Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

3?8 'À nemzetgyűlés 239. ülése 1924. ezt lebonyolítani, hogyan reméli, hogy piacot tud teremteni a mi járadékkötvényeinknek akkor, amikor zálogleveleinknek elhelyezése is teljes lehetetlenség, és hogyan képzeli ennek a kérdésnek lebonyolítását akkor, amikor a pénzügyi jegyzőkönyvnek egyik pontja ezeket a váltságföldeket is leköti biztosítékul és azt mondja, hogy pótbiztositékok létesittetnek, és ezek a földek, amelyek jelenleg a vagyondézsmatörvény végrehajtása alapján a kormány birtokába jutottak, részleteiben későbbi időpontban megállapítandó feltételek mellett elsőrendű zálogjoggal terheltessenek meg. Amikor a mi létesitendő járadékkötvényeink számára — sajnos — sem a belföldön, sem a külföldön piacot teremteni képesek nem vagyunk, hogyan remélik ezt az egész intézményt felállítani és működtetni 1 Ez előttem olyan rejtély, amelynek helyes megvilágítása és megoldása nélkül én a javaslat idevonatkozó részét, őszinte sajnálatomra, komolynak nem tartom. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Gaal Gaston ! Gaal Gaston: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Beck Lajos képviselőtársammal szemben, aki aposztrofálni volt szives és ellentétes álláspontot foglalt el velem szemben, aki azt állítottam — és ezt fentartoin ma is, — hogy a járadékbirtokrendszernek nevezett azt az intézményt, amely ebben a két törvényben le van fektetve, a magam részéről nem tartom komolynak és most már szükségesnek sem, mert a 13. § megfelelően gondoskodott, hogy minden járadékbirtok behozatala nélkül is a bíróság egyszerű törlesztés alakjában elégíthesse ki a tulajdonosokat, csak annyit vagyok bátor felhozni, legyünk tisztában a fogalmakkal, ha járadékbirtokról, vagy törlesztéses birtokról beszélünk. Ez a kettő egymástól teljesen különböző valami. (Beck Lajos: Ügy van !) A járadékbirtokkal nem szerzek tulajdont, csak örök haszonélvezetet. (Beck Lajos: Nem áll ! Be is kebelezik a nevére !) Vannak aztán megváltható járadékbirtokok, amelyeknél a szerződésbe bele van véve, hogy ennyi évi járadék lefizetése után jogosítva van a járadéktulajdonos megváltani a maga járadékát. Ez olyan kérdés, t. képviselő ur, melyet egypár szóval nem lehet elintézni. Vagy tudja az ember, és akkor ugy beszél, vagy nem tudja. Aki tudja, hogy mi a járadékbirtok, az tisztában lehet azzal, hogy az, amit az alaptörvény létesített ós ami a novellában van, tulaj do uképen nem járadékbirtok, hanem törlesztéses fizetési lehetőségnek egy fajtáját akarja behozni. Ha pedig tudjuk, hogy ez így van, akkor miért beszélünk járadékbirtokról! Akkor beszéljünk egyszerűen arról, hogy a törvény utján valahogyan módot akarunk nyújtani a kisembereknek arra, hogy a nekik juttatott föld vételárát törlesztéses alakban fizethessék vissza. Ehhez nem kell azt mondanunk, hogy járadékbirtok, mert amint egyszer járadékbirtokról beszélek, akkor egészen másról beszélek, mint ami ebben a törvényben le van fektetve és amivel mi megoldhatjuk a földreform kérdését. Én, t. képviselő urak,_ most is fentartom azt az álláspontomat, hogy a járadékbirtokkal a földbirtokreformkérdést nem fogjuk megoldani Magyarországon. Ezzel szemben leszegezem azt a tiszta álláspontomat, hogy, igenis, a kisembereket valami úton-módon oda kell segíteni, hogy törlesztve fizethessék le a vételárakat, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Itt van!) mert pláne a nincstelenek, a hadirokkantak, hadiözvegyek, azok, akiknek vagyonuk nincs, még azt az egy hold vagy félhold földet sem tudé'vi február hó 13-án, szerdán. ják megfizetni, amelyet házhelyre vagy kisebb kerthasználatra kaptak. De beszéljünk magyarul, ne beszéljünk járadékbirtokról, meg nem járadékbirtokról. