Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-238

À nemzetgyűlés 238. ülése 1924. évi február hó 12-én, kedden, 34? Farkas Tibor képviselő ur mondta, hogy miért kötjük ki egyenesen, hogy csak a földmivesék kaphassanak földet! Azért, mert akkor lenne elég tolakodó. így akkor, amikor azt a szerencsétlen néposztályt amely a föld megműveléséből köteles magát és családját fentartani, védjük, azon az állásponton vagyunk, hogy minél kevésbé csorbítsuk a nagybirtokot, de ezt az osztályt mindenáron bevegyük. Ez nem demagógia, — amint méltóztatnak arról az oldalról mondani, — hanem a becsületes lelkiismeret kérdése azzal a polgársággal szemben, amelyet nekünk itt kötelességünk képviselni. A képviselő urnák figyelmébe ajánlom még azt is, hogy sok helyen még nemcsak a földbirtokreformtörvény, hanem még a házhelytörvény sincs végrehajtva. A közigazgatástól el vámok, hogy ne mindig a tulajdonjog szentségét védelmezze, amikor azt nem bántja senki sem illetéktelenül, hanem igenis, hatnának oda a maguk tekintélyével és súlyával, hogy minden főispán utasítva lenne arra, hogy a megyéje területén levő közigazgatási hatóságokat határozottan arra szoritsa, hogy ezek a kis existenciák az elégedetlenek táborából vétessenek ki. Mert ismerek olyan várost, olyan községet, ahol a törvény ellenére még. most sem adtak ki egy sukkot se telekkönyvi tulajdonul. {Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Szilágyi Lajos: Ma itt vannak a főispánok!) Bocsánatot kérek, én most itt állok a kormányzópártban, és most magyarul beszélek: nem akarok kikelni mindig a közigazgatás hanyagsága ellen, ami pedig az elégedetlenség legnagyobb melegágyát teremti, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) — nincs bennem semmi rossz szándék, — de elvárnám attól a tekintélytől, attól a nyomatékos hangtól, mellyel Gaal Gaston t. képviselőtársam rendelkezik, hogy igyekezzék arra, hogy az elégedetlenségnek még a csiráját is amennyire lehet, kiirtsuk. Ez a mi kötelességünk, nem pedig az, hogy egyik-másik kisgazda képviselő kikezdjen a megyével és azután azt minden uri ember üsse, vágja, azért, hogy belenyúlt paraszt demagógiával abba, hogy ezt a földreformot a szegény nép javára végrehajtsák. így áll a vidéken a helyzet. (Létay Ernő : Ezért vagyunk ellenzékiek!) Bocsánatot kérek, én azt mondom a képviselő urnák, ne méltóztassék azt a méltányos szót annyira kifogásolni. Igaza volt az előttem szóló képviselőtársamnak, hogy épen a méltányosságon fordul meg az egész földbirtokreformtörvény, ha nem a méltányosság szerint történik az ár megállapítása, akkor ezzel nem hasznot csináltunk, hanem megöltük azt a szerencsétlen népet, amelyet földhöz akartunk juttatni és teljesen tönkretettük ennek a nemzetgyűlésnek korszakalkotó jelentőségét. Ennek a nemzetgyűlésnek korszakalkotó jelentősége ma egyedül az, hogy a földbirtokreformot a szegény nép millióinak javára, felsegitésére becsületes lélekkel, — nem a kommunizmus alapján, hanem törvényhozási utón becsületesen hajtsuk keresztül. (Helyeslés balfelől.) Nagyon tisztelem az én ministeremet azért, hogy ezt a kifejezést e szakaszba belevétette és nagyon tisztelem azt a bíróságot, amely ezt meglátta, mert igy kell előtte tisztelettel meghajolnom. Ennyit voltam bátor ehhez a szakaszhoz mondani, egyébként a szakaszt eredeti szövegében fogadom el. (Helyesles es taps a baloldalon. Egy hang balfelől: Jól beszel, csak rosszul szavaz! — Derültség. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! bzolasra következik? Perlaki György jegyző: Griger Miklós! Griger Miklóst Tisztelt Nemzetgyűlés! Ha a nagybirtokos érdekeltség nem iparkodott volna mindenáron es minden eszközzel a földbirtokreformot elgáncsolni, akkor nem került volna ide 1 NAP&ő xx. a novella, és ha a nagybirtokos érdekeltség a vételár megállapításánál nagyobb generozitást tanusitott volna, nem lenne szükség a 18. §-ra. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Egyebekben, ami az elhangzott felszólalásokat illeti, kijelentem, hogy ha a háború előtt folyt volna itt a vita a földbirtokreformról és hogyha annak idején hangzottak volna el azok a felszólalások, amelyek most itt Gaal Gaston és Farkas Tibor igen t. képviselőtársaim ajkairól elhangzottak, akkor minden valószínűség szerint osztottam volna felfogásukat. Most azonban a háború után, a háború tanúságai után a méltányosság álláspontjára helyezkedem és azt mondom, hogy azokkal szemben, akik a hazáért szenvedtek, akik vérüket hullatták a hazáért, akik atyjukat, férjüket áldozták fel, azokkal szemben feltétlenül méltányosságot vagyunk kötelesek gyakorolni, (Gaal Gaston : Az ország!) Én, — bár szintén a tulajdonjog elvén állok — azért az exiszteneiához, az élethez való jogot még szentebbnek tartom és mivel, hogy ez a szakasz ezt a jogot van hivatva megalapozni az eredeti szöveget fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Csik József. Csik József: T. Nemzetgyűlés! A magam részérői teljesen akceptálom Kubinek István t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy a törvény végrehajtását illetőleg óriási jelentőséggel bir az árnak kellő megállapítása. Hiszen valamennyien tudjuk, hogyha ez bizonyos méltányos keretek között nem történik, akkor iiiuzóriussá válik az egész földreform, mert hiszen épen az ár kellő megállapítása hiányában azt végrehajtani nem lehet. Az ármegállapításnál — szerény felfogásom szerint — feltétlenül tekintetbe kell venni azt, amit már az alaptörvény is hangoztatott, hogy lehetőleg, sőt minden körülmények között a. teljes kártalanítást kell az igénytszenvedőnek megadni. Mert' ha nem a teljes kártalanítást adnók még, akkor jogos volna Gaal Gaston igen t. képvi selőtársamnak felfo hogy a kommunizmus ösvényére tértünk, Amint azonban itt óvakodnunk kell attól, hogy ilyen kommunisztikus ösvényre ne tévedjünk, ép olyan mértékben óvakodnunk kell attól is, hogy az árat ennél a méltányos középnél tovább ne taksáljuk, mert ezenfelül már lehetetlen lesz ennek az^ árnak kifizetése, és igy a földbirtokreformtörvény végrehajtása. Sok helyen azt látjuk, hogy a végrehajtó közegek — bár nem tudom, milyen közrehatás következtében — olyan árakat állapítottak meg a múltban, amelyeket az igénylők nem lesznek képesek sohasem megfizetni. Tudok gyakorlati esetet, ahol például a háborút megelőzőleg egy katasztrális hold bérlete 1—1 Va métermázsa búza volt. Most a földreformtörvény következtében azok az igénylők, — mert ezek közül a bérlők közül sokan igénylőkké váltak — akik a bérlők helyébe léptek, fizetnek három-három és fél métermázsa búzát. (Csontos Imre: Ez valóságos elpusztulást jelent!) Sokszor a szemünk elé rajzolják itt bizonyos mezőgazdasági krizis lehetőségét. Kérdezem, hogyha ilyen méltánytalanul állapítják meg az árát az igénybevett földnek, csak egy kisebb mértékű mezőgazdasági krizis esetén is lehetséges lesz-e ezeknek az igénylőknek azt a földet megtartani? Azt hiszem, hogy a novella szövegébe felvett »méltányosság« szó semmiféle érdeket nem sért. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hiszen az alaptörvény 44. §-ában ki van mondva (olvassa): »A megváltás árát ugy kell megállapítani, hogy az érdekeltek az ingatlannak a megváltási ár _ megállapításakor meglévő teljes értékét kapják kárpót1 lásui.« Í8