Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-230

À nem zeig y ides 2S0. ülése 1Ö24. mert egyrészt nines semmi biztosíték abban a tekintetben, .. . (Zaj. — Kószó István: Lelkiisme­retük nem tiszta!) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor : .. . hogy ők már idehaza mentesülnének az üldöztetéstől, másrészt pedig a külföldi követségek nem adnak nekik útlevelet, anélkül pedig nem jöhetnek el. Itt tehát a kor­mánynak sürgősen intézkednie kellene. Ha pedig már nem tudnak megbarátkozni azzal a gondo­lattal, hogy az egész ellenforradalmi kérdést egy bátor gesztussal elintézzék, amit — ismétlem és ismételten ismétlem — az ország érdekében tar­tok igen nagyfontosságú kérdésnek, ha erre nem tudják magukat elhatározni . . . (Kószó István : Ha nincsenek itthon, semmi hiányukat nem érezzük ! — Farkas István : A magáét sem érez­nék, legyen nyugodt ! — Peidl Gyula : Amig államtitkári állás van, nem érzik a hiányukat! —­Farkas István : A belügyet nélküle jobban kor­mányoznák!) Elnök : Csendet kérek ! Propper Sándor: Nagyon, nagyon szomorú közbeszólás ez, amikor egy aktiv államtitkár jelenti ki egy összerongyolt, megcsonkított, társa­dalmi strukturajában megbolygatott országban, hogy nem érzi senki a hiányukat. (Kószó István: Nem hiányoznak! Én ma is azt mondom!) Ha még egy millió, még két millió kimenne, Kószó államtitkai urnák fenn a belügyben, az elhatárolt és légmentesen elzárt területen nem hiányoznék senki. De hiányzik az országnak mint termelő, hiányzik az országnak mint fogyasztó és hiány­zik az ország erkölcsi integritásához mint egy rész, amely él a köztudatban, hogy idetartozó bűntelen emberek nem tudnak hazajönni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Patacsi Dénes: És mint konkolyhintők hiányoznak !) T. Nemzetgyűlés! Miután én a dolgot a magam részéről kimeritettnek látom; miután ugy látom, hogy mi minden lehetőt megtettünk abban a tekintetben, hogy ez a kérdés végre megoldást nyerjen és valóban nem rajtunk múlik, hogy ez nem sikerült, én még egyszer hivatkozom a t. kormánynak és a t. Nemzetgyűlésnek nem szivére és nem keresztény érzületére, inert tudom, hogy a politikában ezek a műtárgyak hiányoznak, (Peidl Gyula : Csak jelszónak jók!) azonban a politikai bölcsességükre és^ a politikai előrelátá­sukra apellálok és arra kérem a t. kormányt és a t. Nemzetgyűlést, hogy intézzék el végre ezt a kérdést. Ez a kérdés a belügy minister ur magya­rázata szerint is teljesen jelentéktelenné vált, mert hiszen alig vannak már például hatvanan az internálótáborban és csak azért tartják fenn ezt a tábort ijesztőnek, hogy meglegyen maga az intézmény és lehessen mint egy fenyegető lehető­séget állandóan felvonultatni és szem előtt tartani. Jelentéktelen az a hatvan ember, aki ma inter­nálva van, ma áldozata, mártírja egy ilyen kor­mányzati szükségességnek, amely szerint kell egy ilyen intézmény, amelynek azonban üresen állnia nem lehet. Nem sokkal jelentősebb a kérdés az elitéltek és bezártak szempontjából sem. Méltóztassék itt közbevetőleg megengedni, hogy elmondjam, mit látok én e kérdés mögött, amit különben már egyszer voltam bátor felhozni (Halljuk ! balfelől.) Tudniillik a börtönökben igen nagy számban vannak lecsukva képesitett ipari niunkások, asztalosok, cipészek, szabók és egyéb ilyen hasznos munkát végző, jól tanult mester­emberek. Ezek nem tétlenkednek, ezek odabenn dolgoznak, dolgoznak ingyen ós dolgoznak jól azoknak az uraknak, akik a börtönügyet ad­minisztrálják. (Zaj jobbfelöl.) Ez igy van, t. Éhn képviselő ur! (Peidl Gyula: Pontos adatokkal bizonyította!) Tavaly konkrét adatokkal felszerelve évi január hó 29-én, kedden. 