Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

A nemzetgyűlés 240. ülése 1924. évi február hó 14-én, csütörtökön. 431 jogköre van, hogy valakit büntetlenül küldhet oda, és amikor maga az 1920:

XXXVI. te. is felhatalmazást ad 3. ^-ában arra, hogy aki ilyen gyanúba, ilyen bűnbe esik, nem juttatható földhöz, akkor a novella még hozzáteszi : aki olyan magatartást tanusit, hogy a 3. § megfelelő rendelkezései szerint nem juttatható vagy nem lett volna juttatható földhöz, — attól elvonhatják a részére már kiosztott földdarabot. Nagyon helytelennek és nagyon igazságtalannak találom az ilyen gondolatnak törvénybe iktatását, mert hiszen a t. túloldalon is ülnek olyanok, akik, ha a forradalmak után nem igy történt volna a dolog, ha nem a reakció ült volna nyeregbe, egészen máskép magyarázgatnák forradalmi szereplésüket, mint ahogy most magyarázgatják, a t. túloldalon is ülnek olyanok, akik büszkén vernék a mellüket, hogy én igenis ott voltam és részese voltam. (Patacsi Dénes: Akik csinálták, terror alatt csinálták!) Persze Pataesi t. képviselőtársam is terror alatt csinálta, amit csinált ! Ha nem láttam volna Budapesten Patacsi Dénes képviselő urat abban az időben szavalni ezekről a kérdésekről, akkor talán azt mondanám, hogy nem vett részt Patacsi képviselőtársam a forradalmi mozgalmakban, de 1918-ban én is Budapesten voltam akkor, amikor Patacsi képviselőtársam ezekről a kérdésekről szavalt. Tehát Patacsi képviselőtársamat sem kény szeri tette akkor senki sem, mint ahogy engem sem kónyszeritett és a földmivelésügyi minister urat sem kényszeritette senki. Benne voltunk, jórészt akaratunk ellenére, minden kényszeritő ok nélkül a forradalmi mozgalmakban. Egyedül csak azt tartom nagyon sajnálatosnak, hogy az egyiknek sikerült átnyergelnie és megmagyaráznia a forradalom alatt történt ténykedéseit, a másikat pedig még most is büntetni akarjuk, még a novella intézkedéseivel is. (Patacsi Dénes: Aki most is azt akarja.) Ezek az okok késztettek engem a felszólalásra és kérem, mérlegeljék önök is ezeket az elmondott szempontokat és méltóztassanak Cserti képviselőtársam inditványát a novella kapcsán elfogadni. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólani I Propper Sándor képviselő ur kivan szólani. Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! A novella 3. §-ánál — ugy látszik, nem egeszén helyesen — erről a kérdésről már beszéltem és javasoltam volt, hogy ezeket a kizáró okokat, amelyeket az alaptörvény 3. §-a is taxatíve felsorol, lehetőleg rostáljuk meg és ritkítsuk, hogy minél kevesebb ilyen farkasverem álljon azok előtt, akik a törvény alapján földhöz akarnak jutni. Indítványomat annak idején a t. Nemzetgyűlés elvetette és a kérdés tehát most körülbelül res judicata, mert hiszen erről már volt szó. (Zaj. Elnök csenget.) Tekintettel azonban arra, hogy a 19. § második bekezdésében expressis verbis hivatkozás történik a törvény 3. §-ára, még egyszer megkisérlem, hogy a t. Nemzetgyűlés belátását megnyerjem annak a szempontnak, amelyet akkor kifejtettem. Főképen arra utalok, hogy a forradalmakból kifolyólag most már ne próbáljunk akadályokat emelni azok elé, akik a földigénylésben majd részt fognak venni. Szempontjaimat akkor elmondtam. Szeder Ferenc t. képviselőtársam most is utalt azokra a momentumokra, amelyek etikai szempontból majdnem kizárttá teszik azt, hogy ez a nemzetgyűlés ebbe a törvénybe ilyen rendelkezéseket felvegyen, mert hiszen a forradalmi szereplők nem redukálódnak a baloldalra. Ez tény, amelyet letagadni nem lehet, és talán szépíteni sem lehet azzal, amit