Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-238

A nemzetgyűlés 238. ülése 1924. évi február hó 12-én, kedden. 34Í — amikor felvonultak — pedig vagy 15.000 ember vonult fel magyar nemzeti zászlók alatt. Ez volt a kommün előtt az utolsó gyűlés Magyarországon, ahova nemzeti zászlókkal vonultunk fel az akkori állapotok ellenére. Amikor a gyűlés helyére értünk, a szocialisták már ott voltak. Óriási tér lévén, mi a térnek arra a részére mentünk, amelyet a szocialisták nem foglaltak el. De ott voltak a gépfegyverek felállitva, a másik részen pedig ott voltak a szocialista tömegek az emelvény mellett és mindenhol. Azt mondták, hogy ha el akarom kerülni a vérontást, akkor a gyűlést csak ugy lehet megtartani, ha ők is jelen lesznek és a gyűlésen ők is felszólalhatnak. Abban a helyzetben nem tehettem mást, minthogy belementem abba,hogy mi megtartjuk rendes kisgazdagyűlésünket, de a szocialista tömegek egy pár szónoka is felszólalhat. Én azon a gyűlésen megmagyaráztam a szocialistáknak, hogy mi választ el bennünket egymástól ugy, hogy soha egy párton nem lehetünk. A gyűlés után leginkább azért kaptam vádakat, mert jobboldalról azok a nagybirtokosok, akiknek birtokát akkor már lefoglalták és akik féltek a további lefoglalástól is, azt várták tőlem, azt hitték, — ők is tévesen — hogy azért vonultunk fel, hogy onnan fegyveresen kiverjük a szocialistákat. Miután ez nem történt meg, azt mondták rám, hogy gyáva voltam, mert a kisgazdatömegekkel megverhettem volna a szocialistákat és ütközetet folytathattam volna. Miután ezt nem tettem meg, azt a vádat emelték ellenein, hogy a szocialistákkal előre megállapitott terv szerint együtt tartottam gyűlést és helyeseltem azt, amit addig ők csináltak. Itt volt a nagy tévedés mindkét részről. Az egyik részről, a szocialisták részéről, az volt a tévedés, hogy azt hitték, hogy mi ütközetet akarunk a szocialistákkal és azért jöttek ellenünk olyan nagy erővel ; a másik részről pedig a birtokososztály egy jó része azt hitte, hogy mi ott tényleg megütközünk a szocialistákkal. Mivel ez nem következett be, engem állítottak oda bűnbaknak, Én voltam az oka annak, hogy ott a kommunizmus tovább megerősödhetett, pedig én már akkor jobban ismertem az állapotokat. Ha belemegyünk a vérontásba és mi győzünk, — ami ki volt zárva, mert fegyvere nem volt köztünk senkinek sem — mi történt volna ? Én már akkor láttam a helyzetet, hogy hiába verjük mi össze őket egyik-másik vidéki városban, vagy községben, ideig-óráig talán egy félnapra tarthatjuk magunkat, de nekik akkor már olyan csapatok álltak rendelkezésükre, hogy módjukban lett volna utána mindenkit legyilkoltatni, vagy elsöpörtetni. Amikor én ezt előre tudtam, az én lelkiismeretem ma is azt mondja nekem, hogy leghelyesebben cselekedtem akkor, amikor ugy el tudtam intézni a dolgot, hogy majdnem a magam hírnevének és becsületének rovására egyetlenegy embernek vére nem ömlött, és ha nem is békességben, de teljesen épen haza tudott menni mindenki a falujába. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez volt a kaposvári gyűlés eredete, lefolyása és ezek voltak az indokok, amelyek miatt a kaposvári gyűlés megtörtént. Nem fogadhatom el azok álláspontját, akik azt mondják, hogy erősebben kellett volna magamat tartani és nem kellett volna engedni, mert az eseményeket nem tudtam volna megállítani ezen az utón. (Nagy Ernő: Ezt könnyű mondani!) Az eseményeket akkor már semmiféle vérontással megakadályozni nem tudtam volna. Azzal, hogy ott vérontás nem történt, sokkal nagyobb szolgálatot tettem a népnek, mintha belementem volna a vérontásba. (Nagy Ernő: Csakhogy engem az ilyen