Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

448 A nemzetgyűlés 240. ülése 1924. P. András: Pénzt fizetett értük! — Propper Sándor: Vagy alszik, vagy rendetlenkedik!) E tekintetben vagyok bátor utalni arra, hogy a Kereskedelmi Banktól szerzett információm az, hogy sem a belügyminister ur, sem pedig testvére a Kereskedelmi Banknak nem kommittense és az utolsó két évbea semmiféle összeköttetésben nem voltak a Kereskedelmi Bankkal, igy tehát az az állítás, mintha ő, mint régi kommittens kapta volna meg ezeket a részvényeket, teljesen valótlan, és valótlan a belügyminister urnák az az állitása is, (Kuna P. András: Ez a személyes kérdés!? — Barthos Andor: Ez nem személyes kérdés, ez támadás!) amelyet a múlt szerdán mondott, hogy ilyen kedvezményes áru részvényekhez bárki hozzájuthatott volna, mert — mint mondta — 10.000 és 10.000 ember kaphatott ilyen részvényeket. Azzal az állítással szemben pedig, hogy t. i. a belügyminister urnák nem volt előzőleg tudomása arról, hogy az ő testvéröccse ilyen részvényeket vásárolt vagy ilyenekre előjegyzéseket tett, bizonyítékul bátor vagyok a Ház asztalára letenni annak a levélnek fényképmásolatát, amelyet a Kereskedelmi Bank a belügyminister úrhoz, nem pedig annak testvéréhez intézett s amely levélből kétségtelen ül kitűnik, hogy a belügyminister urnák, igenis, volt tudomása arról, (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) hogy ilyen kedvezményes részvényeket neki a bank kiutalt. Akkor tehát, amikor itt a nemzetgyűlésen azt^ állította, hogy tudta és beleegyezése nélkül történt ez a részvényvásárlás, a nemzetgyűlést ő félrevezette, valótlant állított. (Rothenstein Mór: Miután a belügyminister aggályos, Zalaegerszegre kellene küldeni! — Derültség a szélsőbaloldalon.— Kuna P. András: Ez a személyes kérdés!— Baticz Gyula: Kuna P.-vel együtt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: Még ha igaz lenne is az, amit a belügyminister ur állitott, hogy t. i. nem volt tudomása arról, hogy ilyen részvényvásárlás az ő nevében történt... (Kuna P. András: Kitől kapta a levelet? Eőri-Szabótól ? — Meskó Zoltán: Felébredt Kuna bácsi ? — Kuna P. András: Fel hát! — Meskó Zoltán: Jó reggelt! — Kuna P. András: Kitől kapta ?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: ... akkor is módjában állott volna a belügyminister urnák megtenni azt, amit megtett egyik ministertársa, Daruváry minister ur és amit megtett több magasállásu tisztviselő, több magas állású biró és több katonatiszt, hogy visszautasítsa az ő megkérdezése nélkül részére vásárolt vagy pedig előjegyzett részvényeket. A kérdést azért hoztam ide, hogy tisztán lássuk, hogy ebben az ügyben mi állítottunk- e valótlant, akik a belügyminister urat ismételten vádoltuk azzal, hogy kedvezményes részvényeket fogadott el egy banktól, vagy pedig a belügyminister ur állitott valótlant. (Baticz Gyula : Lássuk, hogy ki a lovag! — Peyer Károly: Voltak a középkorban rablólovagok, azok is lovagok voltak!) Idehoztam ezt a kérdést azért is, mert jeljemző a mi közállapotainkra, ha megmondom, hogy tulajdonképen mekkora az az összeg, amelyért a belügyminister ur beszennyezte azt a széket, azt a magas funkciót, amelyet betölt. (Barthos Andor: Hiszen ez_ támadás! Ez nem személyes kérdés ! — Zaj a jobboldalon.) Magam is beismerem, hogy egészen minimális, bár akkor talán még tekintélyesebb összegről volt szó, de lényegileg egy minister életében, egy minister butgetjében az a tétel, amelyet ez a kedvezményes kibocsátású részvény