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az nem magyarul van! Még csak nem is latin szó!) Aki járadékbirtokról beszél, legyen tisztában azzal, mi az a járadékbirtok. Mondjuk, hogy a törlesztéses megoldás lehetőségét akarjuk megcsinálni. De, mondom, erre sem helyezek a magam részéről olyan végtelenül nagy súlyt, mert hiszen a 13. § második bekezdése, amelyet tegnap már elfogadott a nemzetgyűlés, kihirdetés után törvénnyé válván, a bíróságnak módjában lesz a fizetési módozatokat is megállapítani; ennek folytán a biróság — mint az előbb is mondtam — megállapíthat 10—20—30 éves módozatokat a méltányossághoz képest, olyant, amilyen neki jól esik. Szólnom kell még Czettler Jenő képviselőtársam indítványáról, amelyben a magam részéről természetesen az utolsó betűig osztozom, mert ugyanezt az indítványt tegnap én terjesztettem, elő egy másik szakasznál, de a mélyen t. Ház bölcsesége azt, elfogadhatatlannak találván, elvetette, Én, igenis, az igazságnak megfelelőnek azt tartottam volna, hogy amikor tőlem az állam elvesz valamit, anélkül hogy nekem beleszólásom lenne abba, hogy kinek adja oda, amikor az állam engem ki nem fizet, hanem ezt rábízza arra a valakire, akire vonatkozólag engem meg nem kérdezett, és amikor ez a valaki meg nem fizet nekem, a törvényben bizonyos providencia legyen arra nézve, hogy ilyen esetben az állam a tulajdonosnak, a jognak, méltányosságnak és igazságnak megfelelőleg az elvett ingatlan teljes értékéig szavatoljon. Ennek pedig sem a törvényben, sem a bírósági ítéletekben nem találjuk nyomát. Ez a legelemibb, amit az államtól követelhetek, ha az állam valamit tőlem igénybe vesz közcélra. Annak ellenére tehát, hogy az utolsó betűig osztozom ugy Czettler képviselőtársam intencióiban, mint ahogy mogát a javaslatot is elfogadom, — mert hiszen én is ezt terjesztettem be — kénytelen vagyok felhívni Czettler képviselő urnák és a mélyen t. Háznak figyelmét a házszabályok 238. §-ára, amely kizárja azt, hogyha egy indítvány felett a nemzetgyűlés egyszer már döntött az egyik szakasznál, az az_ indítvány még egyszer a nemzetgyűlés elé terjesztethessék. Nagyobb precizitás okából leszek bátor felolvasni a paragrafust, amely a következőképen szól (olvassa): »A Ház által elvetett indítvány vagy javaslat — lett legyen annak tárgya törvény alkotása vagy nem, ha a tárgyalásnak bármely fokozatán vettetett is el — ugyanazon ülésszak alatt többé tanácskozás alá nem kerülhet.« Végtelenül sajnálom, hogy épen nekem kell egy olyan indítvánnyal szemben, amelyért az apaságot vállalom, — mert hiszen én terjesztettem azt elő elsőizben — szigorúan a házszabályokhoz ragaszkodva állást foglalnom. Én azonban még olyan indítványok kedvéért sem vagyok hajlandó, amelyekkel különben szimpatizálok, arról az egyedül törvényes útról letérni, amelyet én minden cselekedetemben, minden felfogásomban, beszédeimben, tetteimben lehetőleg követni szoktam. Épen azért mély tisztelettel kérem elsősorban most már a házszabályok alapján a mélyen t. elnök urat, hogy ezt a módosító inditványt, amelynek tárgyalása házszabályellenes, ne is méltóztassék szavazás alá bocsátani, hanem méltóztassék a házszabályok 238. §-a alapján visszautasítani. I

Elnök: Szólásra kö vétkezi ki Perlaki György jegyző: Csik József! Csik József: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Én ugy