Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-241
456 r A nemzetgyűlés 241. ülése 1924. legalább is azt éri el, hogy a tényállást hamis szinben tünteti fel. (Úgy van ! jobbfelől.) Hiszen ez a levél, magában véve, egészen mást mond, mint amit mondana akkor, ha a képviselő ur becsületesen az egész levelezést átnézte volna és abból vonta volna le a konzekvenciát; (Ugy van! jobbfelől.) mert arról nem beszélt, hogy ezt megelőzte fivéremnek két, a Kereskedelmi Bankhoz intézett levele, június 26-án kelt, tehát olyan időben, midőn a részvényeknek semmiféle kialakult kurzusa nem volt, amikor azoknak más áruk nem is lehetett, mint az az ár, amelyen a kibocsátó bank árusitja őket. Ebben a levélben ő a leghatározottabban jegyez az én részemre és a maga részére a nyilvános jegyzésre kibocsátott részvényekből és e levélre megkapta a Kereskedelmi Bank igazgatójának válaszát, amelyben Stein igazgató azt irja : »Sajnálom, hogy kivánságának teljes mértékben nem tehettem eleget, de az ügyfeleink megnyilvánuló rendkivüli nagy érdeklődése folytán a kívánt mennyiséget redukálni voltam kényszerítve«. Kitűnik tehát ebből a levelezésből, hogy épenséggel nem szivességet kivántak nekem, vagy a fivéremnek tenni, de a legközönségesebb és mindennap előforduló üzleti utón egy jegyzést az általános mértékre redukálni. Ha a mélyen t. képviselő ur nem egyetlenegy levelet vesz elő, hanem ismerteti az egész levelezést, — és ha egy levélhez hozzájutott, hozzájuthatott a többi levelezéshez is, —• akkor kénytelen lett volna bevallani, hogy nekem a Kereskedelmi Bank nem ajánlott fel semmiféle kedvezményt, hanem szabályszerű jegyzés, egy olyan ügylet történt a fivérem és a Kereskedelmi Bank között, amelyben semmiféle kedvezményezés, semmiféle szívesség nem foglaltatik. (Ugy van ! jobbfelől.) De elhallgatott a képviselő ur még egy tényt, — s amikor letette a levelet fotografikus másolatban a Ház asztalára, ez a levél másolatából ki is tűnhetik, — elhallgatta azt a másik tényt, hogy ez a levél egy nyomtatott cirkuláré, amelyben írással vannak beírva csak a számok és az adatok ; akkor tehát, amikor a képviselő ur ugy tüntette fel a dolgot, mintha én a saját személyemre vonatkozólag a Kereskedelmi Banktól egy fontos tényeket eláruló levelet kaptam volna, a képviselő urnák hozzá kellett volna tennie, hogy ez nem az én részemre külön megfogalmazott levél, hanem egy közönséges cirkuláré, amelyet abban az időben mindenki megkapott, aki ilyen részvényeket jegyzett. (Ugy van ! jobbfelől.) Sőt az igen t. képviselő ur nem is olvasta fel a levélnek utolsó, Írással beirt passzusát, amelyben benn foglaltatik, hogy : tessék az ellenértéket lefizetni a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknái, ahol a letét, és számla Vezettetik. A levélből magából is kitűnik tehát, hogy nekem, igenis, a Kereskedelmi Banknál letétem és számlám van. (Berki Gyula : Ott van az apai öröksége is !) A képviselő ur ugy állitotta be továbbá a dolgot, mintha én azon az emlékezetes ülésen, amidőn Friedrich István ezt az esetet előhozta, azt mondtam volna, hogy én az ügyről semmit sem tudok s ezzel a levéllel bebizonyította azt, hogy az ügyet nem fivérem intézte, hanem én. Hát, én ezen az ülésen nem azt mondtam, hogy semmit sem tudok az ügyről, — mert hiszen azonnal, amikor a Dorogi gummi és egyéb részévi február hó 15-én, pénteken. vények tulajdonát vagy birtoklását politikusokénál kifogásolták, én rögtön felkerestem a ministerelnök urat és átadtam neki a levelezést, figyelmeztetvén őt arra, hogy ebből az esetből ellenem vádat emelhetnek — de, igenis, azt mondtam, hogy ezeket a részvényeket a fivérem tudtom nélkül jegyezte. Ezt az állításomat teljes mértékben fentartom : én neki utasitást nem adtam, én vele erről a kérdésről előzőleg nem beszéltem. (Zaj a szélsöbaloldalon. — Rothenstein Mór '. Miért nem címezték a levelet a minister úrhoz ? —• F. Szabó Géza : És ha ő kapta volna ? Erkölcsbiró urak ! — Zaj jobbfelől.) Amikor ezt a cirkulárét megkaptam, tekintettel arra, hogy vagyonom kezelésével nem is érek rá foglalkozni, letelefonáltam fivéremnek, tud-e erről az ügyről. Azt a választ kaptam, hogy ő igenis, jegyzett ilyen részvényeket, mire a leveleket összepakoltam és a titkárommal fivéremnek elküldtem. Sőt bevallom, hogy később, amikor a kereskedelmi banknál az ügy le lett számolva, fivérem utólag másik levelet is kért tőlem, mert a részvényeket nem akarták neki kiadni anélkül, hogy erre felhatalmazást adtam volna. (Zaj balfelöl. — Farkas István : Nem cáfol meg a minister ur semmit, csak igazolja azt, amit állítottunk ! — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky Iván beliigyministcr : A képviselő urnák a ministerelnök ur akkor tett kijelentéseiből is tudnia kellett volna, hogy én okmányokkal tudom bizonyitai, . . . (Nagy zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! (Saly Endre : Amit önök állítanak az mind igaz, amit mi állítunk, az sohasem.) Rakovszky Iván belügyminister : . . . hogy itt nem felajánlott, szívességből rendelkezésre bocsátott részvényekről van szó, hanem az általam bemutatott levél szerint szabályszerűen jegyzett oly részvényekről, ahol még a jegyzést sem honorálták teljes mértékben, hanem redukálták abban a mértékben, ahogyan minden más, sokezer jegyzővel szemben redukálták. A képviselő ur azonban még tovább ment és olyan állitást tett, amit be kellett volna bizonyítani. Miután pedig abból a szempontból tette meg ezt az állítását, hogy engem befeketítsen, kénytelen vagyok megismételni, hogy ezt rágalmazási szándékból tette. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon. — Kuna P. András : Ugy van ! — Farkas István : Ő kapott kedvezményes részvényeket. — Zaj.) Mert a képviselő ur azt mondotta, hogy sikerült megállapítania, (Nagy zaj balfelől. — Várnai Dániel : Nem rágalmazott, hanem bizonyított !) hogy sem én, sem fivérem a Kereskedelmi Banknak kommittensei nem vagyunk. Hát a képviselő ur hazudott. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől. Nagy zaj balfelől. Felkiáltások jobboldalon : Szokássá válik náluk ! — Farkas István : Hazudik a minister ur ! Mindig hazudik, állandóan hazudik ! —• Nagy zaj. — Saly Endre : Állandóan hazudik a minister. — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Rothenstein Mór : Mindig hazudik ! — Saly Endre : Mindig hazudik, mikor kinyitja a száját. Véletlenül sem mond igazat ! — Folytonos zaj.) Csendet kerek. Azt hiszem, a belügyminister ur ismerni fogja a házszabály szerinti kötelességét. (Berki Gyula : Farkas István azt mondta, a mi-