Patacsi képviselő ur közbekiáltott, hogy terror alatt cselekedtek. Én sem az októberi forradalomban, sem az utána következőben semmiféle aktiv szerepet nem töltöttem be, semmiféle hivatalt nem viseltem, csak közel álltam a forradalom egyik pártjához, a szociáldemokrata párthoz, annak titkárságában dolgoztam, és ki merem jelenteni azt, hogy egyetlenegy olyan sérelmet nem hallottam, noha emberek ezreivel tárgyaltam, ahol azt sérelmezték volna, hogy őket valaki valamilyen állás elfoglalására terrorizálta vagy kén y szeritette. Találkoztam sérelmekkel, meglehetősen sokkal, egészen vályút jártak ki a párttitkárságunk ajtaja előtt ugy, hogy * utána újra be kellett azt simára rakatni; ezek a sérelmek azonban kizárólag abban merültek ki, hogy azt sérelmezték sokan, — akiket nem akarok megnevezni, mert nem pikantériákban utazom — hogy ők már oly régen szocialisták és radikálisok, mint ilyenek jöttek a világra és őket a forradalomban még se méltányolják és nekik mégsem adnak semmi fél e olyan szerepet, amelyet ők az ő forradalmi, szociáldemokrata, radikális és egyéb múltjuknál fogva megérdemelnének. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ilyen emberek minden rezsimben találkoznak!) Ilyen sérelem, ilyen gravamen nagyon sok volt. Nagyon sokan cipeltek a hátukon ilyen gravameneket, de egyetleneggyel se találkoztam, aki azt sérelmezte volna, hogy őt a forradalomban való cselekvő részvételre valaki kényszeritette volna, úgyhogy nem tartom megokoltnak és nem tartom célszerű dolognak azt, hogy mi, mint törvényhozók, mint törvényhozó testület ragaszkodjunk ezekhez a kizáró okokhoz, és most zárjunk ki embereket, akik ebben a forradalomban — akár az egyikben, akár a másikban — resztvettek akár passzive, akár aktive, különös tekintettel arra is, hogy azóta már jó néhány esztendő lepergett. Hiszen a hatodik esztendejében vagyunk az első forradalom bukásának, és igy ha csakugyan 100%-ig fennállna az, hogy ezek borzasztó uagy bűnök és vétkek voltak, és csak a baloldalon ülők vettek volna benne részt, még akkor is a megértés és a méltányosság most már megengedhetővé tenné, hogy ezzel szakitsunk. (Szabó Ístván (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem a képviselő urakról van szó!) Uj javaslatot nem fogok beterjeszteni, ellenben kérem a földmivelésügyi minister urat és az előadó urat: ha egy lehetőség még van, próbálják az alaptörvény 3. §-ából ezeket a kizáró okokat kiemelni; hiszen technikailag keresztülvihető. Mert ha én javasolom, már csak azért se fogadják el azt, mert a baloldalról jött a javaslat, az presztízs kérdése; (Kováts-Nagy Sándor: Nem áll!) ellenben, ha az előadó ur vagy a földmivelésügyi 'minister ur javasolja, (Cserti József : Nagyon ajánlatos volna!) akkor a. túloldal azt meg fogja szavazni és én megkockáztatom azt a kijelentést, hogy bölcsebb és belátóbb határozatot ez a nemzetgyűlés még nem hozott, és azt hiszem, gyümölcsözőbbet sem, mint ha végre magasabb álláspontra tud helyezkedni, magasabb szempontot tud figyelembe venni. Ennyit a forradalomról. Most még egyet. A novella 19. §-ának 2. bekezdésében van egy mondat, amely azt mond ja: »a föld után járó egy évi haszonbérrel vagy egy évi járadékkal felszólítás dacára hátralékban marad«; vagyis, akik már birtokon belül vannak, akik megúszták az árt, átugratták az összes nehéz akadályokat és megkapták a földet és azután egy évig nem fizetnek haszonbért, vagy járadékot: elvesztik a földtulajdont, mert akkor már a tulajdonuk, hiszen birtokon belül vannak. (Koyáts-Nagy Sáudor: Elveszíthetik !) Ezt -én a mai