viselkedésért elcsapnak meg becsuknak ! — Felkiáltások a jobboldalon: Gidácsy! — Szilágyi Lajos: Kétféle az igazság!) Rövidre fogom mondanivalóimat. Bármenynyire kevesen vagyunk is ebben a nemzetgyűlésben, rá merem bizni a szavazást a nemzetgyűlés többségére. Sehogy sem állhat meg Gaal Gaston t. képviselőtársamnak az az állítása, hogy én letértem régi álláspontomról, sem az, hogy azokat a beszédeket az utolsó betűig ne álíanám ma is. Hogy miért kellett ezt a szakaszt behozni, ezt megmagyarázták Rubinek István r és többi képviselőtársaim is, akik ebben a kérdésben felszólaltak. Aki nem ellenzi azt, — mint Gaal Gaston képviselő ur második felszólalásában — hogy ez a hatáskör a Curiától az OFB-hoz kerüljön, annak e szakasznál már igazán nem lehetnek nagy ellenvetései. A harc a novella szerkesztésénél ennél a szakasznál volt és a novella első kiindulási pontja az volt, hogy igenis az értékmeghatározást és a bérletek szabályozását a nehézkes és a rideg joghoz ragaszkodó bíróságok kezéből kivéve át kell adni annak a bíróságnak a kezébe, amely már előzőleg foglalkozott minden községben ezekkel az ügyekkel, és ismeri azokat a földeket, amelyek kisajátíthatok vagy bérbeadhatók, hogy tehát e biróság hatáskörébe menjen át az, ami eddig a Curia hatáskörében volt. Azt a szempontot, hogy a »méltányosság« szó itt talán a magántulajdon rovására menne, egyáltalában nem fogadhatom el, mert helyesen magyarázták t. képviselőtársaim, hogy ma kialakult földár nincsen. A mai konjunkturális világban azok, akik könnyen jutnak pénzhez és óriási vagyonokhoz, a föld értékének sokszorosát is hajlandók megfizetni, csakhogy földhöz jussanak. A rendes bíróságnak pedig a rideg jog alapján ragaszkodnia kell ahhoz, hogy mennyiért vették pl, azon a bizonyos vidéken a földet. Ha tehát arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ezeket az árakat fizettetjük meg az igénylőkkel, akkor egye^ nesen tönkretesszük a földreformot és lehetetlenné tesszük azt, hogy a kisemberek azokat a földeket megszerezhessék. De nem is hiszem, hogy Gaal Gaston t. képviselőtársam azt kívánja, hogy ezeket a kisembereket azzal tegyük tönkre, hogy ilyen konjunkturális, ma még egyáltalában meg sem állapitható földárakat állapitsunk meg. En a valódi, a reális értéket, igenis a teljes vagyon megtérítésének értékét akarom juttatni — és fogja a biróság is ezt juttatni — a birtokos osztálynak. De a kisembereket viszont meg kell védenünk a konjunkturális viszonyokkal szemben. Mert ha rendesen kialakult földárak volnának és nem kellene ingadozó értékű pénzzel dolgoznunk, akkor nem volna szükség a »méltányosság« szóra. De a mai időben, amikor máról holnapra ilyen hullámzások vannak és hirtelen meggazdagodott emberek vetik magukat bele a gazdasági életbe, feltétlenül szükséges ez a »méltányosság« szó azért, hogy a birtokos a valódi értéket kapja meg. Az a kitétel, hogy »fizetheti a törlesztést«, szintén a birtokos javára történik. A tíz évre szóló elhalasztás sokkal rosszabb, mint a részletfizetés, mert akkor nem tudja a birtokos, hogy 10 év után mit kap. De ha a biróság előre megállapitja

5 hogy a szegény ember ne csak a bérletet fizesse, hanem törlesszen is, ez a szegény embernek is jobb, mert igy könnyebben lefizetheti tartozását, de jobb a birtokosnak is, mert több pénzhez jut. Minthogy azt szeretném, ha szavaznánk e kérdés felett, befejezem beszédemet. Ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ezt a szakaszt^ amely a törvénynek igazán azon az alapján áll, amelyre Gaal Gaston t. képviselőtársam olyan sokszor hivatkozott és azt akarja megvalósítani, csak lehetővé akarja tenni, hogy olyan 48*