Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

412 A nemzetgyűlés MO. ülése 19M. évi február hó lá-én, csütörtökön. deficitje. Azért én gazdaságilag- is helyesebb­nek tartom azt, hogy ha kisebb darabokban kerül az a birtok a kisemberek kezébe, mint hogy középbirtokot alakítsunk ós olyan kézbe adjuk azt a középbirtokot, amely nem ad ga­ranciát arra, hogy a vezetés megfelelő. Azt hiszem, hivatkozhatom itt a nemzetgyűlés ál­lásfoglalására, mert hisz a nemzetgyűlés állást foglalt már abban, hogy nem tartja megenged­hetőnek, hogy a tényleges szolgálatban levő állami tisztviselők és katonatisztek igényelje­nek birtokokat, eltekintve attól, hogy nemzet­gyűlési képviselők se igényelhessenek, — amit én természetesnek tartok a magam részéről -­mert hiszen ez olyan elemi összeférhetlenségi eset, amelyre itt bővebben kiterjeszkedni nem akarok. Kívánatos, hogy mi e tekintetben követke­zetesek legyünk. Szerirutem igenis helyes utón csak akkor járunk, ha ragaszkodunk az ere­deti törvényben lefektetett alapelvekhez és ezt nem egy határra vonatkoztatjuk, hanem vo­natkoztatjuk ezt az egész földbirtokreform problémát az egész országra s akkor a termé­szetes és logikus következmény az lehet, hogy mindaddig, amig egyéb fonitosabb földbirtok­politikai célok kielégülve nincsenek, addig a középbirtok alapításához hozzá nem lehet nyúlni. Egyébként nagyon furcsa dolognak tartom azt, hogy azok, akik ezt a novellát megszerkesztették és lanszirozták, mindig han­goztatták, hogy azért szükséges pl. a közép­birtokhoz is hozzányúlni, amint azt a novella teszi, mert nincs az országban elég föld. Ké­rem, ne játsszunk. Ha tényleg áll az, hogy azért kell kiterjeszteni az igénylés mérvét, mert nincs elég föld, akkor mindenesetre áíl az a tétel is, hogy nem lehet elég föld arra sem, hogy középbirtokokat alakítsunk és más kö­zépbirtokokhoz hozzányúlunk. Ami pedig indítványom második részét illeti, hogy magánegyén a neki juttatott közép­birtok megváltási árát köteles legyen kész­pénzben azonnal kifizetni . . . (Folytonos zaj.) Kérem a mélyen 1. elnök urat, méltóztassék csendet teremteni. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassa­nak csendben maradni ! Farkas Tibor : Nem azért kértem ezt, mint hogyha arról lennék meggyőződve, (Zaj. El­nök csenget.) hogy szavakkal valakit meg le­het győzni. Azt hiszem, nagyon sokan elmond­hatnánk a mostani törvényhozó testületről azt, amit annakidején — ha jól emlékszem — Tibe­rius császár mondott a római szenátusról : »Senatores boni viri, senatus bestia«. Ezzel azt akarta jelezni, hogy a szenátus tagjai egyéni­leg mind nagyon derék, szavakra, érvekre hajló emberek voltak, mikor azonban együtt működött a testület, akkor valami tömegpszi­chózis folytán mégis nagyon sokszor sem az érvek, sem a tudományos megállapítások figye­lembe nem vétettek. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Természetes, hogy a többség nem mehet egyes emberek ötletei után !) Nem, különösen akkor, hogyha az ötletek olyan gyorsan változnak. Engedje meg a, mi­nister ur, hogy a közelmúlt egyik eseményére célozzak, amikor az egységespárt egyhangú párthatározattal elfogadott egy határozatot, amely Patay képviselőtársam terjesztett elő, amelyet a minister ur egy kézlegyintéssel dezavuált, (Szabó István (nagyatádi) földmive­lésügyi minister: Az sem ugy volt egészen!) Az ilyen detail-kérdések engem nem érdekel­nek, csak