29 bizonyitottam ezt; erre Daruváry jelenlegi kül­ügy minister ur, akkor igazságügyminister, reflek­tált is a kérdésre és egyetlenegy szóval sem ta­gadta ennek helytálló voltát, csupán azt jegyezte meg, hogy ez szociálpolitikai intézkedés, amely a megszorult és rosszul fizetett közalkalmazottakon akar valamit segiteni. (Peidl Gyula: Szép kis szociálpolitika!) Ez szó szerint áll a naplóban, méltóztassék elővenni s abból meg lehet állapitani. Tegnapelőtt jött haza a börtönből egy szabó­munkás. Kitöltött 33 hónap szabadságvesztést, noha csak 30 hónapra volt elitélve. Megkérdeztem, miért nem engedték el neki is azt a bizonyos, jogosan kijáró egynegyedrész börtönbüntetési. Azt mondotta, hogy: »Még volt három hónapra való munkám és az urak ott bent megmagya­rázták nekem, hogy esak nem akar most elmenni, hiszen ezeket a ruhákat ki kell késziteni, el kell végezni. Da a munkát másnak kezébe adjuk, nem tudja megcsinálni. Ne csináljon belőle ügyet, ha­nem végezze el és Isten hirével menjen haza !« Csakugyan, el is végezte és Isten hirével haza­jött, kitöltve 30 hónap helyett 33 hónapi börtön­büntetést. Kificamított értelemben vett szociális szem­pontból megértem, hogy ezeknek, a szegény ra­boknak munkájából akarják pótolni a közalkal­mazottak elmaradt illetményeit. Ez talán helyt­álló. De nem helytálló azért mégsem általános szempontból, mert az állam a maga alkalmazot­tait fizesse tisztességesen, adjon nekik megélhe­tést és egy másik társadalmi osztály rovására ne juttasson nekik ajándékokat és különösen nem a társadalom legeíhagyatottabb, legszerencsétle­nebb rétegétől. Elnök: Ezzel a határozati javaslat tárgyától el méltóztatik térni, amennyiben a büntetések végrehajtásáról méltóztatik beszélni, a határozati javaslat tárgya pedig az amnesztia. Propper Sándor: Rögtön visszatérek rá, esak befejezem a mondatot azzal, hogy nem látom ezt megokolva; sokkal messzebbmenő és magasabb erkölcsi szempontok lehetnek itt mérvadók, ame­lyek mellett az ilyen apró cipő, ruha, asztal és nem tudom 5> micsoda berendezési tárgyak elkészí­tése és elajándékozása, tisztviselők beruházása igazán eltörpül. T. Nemzetgyűlés! Összefoglalva a mondotta­kat, ismételten kijelentem, hogy a mi részünkről nem politikai szempontból, hanem az igazság szempontjából vetődik és vetődött fel ez a kérdés és ha ezt most nem fogjuk elintézni, mi erkölcsi kötelességünknek, tartozásunknak valljuk, hogy ezt a kérdést minden leendő alkalommal idehoz­zuk és addig hozzuk ide, amig ezt a kérdést el nem fogják intézni. Minél hamarább intézik el. annál jobb, minél hamarább húzzák ki e kér­dés méregfogát, annál jobb, nem nekünk, hanem magának az országnak. Épen ezért arra kérem a t % kormányt és a mélyen t. nemzetgyűlési több­séget, méltóztassék revízió alá venni ezt a merev, ezt az elutasító álláspontot és méltóztassék hatá­rozati javaslatomat elfogadni. (Helyeslés- a szél­sőbaloldalon.) Elnök: Zárszó jogán szólásjoga van Farkas István képviselő urnák. Kivan a képviselő ur szólani? (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásjoga többé senkinek nem lévén, a ta­nácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az általános vita során az indemnitási tör­vényjavaslattal szemben beadatott 34 képviselő ur részéről 85 határozati javaslat, amelyek magát a törvényjavaslatot közelebbről nem érintik, ha­nem csak azzal kapcsolatban adattak be. A kér­dést tehát előbb magára a törvényjavaslatra fogom

Next

/
Thumbnails
Contents