Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-237

312 A nemzetgyűlés 237. illése 192 Ha a terület egyébként vagyonváltság céljaira alkalmas, annak elfogadását függővé tenni azon kishaszonbérlők beleegyezésétől, akik azon a birtokon vannak, ez szerintem abszurdum és túllő a célon. Szerintem azt a talán helyes gondolatot, vagy részben helyes ideát, amely ebben a szakaszban van, meg lehetne valósítani, ugy, hogy azért a vagyonváltságföldeken a kis haszonbérleteket bizonyos tekintetben fentartanók. Ez lehetséges, mert a vagyonváltságföldek mikénti kezelése ma még nem egészen egyforma elvi alapokon történik. Még azt sem tudjuk, hogy lesz-e ezekből valaha más, mint kis haszonbérlet, mert, ujabban — amint olvashattuk a különböző jegyzőkönyvekből, amelyeket egészben vagy részben közöltek velünk, — arról is szó van, hogy ezek a vagyonváltságföldek elzálogosittassanak, vagy mint zálogok jöjjenek számításba. Ilyen körülmények közt igazán nem látom be, hogy végeredményben miért kell ebbe a novellába olyan intézkedést felvenni, amely igazságtalan, nem egyforma mértékkel mér és jobban sérti azt az embert, aki szociális érzékének már régebben is tanújelét adta. Én már többször hangoztattam — s ezt nem lehet itt elégszer hangoztatni — hogy ha egyáltalában megkülönböztetéseket teszünk, akkor azt az embert, aki már úgyis bizonyos szociális érzékről tett tanúbizonyságot, ne sújtsuk jobban, mint azt, aki ilyenről nem tett tanúságot. Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Neubauer Ferenc előadó: Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Farkas Tibor képviselő ur megjegyzéseire vonatkozólag csak röviden bátorkodom rámutatni arra, hogy ez a törvényszakasz azt az anomáliát akarja csak megszüntetni, amely a kishaszonbérleteknek a földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatosan megszűnésénél derült ki annak következtében, hogy sok olyan kishaszonbérlő, aki eddig bizonyos területen bérlettel bírt, sokkal kisebb területtel lett kielégítve, mint amenynyit addig használt, s így tulajdonképen az ő gazdálkodási köre megszorittatott, aminek következtében a földreform végrehajtása nem áldásos, hanem bizonyos mértékben hátrányos volt reá nézve. Nem sérelmes ez a rendelkezés olyan értelemben, mint ahogyan Farkas Tibor képviselő ur emiitette, mert habár azokat a nagybirtokosokat sújtja, — inert csak azokról van szó, a vagyonváltság leadásánál — akik bizonyos szociális érzéket tanúsítottak kisbérleteknek önként, szerződós utján való létesítésével, viszont azonban ez csak vagyonváltságterületre vonatkozólag mondatik ki, ami — tekintettel arra, hogy a földigénylők és a kishaszonbérlők túlnyomórészben egy és ugyanazon személyek — az eddigi területek, vagyis a vagyonváltságteriiletek elenyésző csekély százalékára szállítja le azt a differenciát, amely itt keletkezik. Általában azt lehet mondani, hogy ez a differencia 15—20%-nál tovább nem terjed, de legtöbb esetben a 10%-ot sem haladja túl. Másrészt védelmet nyújt az okszerű gazdálkodás tekintetében e szakasz utolsó bekezdése, amely szerint ez a rendelkezés sem imperativ, hanem az Országos Földbirtokrendező Bíróságot felhatalmazza arra, hogy disztingváljon és az; összes méltánylandó, akár gazdasági, akár egyéb szempontokat a birtokos érdekében is ügyelembe vegye. Azt hiszem, hogy ilyen értelemben, teljes beállításban áttekintve a dolgot, a novellának mégis csak olyan rendelkezéséről van szó, amely bizonyos közmegnyugvást alkalmas létesíteni, s ilyen értelemben kérem annak elfogadását Tekintettel azonban arra, hogy ezek a rendelkezések az előbbi