uj garnitúrának! — Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán. — Rassay Károly: Ellenőrizetlenül egy vasat sem! — Friedrich István: Hová fogják tenni ezt a pénzt? — Meskó Zoltán: A kölcsönt adják össze a főtanácsosok! — Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! - (Pikler Emil: Ki ad kölcsönt ennek a kormánynak? — Nagy zaj.) Temesváry Imre : Amikor a belföldi kölcsönről van szó, akkor azt hiszem — és ebben az egy kérdésben talán Meskó t. képviselőtársam is igazat ad nekem —, hogy a belföldi kölcsön létrehozása céljából elsősorban talán azokhoz az összegekhez kellene nyúlnunk, amelyeket a jegyintézet felállítása óta idegenek vettek fel a jegyintézettől hitelbe. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Akik ezekből az összegekből a legnagyobb arányban vették ki a részüket, azok az elért haszon bizonyos részét adják kölcsön. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalion. — Dénes István : Ez játék ! Adok és visszaveszek ! Ez nem kormányzati politika ! — Meskó Zoltán : A háborús vaévi február hó 19-én, kedden. 497 gyón még egy krajcárt sem adott !) Talán azt is lehetne igénybe venni ! (Meskó Zoltán : Talán ? Ez a szomorú ! — Folytonos nagy zaj.) Elnök : Meskó Zoltán képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni! — (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán. — Zsirkay János : Vegyék fel az utolsó kenetet ! — Rassay Károly: Mit vitatkozunk mi itt önnel? Hol a pénzügyminister ? — Folytonos nagy zaj. — Bogya János : Koncepció nélkül nem lehet pénzügyi politikát csinálni !) Csendet kérek, képviselő urak ! Temesváry Imre: Te íjesen szükségtelennek látom, hogy tovább is beszéljek, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) mert ha olyan kérdésekről beszélek is, amelyeknek tárgyalását nem lehet a kormány támogatásának nevezni, a t. ellenzék ezeket sem hallgatja meg, holott felfogásomat talán az ellenzék is oszthatná. Minthogy azonban minden egyes kérdés tárgyalásának elébe vágnak, nem vagyok hajlandó itt a tüdőmet tovább koptatni (Zaj.) és kérem az ellenzéket, adjanak önök egy tervet, amely megvalósítható, a kormány ezt bizonyára meg fogja szívlelni. (Folytonos nagy zaj a balközépen, a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: A kormány mondjon le!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Temesváry Imre: Nem olyan időket élünk most, amikor szavakkal játszhatnánk. Ma itt a legfontosabb az, hogy ha a kormány valamit el akar érni, azt sürgősen valósítsa meg. (Friedrich István: Három évig nem volt sürgős? — Elnök csenget. — Pikler Emil: Hol a pénzügyminister? — Nagy zaj.) Én arra kérem a t. nemzetgyűlést, méltóztassék a kormánynak segíteni, hogy a közgazdasági katasztrófát megakadályozza. (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik Benárd Ágost! (Nagy zaj és felkiáltások a balközépen, a bal- és szélsőbaloldalon: Hol a pénzügyminister f— Rassay Károly: Már megbukott! — Folytonos nagy zaj.) Benárd Ágost: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy a korona katasztrofális értékcsökkenésének kérdésében lejárt már a sok szóbeszéd ideje és elérkezett a tettek és cselekedetek tizenkettedik órája. (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: A lemondás ideje! — Rupert Rezső : A kormánypártból való kilépés órája! — Friedrich István: Megint egy kormányttámogató! Ezekből a támogatásokból él a kormány! Komoly dolog ez? — Nagy zaj.) Megnyugvással hallottuk: ami sokunknak régi követelése volt, hogy a pénzügyminister kijelentette, hogy a bankóprés üzemét megszünteti. (Zaj. - Derültség a baloldalon.) Én ugy látom ma a helyzetet, hogy ha ez már régen nem történt meg, akkor történjék meg most, de rögtön. (Nagy zaj. — Rupert Rezső : Szintén egy szakértő! — Rassay Károly : Egy billió a bankjegyforgalom, az nem is elég !) Ugy látszik, nem igaz az, amit annyiszor hallottunk, mert akkor hogyan volna lehetséges, hogy valósággal métermázsaszámra csempészik át az ország határán az effektiv magyar állami bankjegyeket ? (Nagy zaj. — Rupert Rezső: Azt máskép intézik el! — Pikler Emil: Ugy sem érnek semmit!) Azt is helyeslem, hogy a belföldi kölcsönnel akarunk magunkon segíteni és pedig kényszerkölcsönnel, de azt követelem, hogy ennek terhéből legelső sorban azok vegyék ki a részüket, akik valorizálatlan hitel alakjában milliárdos és milliárdos nemzeti ajándékhoz jutottak. (Ugy van! Ugy van! — Dénes István : Tehát beismeri ? — Rupert Rezső: Önök támogatják!) Méltóztassék ezenkívül megengedni, hogy ez:
