Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

^° À nemzetgyűlés 240. ülése 1V24. bekezdés második mondatában a »megváltást szenvedőtől« szavak után ezek a szavak szú­rassanak közbe: .»vagy bérlőjétől.« Kérem ezen módosításom elfogadását. Elnök : Szólásra következik í Hebelt Ede jegyző: Gaal Gaston. Gaal Gaston: Mélyen tisztelt Nemzetgyű­lés ! Kétségtelen, hogy igazuk van azoknak a képviselő uraknak, akik mint tapasztalati igazságot megállapítják, hogy amennyiben az cd járó biró faluhelyen az uraságnál, annak gaz­datisztjénél, vagy bérlőjénél fogad el szállást és élelmezést, különösen azokban a községek­ben, ahol nem egészen az igénylők szájaize sze­rint történik a döntés, azonnal az a gyanú eb­ied a nép lelkében, hogy : hja, azért nem kap­tunk igazságot, mert a biró ur ott volt elszál­lásolva a birtok tulajdonosánál, annak a kenyef rét ette, annak a borát itta, persze az urak összebarátkoztak és a szegény ember sorsát eldöntötték. Ezt a jelenséget nemcsak a földbirtokre­form végrehajtásánál látjuk, hanem látjuk ál­talában az egész vonalon. Látjuk a közönséges polgári peres eljárásnál, látjuk a közigazgatás működésénél, látjuk az egész vonalon, sőt nem egyszer nekem is volt olyan esetem, hogy el­jött hozzám panaszra egyik polgártársam és elmondotta, hogyan vesztette el a magánjogi perét. Többek között azt mondta, kérem, biztosan tudtam, hogy elvesztem, mert a tárgyalás köz­ben az ügyvédek összesúgtak. (Derültség.) A nép lelke az ilyen dolgokban annyira naiv, hogy még azt is megkívánja a saját ügyvéd­jétől, hogy haragban legyen az ellenfél ügy­védjével, mert amennyiben egy szót mer vele váltani és az illető véletlenül elveszti a perét, rögtön az a gyanú ébred a lelkében, hogy azért vesztette el a pert, mert a két ügyvéd az ő bő­rén megegyezett és egymással összesúgott. A néplélek ezen naiv megnyilatkozása ösztönös és talán annak is tulajdonitható, hogy bizony a kaputos emberek nem sokat törődtek a nép sorsával, hogy a nép a kaputot csak akkor Játja, amikor adót hajtanak be rajta, vagy amikor valami hatósági intézkedést hajtanak vele szemben végre. Ezek ösztönös megnyilvá­nulásai a népieteknek, amelyek minden egyes esetben újra és újra előállnak, amint a ható­sági eljárás következtében a néppel annak anyagi érdekeit illetően valami tekintetben; érintkezésbe jutunk. Ha elfogadom azt, hogy kétségtelenül al­kalmas a gyanúra az a tény, hogy a biró itt­ott szállást és kosztot elfogad, különösen alkal­mas ez akkor, amikor a vendéglátás tüntető módon, nagy lakomákon, órákig tartó étkezé­sekben, barátkozásokban, éjjelezósekben stb. nyilatkozik meg. Azonban tapintatos biró, amint előttem szólott t. képviselőtársain mondotta, ilyet ugy sem csinál és viszont tudok szám­talan esetet, ahol a biró nem tud lakást kapni. Különösen a dunántúli kis falvakra áll ez, mert a délmagyarországi meg a nagyalföldi falvak­ban, ahol megfelelő vendéglők és intelligencia is van, elhelyezkedhetik a biró, természetes te­hát, hogy ott a birónak nem szabad magán­ember vendégszeretetét igénybe venni, hanem menjen vendéglőbe, indifferens helyre, ahol még a gyanú árnyéka sem fér hozzá. A Dunán­túlon azonban előfordul, hogy három-négy kis falu van egy-egy körjegyzőség'ben és jegyzői iroda is csak a központi községben van, a többi községben pedig a hivatalos helyiség a községi biró lakószobája. Méltóztassék megmondani, miképen fog az a szerencsétlen biró, akinek évi február hó lé-én, csütörtökön. két, három, esetleg négy napot kell abban a községben eltölteni, amig a tárgyalást befejezi, ilyen helyen elhelyezkedni. Még olyan szobát is ritkán találni, amelyben a hivatalos eljárást lefolytatni lehetne. (Csontos Imre : Mi künn a tanyán ettünk a biróval !) Képviselő ur, tanyája válogatja. Lehet olyan tanya, hogy akármilyen geróf is szi vesén eszik ott, azonban lehetnek oly tanyák, amelyekbe az utolsó kódis is csak bizonyos undorral vagy ellenszenvvel menne be. Azért mondom, hogy tanyája válogatja. Nem azokról a tanyákról beszélek, ahol meg­van a megfelelő helyiség, hanem azokról, — és ilyen is nagyon sok van — ahol nincs meg­felelő helyiség. Mi fog már most történni, ha ezt a szakaszt alkalmazzuk ? Az eljáró hatósági közeg az elöljáróságnak ki fog irni : tessék nekem meg­felelő lakásról és ellátásról gondoskodni. Ha nincs más helyiség, a község elöljárósága mégis csak ahhoz a gazdatiszthez, bérlőhöz, vagy eset­leg birtokoshoz fogják beutalni, aki egyedül rendelkezik olyan szállás és ellátás felett, amit a biró szempontjából meg-felelőnek lehet tekin­teni. Ekkor megint előáll ugyanaz a helyzet, hogy a hatósági intézkedés folytán a biró mégis csak ott kénytelen elhelyezkedni, ahol épen el­helyezkedése folytán eljárása az ellátatlanok szemében gyanút kelthet, ugy, hogy az a gya­korlati eredmény, amit ezzel a szakasszal el­érhetünk, szerény felfogásom szerint semmi­esetre sem ér fel azzal a burkolt megbélyegzés­sel, ami ebben a szakaszban a birói karral szemben kétségtelenül benfoglaltatik. Ha meg­engedem is, hogy lehetnek Magyarország birái között olyanok is ? akiket ez a vendéglátás eset­leg befolyásol eljárásukban — bár őszintén megvallom, egész életemben ilyennel soha sem találkoztam és épen ezért az összes magyar tisztviselői kar között csak a legnagyobb tisz­telettel tudok Magyarország birói karáról nyi­latkozni, amely koldusszegénységében is min­dig becsületes maradt — mondom, ha lehetnek is eseteg ilyenek, — hisz emberek vagyunk és megtörténhetik, hogy a birói kar közé is becsú­szik olyan, aki jellemtelen ember és nem all hivatásának azon a magaslatán, amelyen áll­nia kellene, — nagyban és egészben Magyaror­szág birói kara szerény felfogásom szerint ilyen általános megbélyegzést nem éredemel meg. (Felkiáltások jobb felől : Ez nem megbé­lyegzés!) Épen ezért, tekintve a dolog gyakor­lati részét is, — mert azt sem oldja meg a ja­vaslat, — ehhez a megbélyegzéshez a mag-am ré­széről hozzá nem járulok, hanem csatlakozom Farkas Tibor t. képviselőtársam inditványához. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Sza­kács Andor szólásra jelentkezik.) Szakács An­dor képviselő ur kért szót. Szakáés Andor: T. Nemzetgyűlés! Két esettel világítom meg a dolgot. Nálunk a Föld­birtokrendező Biróság ítéletben megrótta az első eljáró birót. Kijelentette a Földbirtokren­dező Biróság, hogy hosszadalmas és hiábavaló költségeket okozó bonyodalmas eljárást foly­tatott le. Az eredmény az volt, hogy az eljáró biró, aki ott lakott az egyik uradalomban, be is nősült az uradalomba. (Zaj. — Könyves La­jos: Ez volt a legjobb üzlet!) Másik esetet is vagyok bátor felhozni. Tavasszal megkezdte a kiküldött biró az ország másik részében az eljárást. Meghívták az uradalomba, egy szép kis kastélyba, hogy tölse ott az időt. A biró ott töltötte az időt, és nagyon megtetszett neki a dolog, mert a családját is levitte oda és a nyár közepéig, egész családjával ott nyaralt az

Next

/
Thumbnails
Contents