Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-238
'A nemzetgyűlés 238. ülése 1924. évi február hó 12-én, kedden. 335 nil még f az életbiztonság", a szabadságjogok stb. is — és akkor, amikor ezt az elvet vallom, kommunistaizü intézkedést vigyek be egy törvénybe. Erre a magam részéről nem vagyok hajlandó. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez nem álí, t. képviselő ur, ez már kiforgatása a dolognak!) Én tiszteletben tartom azoknak a véleményét, akik ezt nem tartják — legalább is részleges kommunizmusnak, de nem hallgatom el a magam véleményét, amelyet abszolúte nem képes a minister ur megcáfolni, hiszen ,a t. minister ur beszédeivel és indokolásával igazolom, hogy ez letérés a magántulajdon elvéről, arról az egyedül helyes elvről, amelyet a múltban a mélyen t. minister ur is hangoztatott. Ez letérés, lesikilás, és ha nem is jelent teljes kommunizmust, mindenesetre nagymértékű elhajlást jelent afelé. (Klárik Ferene: 50 százalékban!)^ Sem mint politikus, sem mint törvényhozó nem szeretem az elvi alapon nem álló állásfoglalásokat, különösen törvényhozási állásfoglalásokat. Nem szeretem azt a heyzetet, amikor különösen felelős állásban lévő kormányok és a felelősséget részben viselő többségek, ténykedéseik inditékait nem Önmagukból, saját elvi álláspontjukéból meritik, hanem a körülöttük lévő különféle légáramatok momentán alakulásaitól, változásaitól teszik füe*gővé. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésüo-vj minister: A t. képviselő ur, mint gazda nem alkalmazkodik az időjáráshoz?) Mélyen tisztelt minister ur! Figyelmeztetni vagyok bátor a mélyen tisztelt minister urat arra, hogy ebben a, kérdésben mi egyszer beszélgettünk egymással. Emlékezetébe idézem a tisztelt minister urnák, hog*y amikor nálam volt, mint kerületi kormánybizosnak a szobájában, beszélgettünk erről a kérdésről, beszélgettünk arról, ami a Búza Barna-féle javaslatnál történt, és beszéltünk azokról, amiket a tisztelt minister urnák olyan igen sokan hánytak a szemére, az azon a népgyűlésen történtekről, amikor a tisztelt minister ur a szocialistákkal egy pódiumon beszélt a begyülekezett 10.000-nyi somogyi kisgazdának, és amikor a mélyen tisztelt minister ur egyszer már eltolódott ettől az állásponttól, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Megmentettem egypár száz ember életét, az biztos!) amelyet itt a Házban beszédeiben leszegezett. Emlékeztetem rá, mélyen tisztelt minister ur, hogy én azt mondtam a minister urnák, hogy én nagyon jól tudom azt, hogy a minister ur életveszélyes fenyegetés kényszere alatt cselekedett, mert hiszen tényleg annak volt kitéve. Azt is mondtam azonban akkor a mélyen tisztelt minister urnák: akárhogyan cselekedett is, hibát követett el. Hibát követett el azzal, hogy le hagyta magát tolatni egy olyan álláspontról, amely abszolúte intakt és hozzáférhetetlen volt, és még azt is mondtam akkor a mélyen tisztelt minister urnák, hogy jöhetnek olyan idők, amikor azt a politikust, akit sorsa pártok élére helyezett, az a veszedelem is fenyegetheti, hogy azokért az elvekért, amelyeket hirdetett, esetleg az életével is helyt kell állnia. Akkor a mélyen tisztelt minister ur azt mondta nekem: könnyű most, édes barátom, utólag tanácsokat adni, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Igaz is!) de akkor senki sem mondta meg. Én erre akkor is azt feleltem a tisztelt minister urnák: megkérdeztél engem! Most is azt mondom a minister urnák, amikor megint egy ilyen eltolódási folyamat keríti hatalmába .. . (Szabó István (nagyat la ét) földmivelésügyi minister: Nem! Nem!) megkérdezett-e a tisztelt minister ur? (Egy hang a szélsöbaloldalonh Nincs eltolódás!) Ha a tisztelt képviselő ur nem találja annak, én és velem együtt nagyon sokan annak találjuk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs benne semmi!) Ha nincs benne semmi, hagyjuk el; épen ez az én inditványom. A 44. § abszolúte tiszta és félreérthetetlen; hagyjuk meg a 44. §-t. Ha nincs^ benne semmi, ha nem változott a minister ur álláspontja, akkor miért kell ezt a 13. §-t megcsinálnunk? Egyszerűen hagyjuk ki a 13. §-t, és akkor a törvény 44. §-a marad érvényben, amely szakasz abszolút jogelven épült fel, amely megóv minden tulajdon-elvet, amely nem igazságtalan és nem alkalmas arra, hogy gyűlöletessé tegye a törvényt azok előtt, akiknek vagyonát »teljes kártérités« helyett értéken alul fogja a bíróság megállapitani és elvenni. De kérdezem, szükség van-e a 44. §-tól való eltérésre a földhöz jutottak szempontjából? A tisztelt minister ur saját szavaival felelek: semmi szükség nincs rá. Maga a minister ur állapitja meg a törvény indokolásában, hogy még a földhöz juttatandók szempontjából sincs semmi szükség arra, hogy a teljes kártalanítás elvétől eltérjünk. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem is térek el!) Hát mélyen tisztelt minister ur, igazán bocsásson meg, de erre már nem tudok felelni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Majd én felelek!) Aki ennyire nem ismeri a maga javaslatát, vagy ha ismeri ennyire, ugy tud tenni, mintha nem ismerné, erre a magam egyenes és őszinte egyéniségével nem tudok felelni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Én majd tudok!) Azt megengedem; ha igy felel a minister ur, akkor saját szavainak fog ellentmondani, amelyeket aláirt, indokolásba foglalt, hogy tudniillik a legteljesebb kártalanítás alapelvén áll, amelyet semmiféle melléktekintetek, semmiféle érdekek kedvéért elhomályosítani nem enged. Ahogy én ezt a szakaszt nézem, azt teljesen szükségtelennek, teljesen elvtelennek és a magántulajdon elvének érinthetetlenségéről való lesiklásuak tartom. A mag'am részéről ilyen akcióban résztvenni nem kívánok és semmiféle olyan aktushoz, amely nem tiszta, amely nem jogelveken épül fel, amely nem államérdek,— maga a minister ur állapitja meg, hogy a 44. § közérdeket szolgál — hozzá nem járulhatok. A magam részéről csak óva inteni a t. kormányt és a^ 1. többséget, hogy akármilyen nyomásnak, bármiféle körülöttünk levő légáramlatok időnkénti változásának engedve, a tiszta, egyenes jogelvek útjáról le ne térjenek és azt az elvet, amelyet az alaptörvény 44. §-a klasszikus tisztasággal fektetett le, áttörve, a tulajdonos teljes kártalanításának elvét meg ne sértsék. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az állani ne legyen segítségére a vagyontalan, erőtlen, gyenge nincsteleneknek abban, hogy birtokot szerezhessenek. Erre azonban nem ez a mód szolgál, mélyen t. minister ur, hogy megkárosítsuk azokat, akiket úgyis kár ér avval, hogy erőszakkal, akaratuk ellenére veszik el tőlük azt a földbirtokot, amelyet nem akarnak odaadni, hogy azokra még ezeket az anyagi károkat is áthárítsuk, hanem ennek konzekvenciája csak egy lehet: ezeket a szerencsétlen hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat az államot alkotó egész magyar társadalom
