Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

386 A nemzetgyűlés 239. ülése 1924. évi február hó 13-án, szerdán. Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem Szakács kép­viselő urat, méltóztassék beszédét megkezdeni. Szakács Andor: A vagyonváltságföldekre vonatkozólag már több izben bátor voltam a t. Nemzetgyűlés előtt felszólalni. Tuvalevőleg 1921 < szeptember 7-ikével nyilt meg az állam tulajdonjoga ezekre a természetben leadandó vagyonváltságföldekre nézve. Az e-SŐ eszten­dőben a földbirtokosok, akik a vagyonváltsá­got természetben rótták le, mindenféle térités vagy bérfizetés nélkül élvezték ezeket a földe­ket. A következő esztendőben talán részben a mi felszólalásiaink hatása alatt a t. pénzügymi­nister ur évi bér fizetésére kötelezte őket, ami kataszteri tiszta koronánként 7 és fél kilo­gramm búzában állapíttatott meg, országos átlagban. Ezekre a vagyonváltságföldekre a legna­gyobb áhítozással tekintett a magyar föld­igénylő nép, mert Hegedűs Lóránt már akkor, amikor a vagyonváltságtörvényt behozták, ki­jelentette, hogy a földigények kielégítésére 5 fogja a földmivelésügyi kormányzatnak az ala­poü megteremteni. Ezeket a vaoyonváltságföl­deket tehát az ország sok százezer földigénylő népe ugy tekintette és ugy tekinti még ma is, mint amelyre a földreform jóformán egészen szorítkozik. A Földbirtokrendező Biróság azon­ban igen sok helyen, ahol még megfelelő igénybevehető földbirtokok állnak rendelke zésre a földreformot teljesen ezekre a vagyon­vál; ságföldekre korlátozza és több. mint amennyit a vagyouváltságföklek kiadnak, az egves földigénylő csoportoknak nem jut. (Ko­váts-Nagy Sándor: Hol csinálják ezt?) Sok helyen igy volt '. Nálunk is igy történt, méltóz­tassék tudomásul venni. Szakértők véleménye alapján kimondották, hogy többet nem lehet elvenni, mint amennyi a vagy on váltságföld, mert akkor megáll a nagy­gazdaság üzeme. (Kováts-Nagy Sándor: Az Ítéletben is^ ez van !) Sok helyen ez az egész, amit az igénylők megkaphatnak. Beck Lajos t. képviselőtársunk figyel­münkbe ajánlja, hogy azokat a vagyonváltság­földeket, amiket az Országos Földbirtokrendező Biróság igen sok helyütt már odaítélt a sze­gény igényjogosultaknak, a magyar kormány felajánlotta a kölesöntárgyalások alkalmával. (Kováts-Nagy Sándor: Nem ajánlotta fel! — Schandl Károly : Nagy tévedés !) r Arról volt szó, hogy a kormány pótbiztositékként fel­ajánlja a kölcsön fedezésére a váltságföldeket és a felveendő kölcsönt ezekre a vagyonvált­ságföldekre fogják bekebelezni. (Ellenmondások jobbfelől. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van a jegyzőkönyv, ideadta nekem Beck Lajos t. barátom, ebben szórói-szóra benne van. hogy a magyar kormány ajánlotta ezt fel. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A jövedelmét! Az entente mindjárt a hátára veszi a földünket és elviszi ! Higyje el ezt is ! — Zaj balfelől) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szakács Andor : Nem akarok ebből nagy ügyet csinálni, nem akarom kázussá felfújni, annál kevésbé, mert engem a földmivelésügyi minister urnák iménti kijelentése teljesen megnyugtat, hogy : Londonban akármit hatá­rozhatnak, ez a föld mégis csak a szegény em­bereké. (Szabó István (nagyatádi) földmivelés­ügyi minister : Igenis a szegény emberek tu­lajdona! — Kováts-Nagy Sándor: Megvédik azok a földet !) Nehogy azonban olyan színe­zete legyen a dolognak, mintha itt Magyar­országon ... (Horváth Zoltán : Mit szólnak hozzá a hitelezők !) Elnök : Horváth Zoltán képviselő urat ké­rem, méltóztassék csendben maradni ! (Zaj balfelől.) Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Szakács Andor : . . . mondom, nehogy ugy fessen a dolog, hogy itt Magyarországon ha egy aránylag jelentéktelen külföldi kölcsön felvételére kerül a sor, akkor legelsősorban a szegény embernek juttatott földre táblázzák be ezt a biztosítékot. (Felkiáltások jobbfelől: Szó sincs róla! Nines benne! Ne izgasa magát! ~ Horváth Zoltán : Tessék felolvasni ! — Hu­szár Károly : Tessék felolvasni, nem az van benne ! — Horváth Zoltán : Én olvastam, ugy látszik, képviselőtársam nem olvasta ! — Hu­szár Károly : Épen most olvastam ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szakács Andor: . . , egy szerény indítványt óhajtok a nemzetgyűlés elé terjeszteni. (Hall­juk! balfelől) Azokra a közbeszólásokra, hogy nincs benne, azt válaszolom, hogy itt van a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése a magyar kölcsönről. (Felkiáltások jobbfelől: A Világban! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szakács Andor: A Magyar Távirati Iroda hivatalos kiadásában! jelent meg, t. Nemzet­gyűlés ! Egyetlenegy lapot sem lehet meggya­núsítani azzal, hogy meghamisította a Távirati Iroda közlését ! Ez nem a Világ véleménye, az esak reprodukálja ; ezt a Magyar Távirati Iroda tette közzé és a következő passzus fog­laltatik benne (olvassa) : »ügy véljük, hogy függetlenül azoktól a bevételektől, amelyeket a kölcsönszolgálat céljára lekötni javasolunk, pótbiztositék volna létesíthető — amint azt egyébként a magyar kormány javasolta — olyan módon, (Ugy van! a szélsőbaloldalon!) hogy azok a földek, amelyek jelenleg a va­gyondózsmatörvény végrehajtása alapján a kormány birtokába jutottak részleteiben ké­sőbbi időpontban megállapítandó feltételek mellett elsőrendű zálogjoggal terheltessenek meg.« (Felkiáltások jobbfelől: Az a jövede­lemre vonatkozik! — Rubinek István: Volna! — Létay Ernő: Ne játsszunk a szavakkal! — Dénes István : A jövedelem nem lehet zálog­jog ! — Strausz István : Hasznosítás !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szakács Andor : Ezt én egy elrettentő gon­dolatnak tartom, hogy annak, a társadalom legalsóbb rétegéhez tartozó nyomorult, szegény földigénylő népnek birtokára kebeleztessék fel az a zálogjog, amellyel a kölcsönt a kor­mány alátámasztani kivánja. (Zaj jobbfelől.) A t. földmivelésügyi minister urnák, mon­dom, az előbbi megjegyzése engem teljesen megnyugtat és ennek szellemében indítványo­zom, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a 16. § harma­dik bekezdésének negyedik sorában a »célokra« szó után a következő szöveg szurassék be : »Más célokra ezek a földek — t. i. a vagyon­váltságföldek — nem juttathatók, sem pedig az állani ezeket a földeket nemzetközi szerző­désből kifolyólag el nem idegenítheti és le nem kötheti«. (Derültség jobbfelől — Graeffl Jenő: Maga sem hiszi !) Ajánlom indítványomat el­fogadásra ! Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Schandl Károly. Schandl Károly : Igen tiszteli; Nemzetgyű­lés! (Halljuk! balfelől) A londoni tárgyalá­I sokkal kapcsolatban Szakáes Andor képviselő

Next

/
Thumbnails
Contents