Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-241

*Ä nemzetgyűlés 241. ülése Î924. talommal töltsék meg. Ő az a férfiú, aki egyfelől gondoskodik arról, hogy azok a szerencsétlen nincstelenek, akik addig csak a temetőben nevezhettek a magukénak hat lábnyi földet, földhöz juttathatók legyenek, de ugyanakkor lelkében a hála érzelmeivel telik meg azokkal szemben, akiknek kezébe van adva ezeknek a kisembereknek nevelése és lelki gondozása, akik arra vannak hivatva, hogy ezeknek az egyszerű embereknek a lelkébe csepegtessék a hazaszeretetet. T. Nemzetgyűlés ! A 9. és a 27. § két határkő, melynél összetalálkoznak a keresztény felekezetek; két határkő, melynél kezet fognak egymással, egymásnak jobbot nyújtva egy szent, nagy munkára kötelezve magukat. Az előttem szólott Zsitvay Tibor t. képviselő ur beszéde emlékeztet, engem az 1790/91-iki országgyűlésre, amidőn a katholikus rendek a vallás és lelkiismereti szabadságnak védelmére kelve, a protestánsokkal egyesülve, törvénybe iktattatták azokat. Emlékeztet az 1848 : XX. te. megalkotására is. Épen ezért kötelességemnek tartom, hogy a hála érzelmeivel mondjak ezért köszönetet Zsitvay Tibor t. képviselőtársunknak és rajta keresztül az egész nemzetgyűlésnek, mert hiszen, amint látom és amint örömmel állapithatom meg, az az atmoszféra, amelyet ebben a Házban a 9. § alkalmával megteremtettünk, megvan a 27. §-nál is. ( Ugy van ! Ugy van ! jobbjelöl.) Egyet szerettem volna, ha a Zsitvay Tibor képviselő ur nem mondott volna el, és ezt azért szerettem volna, hogy én mondhassam el. (Halljuk ! Halljuk !) Azt t. i., hogy a »Debreceni Protestáns Lap» vezércikkében olvastam, egy igazán fenomenális eseménynek leírását, amiről Zsitvay Tibor képviselőtársam említést tett. Ez a cikk arról szólt, hogy amikor mi kálvinisták teljesen kétségbe voltunk esve, hogy az államsegély megvonása miatt egyetlen jogakadémiánk sem marad Magyarországon, mert az egykor hires és tradíciókkal teli sárospataki jogakadémia immár bezárult, a nagyjában 75% erejéig római katholikus Kecskemét városa vállalta a református jogakadémia számára öt tanszéknek a terhét. Egyébként mi, erdélyi emberek, szokva vagyunk a keresztyéni megértéshez, mert. Erdély a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság klasszikus hazája. Szokva vagyunk ehhez, mert ott a szó szoros értelmében testvéri szeretetben, testvéri ; békességben élnek a keresztény felekezetek. Az az igazi keresztyéni álláspont, amely nem tűri a gyűlölködést, nem tűri az üldözést és amely minden emberben meglátni igyekszik az Isten képét és hasonmását. Mi ugy gondolkozunk Erdélyben, hogy nem az a baj, ha az emberek nem mind egyformák, hanem ha sehol sem imádkoznak. Az eszmetársulás rendjén még egyet kötelességemnek tartok megemliteni és ez az, ami itt talán ismeretlen, hogy Erdélyben a római katholikus püspök, Mailáth Gusztáv Károly, a református püspök, Nagy Károly és az unitárius püspök, Ferencz József közös pásztorleveleket adtak ki a háború alatt és a forradalom idejében, vagyis egyesültek a haza és a krisztusi szeretetben. A krisztusi eszméknek diadalától nem szabad megijednie senkinek ebben az országban. Hol a krisztusi eszmék ülik diadalukat : ott békességük, nyugalmuk és boldogságuk van azoknak is. akik évi február hó Í5-én, pénteken. 477 messze, végtelen messze állnak a krisztusi ideáloktól. igen-igen sok mondanivalóm lenne még, azonban tekintettel az idő előrehaladott voltára, nem folytatom tovább, hiszen felesleges is, mert nincs kivel polemizáljam. Igazán történelmi óra ez, amelyet fel kell jegyeznünk és amelynek hirül kell mennie az országban mindenfelé, hogy vannak kérdések, amelyekben minden ellentét elsimul és a válaszfalak összeomlanak. Csatlakozom ahhoz a határozati javaslathoz, amelyet Zsitvay t. képviselőtársam benyújtott. (Éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik? Bartos János jegyző : Várnai Dániel ! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Ehhez a szakaszhoz nekem is néhány megjegyzésem van. Ebben a szakaszban ugyanis az van kimondva, hogy az egyházközségek, illetve az egyházközségeken kivül magasabb közületek és egyházi intézmények is földhöz juttathatók, még pedig mindenféle ellenérték nélkül. A szakasz ugyanis kimondja, hogy amennyiben nem járadékként fogják kapni ezek a magasabb egyházi közületek a nekik juttatandó földbirtokot, abban az .esetben a birtok vételárát az országos vagyonváltság alap terhére kell irni. Hogy a magasabb egyházi közületeknek, intézményeknek juttatandó földek milyen földmennyiségből fognak kikerülni, az már tisztáztatott a bizottságban és a plenumban is, de egyébként ez a szakasz is felvilágosítást nyújt erről. Ebből megállapíthatjuk, hogy ezeket a földeket a vagyon váltságföldekből fogják kihasítani és a vagy on váltságföldek rovására fogják megalakítani az ujabb egyházi hitbizományokat. Ismétlem, egyházi hitbizományokat, mert azt hiszem, hogy azok a törekvések, amelyek a protestáns, a görög katholikus és az unitárius egyházak részére is földet óhajtanak szerezni, nem fognak megállni annál, hogy a földet megszerezzék, hanem igyekezni fognak ezt a földet az egyházak javára meg is kötni, amint erről már szó volt a lapokban, igyekezni fognak megkötni és örök tulajdonul biztosítani. Tehát egész nyugodtan megállapíthatom, hogy itt a vagyonváltságföldek rovására ujabb egyházi hitbizományok alakításáról van szó, (Helyeslés a jobbközépen. — Zsitvay Tibor : És a háborús vagyonok rovására !) mégpedig nem is kisbirtokok, hanem leginkább középbirtok alakításáról. Hiszen a javaslat már megszavazott 16. §-ának második pontja is módot ad arra, hogy »középbirtok akkor is juthathatö járadéktételenkint, ha az valamely közérdekű célt vagy intézményt szolgál«. Azokból a földekből tehát — ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni és ismételni — amelyek a birtoktalan mezőgazdasági népesség kielégítésére volnának hivatva és azokból a földekből, amelyekből a törpebirtokosok földjének kiegészítését kellene ellátni, (Barthos Andor : Azoknak kielégítése után !) a birtoktalan mezőgazdasági népesség", a törpebirtokosok és morzsabirtokosok rovására fogják ezeket az egyházi középbirtokokat megalakítani. Csak röviden akarok néhány megjegyzést tenni ennél a szakasznál. Már a bizottságban is rámutattam azokra a veszélyekre, amelyek ebből is származhatnak, már a bizottságban" is rámutattam arra, hogyha a birtoktalan mezőgazda-