azt mondom, hogy talán mégis a minister ur változott, mert hisz annak a régi alaptörvénynek felelőssége mégis szintén csak a minister < urat terheli. És hogy ha itt uj tör­vénnyel, uj alapelvekkel jön a minister ur, ez mégis csak beismerése annak, hogy akkor va­lamit nem csinált jól. Legalább ma azt hiszi, hogy akkor nem csinálta jól. Engedje meg, akkor joggal felszólalhat va­laki és azt mondhatja, hogy a minister ur két év múlva rájött arra, hogy amit csinált, nem jó, akkor talán már gyanakodhatunk, hogy amit a minister ur most akar csinálni és amit forszírozni akar, mégis olyan, amelynek abszo­lút jóságáról a ministeri tekintélyre való hí­va Jkozással nem győz meg senkit. Bátorkodom itt felemlíteni — nem tudom, a ministor ur hallotta -e — hogy az emberi élet egyik legéle­sebb megíigyélője Voltaire mondta, hogy kü­lönös eset, hogy a szülő mindig a púpos, a sze­rencsétlen gyermekét, a torzszülöttet szereti jobban, mint az épet. Ezzel a nagy szeretettel viselte dk a minister ur is általában a novella iránt. (Szabó István (nagyatádi) földmivelés­ügyi minister : Én is mondhatnám azt, hogv könnyü annak beszélni a középbirtok ellen, akinek magának nincs középbirtoka! —- Meskó Zoltán : Veszedelmes gyerek az a púpos gye­rek! (Zaj. — Mándy Sámuel közbeszól.) A t. nagybirtokos képviselő ur most a kis­birtokos és a törpebirtokot akarja védeni a középbirtok ellen. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hogy a másik ne kapjon középbirtokot. — Zaj. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az uj középbirtokok ellen megy, nem a régiek ellen ! — Gaal Gaston : Az ujak ellen ! Nem azoknak csinálunk földreformot !) Ha a földreformra szükség van, akkor elsősorban mégis csak a nagybirtok kell, hogy meghozza az áldozatot, s elismerem, hogy részben már meg is hozta. (Zaj.) De arra az abszurdumra kapható nem vagyok, — akár vádolnak meg obstrukcióval, akár nem — hogy meglevő középbirtokokat kikezdjünk azért, hogy ujakat létesítsünk s hogy a nincstelen, hadirokkant igénylőket esetleg ne tudjuk kielégíteni azért, mert itt valaki részére középbirtokra van szükség. Ami, t. túloldal, az obstrnkció vádját illeti, állok elébe. Tessék itt kiszámítani betű szermt, nvomtatásban a naplóból mindazt a felszóla­lást, amelyet én itt elmondottam. Mondhatom, hogv az a felszólalás nem tesz ki összeségében annyit, mint amennyi időt a nemzetgyűlés elbliccel azzal, hogy az ülések soha tiz órakor meg nem nyithatók, (Igaz! Ugy van! a hal­oldalon), hogy esetleg nincs meg a határozat­képesség, hogy azután délután megtörténik az, hogy négy óra helyett csak hat órakor tudja az elnök ur megnyitni az ülést. (Zaj a jobb­oldalon.) Bocsánatot kérek, amig ilyen jelensé­gek vannak, (Létay Ernő: Humbug a nyolc­órás ülés!), addig nincs joga a túloldalnak obstrukcióról beszélni. Mert én állítom, hogy önök obstruálnak akkor, amikor a minister urnák egy ilyen javaslatát nem támogatják jelenlétükkel, vagyis nem teszik lehetővé azt, hogy ez a nemzetgyűlés megfeleljen működé­sének és dolgozzék. (Barthos Andor: Azoknak tessék beszélni, akik nincsenek itt!) Én a túloldalnak mondtam, de beszédem szólt az üres padoknak is. Azt az illető képvi­selő urak tudják, hogy az országnak mikor tesznek nagyobb szolgálatot, ha üresen hagy­ják padjaikat, vagy ha itt vannak. Ennek bírá­latába bocsátkozni nem akarok. Azért vagyok

Next

/
Thumbnails
Contents