Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-230
À nem zeig y ides 2S0. ülése 1Ö24. mert egyrészt nines semmi biztosíték abban a tekintetben, .. . (Zaj. — Kószó István: Lelkiismeretük nem tiszta!) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor : .. . hogy ők már idehaza mentesülnének az üldöztetéstől, másrészt pedig a külföldi követségek nem adnak nekik útlevelet, anélkül pedig nem jöhetnek el. Itt tehát a kormánynak sürgősen intézkednie kellene. Ha pedig már nem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az egész ellenforradalmi kérdést egy bátor gesztussal elintézzék, amit — ismétlem és ismételten ismétlem — az ország érdekében tartok igen nagyfontosságú kérdésnek, ha erre nem tudják magukat elhatározni . . . (Kószó István : Ha nincsenek itthon, semmi hiányukat nem érezzük ! — Farkas István : A magáét sem éreznék, legyen nyugodt ! — Peidl Gyula : Amig államtitkári állás van, nem érzik a hiányukat! —Farkas István : A belügyet nélküle jobban kormányoznák!) Elnök : Csendet kérek ! Propper Sándor: Nagyon, nagyon szomorú közbeszólás ez, amikor egy aktiv államtitkár jelenti ki egy összerongyolt, megcsonkított, társadalmi strukturajában megbolygatott országban, hogy nem érzi senki a hiányukat. (Kószó István: Nem hiányoznak! Én ma is azt mondom!) Ha még egy millió, még két millió kimenne, Kószó államtitkai urnák fenn a belügyben, az elhatárolt és légmentesen elzárt területen nem hiányoznék senki. De hiányzik az országnak mint termelő, hiányzik az országnak mint fogyasztó és hiányzik az ország erkölcsi integritásához mint egy rész, amely él a köztudatban, hogy idetartozó bűntelen emberek nem tudnak hazajönni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Patacsi Dénes: És mint konkolyhintők hiányoznak !) T. Nemzetgyűlés! Miután én a dolgot a magam részéről kimeritettnek látom; miután ugy látom, hogy mi minden lehetőt megtettünk abban a tekintetben, hogy ez a kérdés végre megoldást nyerjen és valóban nem rajtunk múlik, hogy ez nem sikerült, én még egyszer hivatkozom a t. kormánynak és a t. Nemzetgyűlésnek nem szivére és nem keresztény érzületére, inert tudom, hogy a politikában ezek a műtárgyak hiányoznak, (Peidl Gyula : Csak jelszónak jók!) azonban a politikai bölcsességükre és^ a politikai előrelátásukra apellálok és arra kérem a t. kormányt és a t. Nemzetgyűlést, hogy intézzék el végre ezt a kérdést. Ez a kérdés a belügy minister ur magyarázata szerint is teljesen jelentéktelenné vált, mert hiszen alig vannak már például hatvanan az internálótáborban és csak azért tartják fenn ezt a tábort ijesztőnek, hogy meglegyen maga az intézmény és lehessen mint egy fenyegető lehetőséget állandóan felvonultatni és szem előtt tartani. Jelentéktelen az a hatvan ember, aki ma internálva van, ma áldozata, mártírja egy ilyen kormányzati szükségességnek, amely szerint kell egy ilyen intézmény, amelynek azonban üresen állnia nem lehet. Nem sokkal jelentősebb a kérdés az elitéltek és bezártak szempontjából sem. Méltóztassék itt közbevetőleg megengedni, hogy elmondjam, mit látok én e kérdés mögött, amit különben már egyszer voltam bátor felhozni (Halljuk ! balfelől.) Tudniillik a börtönökben igen nagy számban vannak lecsukva képesitett ipari niunkások, asztalosok, cipészek, szabók és egyéb ilyen hasznos munkát végző, jól tanult mesteremberek. Ezek nem tétlenkednek, ezek odabenn dolgoznak, dolgoznak ingyen ós dolgoznak jól azoknak az uraknak, akik a börtönügyet adminisztrálják. (Zaj jobbfelöl.) Ez igy van, t. Éhn képviselő ur! (Peidl Gyula: Pontos adatokkal bizonyította!) Tavaly konkrét adatokkal felszerelve évi január hó 29-én, kedden. 