Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-240
412 A nemzetgyűlés MO. ülése 19M. évi február hó lá-én, csütörtökön. deficitje. Azért én gazdaságilag- is helyesebbnek tartom azt, hogy ha kisebb darabokban kerül az a birtok a kisemberek kezébe, mint hogy középbirtokot alakítsunk ós olyan kézbe adjuk azt a középbirtokot, amely nem ad garanciát arra, hogy a vezetés megfelelő. Azt hiszem, hivatkozhatom itt a nemzetgyűlés állásfoglalására, mert hisz a nemzetgyűlés állást foglalt már abban, hogy nem tartja megengedhetőnek, hogy a tényleges szolgálatban levő állami tisztviselők és katonatisztek igényeljenek birtokokat, eltekintve attól, hogy nemzetgyűlési képviselők se igényelhessenek, — amit én természetesnek tartok a magam részéről -mert hiszen ez olyan elemi összeférhetlenségi eset, amelyre itt bővebben kiterjeszkedni nem akarok. Kívánatos, hogy mi e tekintetben következetesek legyünk. Szerirutem igenis helyes utón csak akkor járunk, ha ragaszkodunk az eredeti törvényben lefektetett alapelvekhez és ezt nem egy határra vonatkoztatjuk, hanem vonatkoztatjuk ezt az egész földbirtokreform problémát az egész országra s akkor a természetes és logikus következmény az lehet, hogy mindaddig, amig egyéb fonitosabb földbirtokpolitikai célok kielégülve nincsenek, addig a középbirtok alapításához hozzá nem lehet nyúlni. Egyébként nagyon furcsa dolognak tartom azt, hogy azok, akik ezt a novellát megszerkesztették és lanszirozták, mindig hangoztatták, hogy azért szükséges pl. a középbirtokhoz is hozzányúlni, amint azt a novella teszi, mert nincs az országban elég föld. Kérem, ne játsszunk. Ha tényleg áll az, hogy azért kell kiterjeszteni az igénylés mérvét, mert nincs elég föld, akkor mindenesetre áíl az a tétel is, hogy nem lehet elég föld arra sem, hogy középbirtokokat alakítsunk és más középbirtokokhoz hozzányúlunk. Ami pedig indítványom második részét illeti, hogy magánegyén a neki juttatott középbirtok megváltási árát köteles legyen készpénzben azonnal kifizetni . . . (Folytonos zaj.) Kérem a mélyen 1. elnök urat, méltóztassék csendet teremteni. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Farkas Tibor : Nem azért kértem ezt, mint hogyha arról lennék meggyőződve, (Zaj. Elnök csenget.) hogy szavakkal valakit meg lehet győzni. Azt hiszem, nagyon sokan elmondhatnánk a mostani törvényhozó testületről azt, amit annakidején — ha jól emlékszem — Tiberius császár mondott a római szenátusról : »Senatores boni viri, senatus bestia«. Ezzel azt akarta jelezni, hogy a szenátus tagjai egyénileg mind nagyon derék, szavakra, érvekre hajló emberek voltak, mikor azonban együtt működött a testület, akkor valami tömegpszichózis folytán mégis nagyon sokszor sem az érvek, sem a tudományos megállapítások figyelembe nem vétettek. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Természetes, hogy a többség nem mehet egyes emberek ötletei után !) Nem, különösen akkor, hogyha az ötletek olyan gyorsan változnak. Engedje meg a, minister ur, hogy a közelmúlt egyik eseményére célozzak, amikor az egységespárt egyhangú párthatározattal elfogadott egy határozatot, amely Patay képviselőtársam terjesztett elő, amelyet a minister ur egy kézlegyintéssel dezavuált, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az sem ugy volt egészen!) Az ilyen detail-kérdések engem nem érdekelnek, csak azt mondom, hogy talán mégis a minister ur változott, mert hisz annak a régi alaptörvénynek felelőssége mégis szintén csak a minister < urat terheli. És hogy ha itt uj törvénnyel, uj alapelvekkel jön a minister ur, ez mégis csak beismerése annak, hogy akkor valamit nem csinált jól. Legalább ma azt hiszi, hogy akkor nem csinálta jól. Engedje meg, akkor joggal felszólalhat valaki és azt mondhatja, hogy a minister ur két év múlva rájött arra, hogy amit csinált, nem jó, akkor talán már gyanakodhatunk, hogy amit a minister ur most akar csinálni és amit forszírozni akar, mégis olyan, amelynek abszolút jóságáról a ministeri tekintélyre való híva Jkozással nem győz meg senkit. Bátorkodom itt felemlíteni — nem tudom, a ministor ur hallotta -e — hogy az emberi élet egyik legélesebb megíigyélője Voltaire mondta, hogy különös eset, hogy a szülő mindig a púpos, a szerencsétlen gyermekét, a torzszülöttet szereti jobban, mint az épet. Ezzel a nagy szeretettel viselte dk a minister ur is általában a novella iránt. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Én is mondhatnám azt, hogv könnyü annak beszélni a középbirtok ellen, akinek magának nincs középbirtoka! —- Meskó Zoltán : Veszedelmes gyerek az a púpos gyerek! (Zaj. — Mándy Sámuel közbeszól.) A t. nagybirtokos képviselő ur most a kisbirtokos és a törpebirtokot akarja védeni a középbirtok ellen. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hogy a másik ne kapjon középbirtokot. — Zaj. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az uj középbirtokok ellen megy, nem a régiek ellen ! — Gaal Gaston : Az ujak ellen ! Nem azoknak csinálunk földreformot !) Ha a földreformra szükség van, akkor elsősorban mégis csak a nagybirtok kell, hogy meghozza az áldozatot, s elismerem, hogy részben már meg is hozta. (Zaj.) De arra az abszurdumra kapható nem vagyok, — akár vádolnak meg obstrukcióval, akár nem — hogy meglevő középbirtokokat kikezdjünk azért, hogy ujakat létesítsünk s hogy a nincstelen, hadirokkant igénylőket esetleg ne tudjuk kielégíteni azért, mert itt valaki részére középbirtokra van szükség. Ami, t. túloldal, az obstrnkció vádját illeti, állok elébe. Tessék itt kiszámítani betű szermt, nvomtatásban a naplóból mindazt a felszólalást, amelyet én itt elmondottam. Mondhatom, hogv az a felszólalás nem tesz ki összeségében annyit, mint amennyi időt a nemzetgyűlés elbliccel azzal, hogy az ülések soha tiz órakor meg nem nyithatók, (Igaz! Ugy van! a haloldalon), hogy esetleg nincs meg a határozatképesség, hogy azután délután megtörténik az, hogy négy óra helyett csak hat órakor tudja az elnök ur megnyitni az ülést. (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, amig ilyen jelenségek vannak, (Létay Ernő: Humbug a nyolcórás ülés!), addig nincs joga a túloldalnak obstrukcióról beszélni. Mert én állítom, hogy önök obstruálnak akkor, amikor a minister urnák egy ilyen javaslatát nem támogatják jelenlétükkel, vagyis nem teszik lehetővé azt, hogy ez a nemzetgyűlés megfeleljen működésének és dolgozzék. (Barthos Andor: Azoknak tessék beszélni, akik nincsenek itt!) Én a túloldalnak mondtam, de beszédem szólt az üres padoknak is. Azt az illető képviselő urak tudják, hogy az országnak mikor tesznek nagyobb szolgálatot, ha üresen hagyják padjaikat, vagy ha itt vannak. Ennek bírálatába bocsátkozni nem akarok. Azért vagyok