képviselt, egyáltalában nem játszhat szerepet. évi február hó 14-én, csütörtökön. Akkor azonban, amikor azt látjuk, hogy ebben az országban a dolgozó társadalom teljesen leromlott, teljesen tönkrement, téliesen nyomorog, amikor azt látjuk, hogy a köztisztviselők utolsó rongydarabjaikat bocsátják áruba, csakhogy szűkös fizetésüket valahogyan pótolni tudják, akkor, igenis, erkölcstelennek és megengedhetetlennek tartom, hogy akadjon egy magyar minister, aki ilyen kedvezményes áru részvények kibocsátásával szerez magának anyagi előnyt és javítja meg az életstandardját. Ez méltó ehhez a mai irányzathoz és egyenes folytatása annak az irányzatnak, amelyet a múlt nemzetgyűlésen itt megláttunk ebben a szerencsétlen országban, amikor akadt ennek az országnak olyan belügyministere, — méltó elődje a mostaninak — aki — mint méltóztatnak tudni — lólopással volt vádolva a magyar közéletben. Ilyen előzmények után leghelyesebb, ha a belügyminister ur levonja ebből a konzekvenciát és eltávozik arról a helyről, amelyet jelenleg betölt s amelyre csak szégyent hozott. A Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak a belügyminister úrhoz intézett levele a következőképen szól (olvassa): »Budapest, 1923 június 21. Nagyméltóságú Rakovszky Iván m. kir. belügyminister ur ő excellenciájának Budapest. Van szerencsém értesíteni, hogy a budapesti tőzsdén f. hó 25-ikén bevezetésre kerülő dr. Dorogi és Társa Gummigyár rész vénytársasági részvényekből, t. Cím iránti előzékenységünk tanújelét adandó, 100 darabot 6000 koronás áron rezerváltunk, és ezen részvények ellenértéke fejében à 6000 korona, adó: 6000 korona: 606.000 koronát irunk f. hó 27. értékkel b. számlája terhére — és kérjük e számlának kiegyenlítését.« (Kuna P. András: Szóval, kifizette!) Ezt leteszem a Ház asztalára. Ezek után méltóztassék megítélni azt, hogy rágalmaztam-e akkor, amikor a belügyminister úrról azt állítottam, hogy kedvezményes részvényeket elfogadott, vagy pedig valótlant állitott-e a belügyminister ur, amikor ezt tagadásba vette. Csak ennyit kivántam elmondani. (Propper Sándor: Mondjon le a belügyminister! — (Nagy zaj. Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak mindkét oldalon ! (Propper Sándor: Csak egy megoldás van: lemondani! — Beck Lajos: Könnyű nektek ezt mondani! — Peyer Károly: Az a kérdés, hogy igaz-e vagy nem?)) Csendet kérek! Kószó István képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Kószó István: T. Nemzetgyűlés! Én a nemzetgyűlést nem igen szoktam foglalkoztatni azzal, hogy személyes kérdésben szólaljak fel, kötelességemnek tartom azonban, hogy a jelen esetben felszólaljak akkor, amikor az előttem szólt t. képviselő ur azt mondotta, hogy aki őróla azt állítja, hogy bankigazgató, az rágalmazza. Mindenesetre meg kell állapitanom azt, hogy ez az eset magának a rágalmazónak fogalmát nem meriti ki, és nagyon helytelenül minősiti a képviselő ur azt, ha valakiről azt állítják, hogy bankigazgató, hogy az meg van rágalmazva. Annak tisztázására, hogy milyen körülmények között szólottam én közbe, kénytelen vagyok előadni azt, hogy akkor, amikor a képviselő ur felszólalt és kijelentette, hogy ő azzal a közbeszólással szemben óhajt védekezni, hogy őróla valaki innen erről az oldalról azt mondotta a múltkor, hogy ő bankigazgató, tehát ha szocialista, nem lehet bankigazgató: én erre azt mondottam, hogy ha igaz, akkor ezt nem lehet szóvátenni. Ma is fentartom, hogy ez egyáltalában olyan személyes invektivának nem tekinthető, amellyel szemben