tárgyalások folyamán bizonyos módosításokon mentek keresztül, amelyeknél . évi február hó 8-án, pénteken. azután bizonyos szabálytalanságok fordultak elő, illetőleg nem teljesen precíz szöveg csúszott be, kérem a következő módosításaim elfogadását: nevezetesen a második sorban az »előtt« szó után kérem a »létrejött« szót beszúrni, ami ennek a mondatnak értelmét pontosabbá és világosabbá teszi; azután pedig kérem a kilencedik sorban a »földhöz« szó helyébe »megfelelő földterülethez« szavakat tenni, aminek következtében azután ez a rendelkezés is világosabb lesz és megfelelőbben lesz alkalmazható a Birtokrendező Bíróság által. Elnök: Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés ! E rendelkezés megalkotásánál a földmivelésügyi minister urat az az igen-igen helyes és általam igen-igen méltányolt szempont vezette, hogy nem akarta a földrendezés megoldásával azokat sújtani, akiknek földhözjuttatása épen a földrendezési eljárás evidens érdeke. A földmivelésügyi minister ur e rendelkezés betoldásával azt a régi anomáliát igyekszik kiküszöbölni, amely ezen a téren fennállott. Ez a rendelkezés azt célozza, hogy azok a kis haszonbérlők, akik a földrendezési eljárás kapcsán a maguk kis kaszonbérelt területeiktől elesnének, megfelelő kárpótlásban részesüljenek ugyanazon birtok más területein. De ha megáll ez a helyes elv azokra a birtoktestekre nézve, amelyek vagyonváltság címén vétetnek el az egyes birtokosoktól felajánlás, vagy igénybevétel utján, ami ennek természetszerű következménye: akkor megáll az a helyes jogelv is, hogy nem sújthatok azok az azelőtti kishaszonbérlők sem, akik kis haszonbérleteiket azáltal vesztik el, hogy a földterületek megváltás utján kerülnek az állam tulajdonába. Én nem találnám helyesnek, ha mi megállanánk tisztán a vagy on váltságként felajánlott földek kategóriájánál és a földrendezési eljárásnál sújtanánk azokat a kisembereket, akik a megváltás utján az állam tulajdonába került földek igénybevétele folytán esnének el a maguk kis haszonbérelt földterületeiktől. Én ezt a kérdést annyira fontosnak tartom, hogy nem is óhajtok egy szöveggel idejönni, bár megszövegeztem egy indítványt, mert hiszen kötelessége mindenkinek, hogy ha valamely, az eredeti iránytól eltérő, vagy azt kiegészítő elvet óhajt egy törvényjavaslatba felvenni, megfelelő szöveget is nyújtson be. Én azonban őszintén szólva azt kívánnám és azt szeretném, hogyha a földmivelésügyi minister ur, — akiről feltételezem, mert hiszen magából a szövegből látom, hogy azt kutatja, azt a módot keresi, hogy a földrendezési eljárás kapcsán a kisemberek a maguk kis földterületeikből, kis haszonbérleteikből semmiképen elmozdithatók ne legyenek, — mondom, azt szeretném, ha a földmivelésügyi minister ur jönne egy olyan hivatalos szöveggel elő e téren is, amelyben én a magam részéről is^ megnyugodhatnék. Rá akarok mutatni ennél a kérdésnél arra, hogy azok a kis haszonbérlők, akik hosszú éveken át épen kis haszonbérelt területeiken szereztek be nagyobb gazdasági felszereléseket, azok az okszerű gazdálkodás rendszerére tértek át. Nem is akarok más vidékre rámutatni, mint épen a Tiszántúlnak arra a vidékére, ahol kishaszonbérlők a cukorgyárak számára, évek óta fennálló szerződéssel, cukorrépát is termelnek, tehát a mezőgazdasági kultúrának egy magasabb fokát művelik. S mert ismerem a viszonyokat, tudom, hogy ezek azon a vidéken számos helyen a megváltás utján az állam tulajdonába átvett birtokok igénybevétele folytán elesnének kis haszon bérelt területeiktől. Én tehát — ismételten hangoztatom — nem kötöm magam ahhoz, hogy ez a törvényben mi-