29 bizonyitottam ezt; erre Daruváry jelenlegi külügy minister ur, akkor igazságügyminister, reflektált is a kérdésre és egyetlenegy szóval sem tagadta ennek helytálló voltát, csupán azt jegyezte meg, hogy ez szociálpolitikai intézkedés, amely a megszorult és rosszul fizetett közalkalmazottakon akar valamit segiteni. (Peidl Gyula: Szép kis szociálpolitika!) Ez szó szerint áll a naplóban, méltóztassék elővenni s abból meg lehet állapitani. Tegnapelőtt jött haza a börtönből egy szabómunkás. Kitöltött 33 hónap szabadságvesztést, noha csak 30 hónapra volt elitélve. Megkérdeztem, miért nem engedték el neki is azt a bizonyos, jogosan kijáró egynegyedrész börtönbüntetési. Azt mondotta, hogy: »Még volt három hónapra való munkám és az urak ott bent megmagyarázták nekem, hogy esak nem akar most elmenni, hiszen ezeket a ruhákat ki kell késziteni, el kell végezni. Da a munkát másnak kezébe adjuk, nem tudja megcsinálni. Ne csináljon belőle ügyet, hanem végezze el és Isten hirével menjen haza !« Csakugyan, el is végezte és Isten hirével hazajött, kitöltve 30 hónap helyett 33 hónapi börtönbüntetést. Kificamított értelemben vett szociális szempontból megértem, hogy ezeknek, a szegény raboknak munkájából akarják pótolni a közalkalmazottak elmaradt illetményeit. Ez talán helytálló. De nem helytálló azért mégsem általános szempontból, mert az állam a maga alkalmazottait fizesse tisztességesen, adjon nekik megélhetést és egy másik társadalmi osztály rovására ne juttasson nekik ajándékokat és különösen nem a társadalom legeíhagyatottabb, legszerencsétlenebb rétegétől. Elnök: Ezzel a határozati javaslat tárgyától el méltóztatik térni, amennyiben a büntetések végrehajtásáról méltóztatik beszélni, a határozati javaslat tárgya pedig az amnesztia. Propper Sándor: Rögtön visszatérek rá, esak befejezem a mondatot azzal, hogy nem látom ezt megokolva; sokkal messzebbmenő és magasabb erkölcsi szempontok lehetnek itt mérvadók, amelyek mellett az ilyen apró cipő, ruha, asztal és nem tudom 5> micsoda berendezési tárgyak elkészítése és elajándékozása, tisztviselők beruházása igazán eltörpül. T. Nemzetgyűlés! Összefoglalva a mondottakat, ismételten kijelentem, hogy a mi részünkről nem politikai szempontból, hanem az igazság szempontjából vetődik és vetődött fel ez a kérdés és ha ezt most nem fogjuk elintézni, mi erkölcsi kötelességünknek, tartozásunknak valljuk, hogy ezt a kérdést minden leendő alkalommal idehozzuk és addig hozzuk ide, amig ezt a kérdést el nem fogják intézni. Minél hamarább intézik el. annál jobb, minél hamarább húzzák ki e kérdés méregfogát, annál jobb, nem nekünk, hanem magának az országnak. Épen ezért arra kérem a t % kormányt és a mélyen t. nemzetgyűlési többséget, méltóztassék revízió alá venni ezt a merev, ezt az elutasító álláspontot és méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. (Helyeslés- a szélsőbaloldalon.) Elnök: Zárszó jogán szólásjoga van Farkas István képviselő urnák. Kivan a képviselő ur szólani? (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az általános vita során az indemnitási törvényjavaslattal szemben beadatott 34 képviselő ur részéről 85 határozati javaslat, amelyek magát a törvényjavaslatot közelebbről nem érintik, hanem csak azzal kapcsolatban adattak be. A kérdést tehát előbb magára a törvényjavaslatra fogom
