Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-241

"4 nemzetgyűlés 241. ülése '1924. várul: ha mondom, ilyen elveket behozunk', de, ezt szerencsésnek nem tartom. Sőt tovább megyek : annyira veszélyeztetve látom ezáltal az egész magyar jogfejlődést, az egész magyar jogerkölcsöt, hogy igazán nagyon kérem a földművelésügyi minister urat, hogy tegye irégegyszer konszideráció tárgyává, hogv szükséges-e ez. (Szabó István (nagyatádi) földmívelésügyi minister : Nem magam csináltam !) Nagyon örülök annak, hogy a föídmivelésügyi minister ur azt mondja, hogy nem maga csinálta ; ezt elhiszem és felteszem, mert az a gondolat, t. föídmivelésügyi minister ur, amely itt van, nem a magyar falu gondolata és nem a magyar kisbirtokos gondolata. Ennek a szakasznak törvényerőre emelése esetén szenvedni fog igenis nagyon sok esetben a kisbirtokos is. Az itt mellettem ülő t. képviselőtársam, Strausz István mondja, hogy az ő kerületében csak nagy, megfeszített munka árán tudta megmenteni néhány kisbirtokosnak a risboru alatt megszerzett vagyonát, a 91. § alapján, amelyet mi itt nem támadunk, mert azt mondjuk, hogy ha nagyon sok esetben talán nem is helyeseljük az alaptörvény 91. §-át, mindenesetre számolunk azzal, hogy az alaptörvényt minden tekintetben felforgatni és megváltoztatni most, — ez ellen küzdöttünk is mi itt néhányan — nem tartjuk időszerűnek. Azt hiszem, hogy sokkal helyesebb utón járunk, sokkal inkább járunk a magyar falu erkölcsének utján, ha nem megyünk tovább és megmaradunk csak ott, ahol megállott az alaptörvény. Ennek a törvényszakasznak törvényerőre emelése esetén, minister ur, ismétlem, nem hiszem, hogy elsősorban a magyar falu nyerne. Nyerne egy pár, sőt talán nagyon sok konjunkturavadász, aki a háború alatt, amikor talán fokozottabb mértékben kellett volna megbecsülnie mindenkinek a földjét, akkor vált meg könnyelműen attól, mert a korona lassú romlása idején látszólag kedvező volt a konjunktúra, és ő azt hitte, hogy különböző üzletei, — bőr- és gálic voltak főképen azok a cikkek, amelyekkel akkor nagyon sokat foglalkoztak — vagy egyéb vételek és szállitások utján igenis könnyebben fog megélni, vagy pedig ott hagyhatja a falunak nem mindig kellemes életét. Hiszen a háború alatt nem volt a gazdálkodás mindenkinek kényelmes és kellemes ; eltekintve a lekötöttségtől, munkahiány volt, esetleg foglyokkal kellett dolgoztatni, az értékesítés is nehéz volt, egyáltalában nagyon sokan menekültek a gazdálkodás elől, kényelmesen behúzódva a városokba, fokozva a lakásínséget, ami szintén látható jelenség volt, azt gondolva, hogy ebből a szerintük sok pénzből majd kényelmesen megélnek. Részemről nem érzem magamat feljogosítva arra, hogy azokat az embereket, akik akkor nagyon sokan künn a harctéren védték a magyar földet, ugy állítsam oda, hogy nem szerették azt a földet eléggé és attól a földtől könnyelműen meg tudtak válni. Nem tartom helyesnek, hogy mi itt olyan szabályokat alkossunk, amely jogszabályok azok ellen irányulnának, akik ezt a földet megszerezték és nem épen üzletszerüleg szerezték meg, mert nem lehet minden háborús vételt megkérdőjelezni és nagyon sokszor, mondhatom, mindegyik érdekelt» — kivéve a vevőt — HAPLÓ XX, évi február hó 15-én, pénteken. 459 ezt a vételt ugy tekintette, mint egy nagyon jó és nagyon kedvező üzletet. Igenis, nagyon sok birtok került akkor olyan kézre, amely kéz talán a magyarság szempontjából nem olyan erős, mert nem volt olyan sok századon át összeforrva a nemzettel, mint voltak azok, akiknek kezében az a birtok volt. Nagyon sok birtok került olyanok kezére, akik nem tudták kötelességüket s nagyon sok birtok jutott olyan családok kezébe, amelyekben a föld iránti szeretet és a családdal szemben való kötelességérzete nincsen meg. Mert hiszen a családdal szemben való kötelességet látok abban is, hogy necsak az a kisbirtokos tekintse azt a földet olyannak, amellyel össze van forrva, és amely nemcsak arra való neki, hogy életet, mindennapi kenyeret és konjunktúra esetén hasznot adjon, hanem az olyan valami, amit a legtöbb esetben generációk munkája eredményeként vallhat magáénak, úgyhogy azt a földet neki igenis szeretnie kell és gondolnia kell arra, hogy majd azon föld közelében, amikor befejezte pályafutását, ott fog nyugodni, ahol ősei nyugosznak. Én elvárom és megkívánom ezt a szeretetet, amelyet látok a kisbirtokosnál a föld iránt, a közép-és nagybirtokosoknál is. S ha ez nem volt meg bennük, ha ezek az osztályok épen akkor követtek el mulasztást, amikor az ország tőlük fokozottabb tevékenységet és kötelességteljesitést kivánt, ha hiányzott akkor bennük a kötelességérzés, ha szabadultak néhány rongyos papirkoronáért attól a földtől, amelyet nekik őrizni és rendesen munkálni igenis kötelességük lett volna : akkor mi nem tehetjük most azt, hogy kedvezve ezen konjunkturavadászoknak, megadjuk a lehetőséget arra, hogy olyanok, akik akkor azon a pénzen jól megszedték magukat és most a markukba nevetnek, ismét a saját javukra fordíthassák azt a konjunktúrát, amely előállana abban az esetben, ha ez a bekezdés ugy, amint van, törvényerőre emelkednék s ismét a markukbanevessenek, másfelől pedig megfosztassék, becsületes munkájának eredményétől sok olyan exisztencia, aki olyan pénzen, amelyet becsületes munkával szerzett meg vagy amelyet örökölt, olyan befektetést csinált, amely nincs ellentétben a magyar állam érdekeivel, mert hiszen azon a réven nagvon sokszor magyar állami szempontból is talán jobb kézbe került az a birtok, mint amilyenben volt. A jogrendszernek — hogy néhány szóval erről is beszéljek — gondoskodnia kell esetleg arról is, hegy olyan esetekben, amikor igenis történtek bajok és mulasztások, ezek többé meg ne történhessenek. Én itt ennek a szakasznak harmadik pontjában — bocsánatot kérek, hogy erről is beszélek, de az összefüggés annyira meg van ezen pontok között, hogv néhány szóval kénytelen vagyok rátérni — látok olyan gondolatot, amelynek jogosságát bizonyos szempontból vitatni lehetne. Kétségtelen ugyanis, hogy itt az árvákkal szénben súlyos mulasztások történtek. Én ezt a kérdést már idehoztam annak idején a nemzetgyűlés elé és szóvátettem, hogy a valorizálás kérdése igenis nagyon érinti az árvák vagyonát. (Mozgás a jobboldalon.) Én igenis állítom azt, hogy mulasztás történt a magyar állam részéről akkor, amikor nem gondoskodott arról» hogy az az árva-vagyon olyan 62