Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-241

'À nemzetgyűlés 241. nièse 1924. évi február hó 15-én, pénteken. 467 dalom által valamiképen rekompenzáltassék, mert az az árva tényleg nem tehet róla, hogy a felügyeleti hatóság az ő vagyonával ilyen rosszul sáfárkodott; de ennek nem ez a megoldási módja, itt csak egy kicsi kis tyukat tömünk be, itt igazán csak az igazságtalanságot és méltánytalanságot halmozzuk egymás tetejébe, hanem annak az a módja, hogy egy egészen más törvénj^ben, amelyhez ennek a törvénynek egyáltalán semmi köze, hiszen a földbirtokreform-akcióhoz ez az árva-károsodás egyáltalában nem tartozik. Ezt ebből a törvényből eliminálni kell. Ez egy tiszta elvi és jogi álláspont, amelytől én semmiféle jelszavak által eltántorittatni magamat nem engedem. Épen azért az a tiszteletteljes kérésem a t. Nemzetgyűléshez, hogy ezt a pontot a maga egészében a földreformnovellából elimináljuk és amennyiben a nemzetgyűlés gondoskodni kivan az árvákról, annak a közegnek a kárára és kontójára gondoskodjék, amely közeg a kárt okozta ; a jelen esetben ez a magyar társadalom, a magyar állam összessége. Tisztelettel indítványozom, hogy a szakasz . harmadik bekezdése töröltessék. Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Cserti József ! Cserti József : * T. Nemzetgyűlés ! Nagyon gyakran megesik a képviselővel, hogy felkeresik különösen azok a nagykorúak, akiket az árvaszék nagykorúsít és panaszolják, hogy a vagyonukat teljesen elvesztik, s tanácsot kérnek, hogy mit csináljanak azzal a pénzzel, amelyhez az árvaszék ugy jutott hozzá, hogy ingatlanaikat eladatta, és azt rendesen hadikölcsönbe fektette ; kitesz ez mondjuk 4—5, esetleg 10.000 koronát. Én a magam részéről rendesen azt^a tanácsot adom, hogy a pénzt ne vegyék fel, mert az érte való beutazás többe kerül, mint amennyit kitesz maga a pénz. Pedig annak idején eladatták ezeknek az árváknak az ingatlanait és odaveszett apai vagy anyai örökségük teljesen vagyontalanokká lettek ; az árvaszék pedig a község elüljárósága utján felszólittatja az árvákat, hogy nyilatkozzanak arra vonatkozólag, hogy felveszik-e a pénzt és ha nem veszik fel, ebben az esetben valamilyen hadiárvaalapra juttatják oda azok pénzét, akiknek, mondom, maguknak sincs egy fillérjük se annak folytán, hogy eladatták az ingatlanaikat 20—22 évvel ezelőtt, úgyhogy ők, mint mondottam, a vagyonukat teljesen elvesztették. A 24. § utolsó bekezdése azokról az árvákról akar intézkedni, akiknek vagyonát a háború alatt adták el. De ezek nagyon kevesen vannak. Tudjuk, hogy a háború alatt, különösen a háború második évétől kezdve már nem adták, nem árverezték el a vagyonokat, tehát az illetők alig szenvedtek valami kárt . . . (Rassay Károly : Árverési tilalom volt !) ... Ugy van, árverési tilalom volt ... de talán az árvaszék is érezte, hogy ez rossz üzlet, látta, hogy a legstabilabb dolog, ha az ilyen vagyon megmarad az ingatlanban. Igen, de azok járták meg, akik a háború kitörésekor 13—14 évelsek voltak és ma lettek nagykorúakká, akiknek eladták a vagyonukat 20—22 évvel ezelőtt és az ebből befolyt pénzt az árvaszék odaadta hadikölcsönbe. Erre vonatkozólag volna egy indítványom, még pedig, hogy a 24. §-ban vétessék fel a következő szöveg uj negyedik be- ; kezdésként (olvassa): »Azok az árvák, akiknek mezőgazdasági ingatlanai eladásából eredő készpénzvagyonát az árvaszék hadikölcsönbe fektette, eladott ingatlanaik nagyságához mérten a törvény paragrafusának 1—3. pontja alapján, szintén földhöz juttathatók.« Tulaj donképen azt célozom ezzel az indítvánnyal, — ha a mélyen t. Nemzetgyűlés bölcsesége ezt elfogadja —• hogyha már ezek nem is lesznek kárpótolva, de alkalom adassék nekik, — akiknek a földjét eladták — hogy valami földhöz juthassanak. Erre nézve eddig nem történt intézkedés, eddig nem is igényelhettek földet, mert kiskorúak és mire nagykorúak lesznek, le fog telni az a terminus, az az öt év, amely alatt a törvény végrehajtatik és ők elesnek attól a kedvez meny tői, hogy földben részesüljenek. Ha tehát ez a szakasz elfogadtatik, akkor azok az árvák, akiknek a vagyonát 20—22 évvel ezelőtt eladták, mint kiskorúak is igényelhetnek földet ahelyett a föld helyett, amelyet annak idején az árvaszék eladatott, de természetesen ezt nekik szintén ki kell fizetni és óriási kedvezmény volna reájuk nézve, ha munkájuk utján az apai örökséghez hozzá tudnának jutni. Ha a földmivelésügyi minister ur ezt elfogadná, ezzel nagyon sok könnyet törölne le. Elnök : Több szónok feljegyezve nincs. Kíván még valaki szólni ? (Mándy Sámuel szólásra jelentkezik.) Ehhez a bekezdéshez méltóztatik szólni ? (Mándy Simuel : Pótlást akarok indítványozni, külön bekezdésben.) Akkor majd azután méltóztassék felszólalni, ha ezzel a bekezdéssel végeztünk. A vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Csik József t. képviselőtársam indítványa nem hajtható végre abban az értelemben, amint ő előterjesztette. Kimondani azt, hogy a birtokrendező bíróság köteles a visszajuttatást kimondani, ha az árvák kérik : ezt igy beállítani nem lehet, mert hiszen a visszajuttatás nem ingyen megy. Nem arról van szó, hogy ha eladták az árvák birtokát, azt a birtokot most visszaadjuk az árváknak, sajnos, ezt igy nem lehet megcsinálni ; hanem arról van szó, hogy azokra a birtokokra nézve, amelyek háborús szerzeményű birtokokká váltak, s amelyekre vonatkozólag ugy is megvan a bíróság kisajátítási joga, az árvák kérhetik, — ha az illető birtokokra kimondták a kisajátítást — hogy azokat visszakapják vagy azokból valamit visszakapjanak, de nem ingyen, hanem meg kell fizetni az értékét. E törvényjavaslat értelmében is csak azok az árvák juthatnak vissza régi birtokukba vagy annak egy részébe, akiknek megvan az anyagi erejük, hogy meg tudják venni, ki is tudják fizetni azt a birtokot. Ha bármely árva részéről a gondnok, vagy maga a nagykorúvá lett árva ezt kéri, a bíróságnak el kell bírálni, hogy azt a birtokot, amelyet visszakér, tulaj donképen tudja-e az az illető kezelni, avagy ki tudja-e fizetni. Ha kimonclanók, hogy minden esetben vissza kell adni, akkor ki kellene mondani azt is, hogy meglegyen az illetőknek a megfelelő vagyoni erejük. Ezt tehát a biróságra kell bizni, hogy az bírálja el. Amit Östör József t. képviselőtársam indítNAPLÖ xx. m