Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-237

Á nemzetgyűlés 237. illése Í924. ama kötelezettséget, amelyek fennállanak ezekkel a gyárakkal szemben. Kötelezik magukat egyetemlegesen arra, hogy megfelelő cukorrépa menynyiséget, megfelelő tengeri mennyiséget kendert és általában mindent termelnek, ami szükséges, szóval igen t. minister ur, nem állhat meg az a kifogás, hogy ezeknek az intézményeknek fentartását nem vállalja a lakosság. (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister: Az ön gondolkodása szerint nem !) Igen t. minister ur, igy nem lehet beszélni. Ön Ígéretet tett nekem arra nézve, hogy koneendálni és honorálni fogja ezeknek a lakosoknak kérelmét a lehetőség szerint. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem ugy. ahogy a képviselő ur baállitja!) Mélyen t. minister ur, önnek módja lesz más módon megvilágítani a dolgot, én igy vagyok informálva. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Csakhogy én nem akarok még egy órát beszélni!) Nagyon komoly és fontos kérdés ez, annak az egész vidéknek létérdeke, erről kell beszélnünk, ha kell még két napot is, nem egy órát. Visszatérve a tárgyra, fentartom, hogy a kezeim között van a község lakosságának egyetemleges kötelezvénye, mely szertnt hajlandók ugyanazon feltételek mellett kivenni ezeket az állami birtokokat, — nem az egészet, hanem azoknak csak egy részét, amennyit az igen t. minister ur hajlandó átengedni nekik, — a kincstárra nézve sokkal előnyösebb feltételek mellett, mert hajlandók katasztrális holdanként 2_HIétermázsa búzát fizetni. (Urbanics Kálmán : Ötöt is megadnának egészen nyugodt lehet!) Ugy van, képviselő ur, nagyon helyes, adnának azon a vidéken 5 métermázsát is. Ebből méltóztassék megállapítani, hogy minő kárt szenved a magyar kincstár, amidőn fél métermázsa hasznot kap katasztrális holdánkint. (Urbanics Kálmán: Házi kezelésben húszat termelnek!) E fölött a kérdés fölött a nemzetgyűlés nem térhet egyszerűen napirendre, nem térhet pedig, amint mondtam először azért, mert a körülfekvő lakosság részére életkérdés. (Urbanics Kálmán: Kérik az áttelepitésüket, ha nem juthatnak földhöz! Jártak is már a ministernél !) Helyes. Akkor képviselőtársamnak, mint szomszéd kerületi képviselőnek (Urbanics Kálmán : Nem szomszéd, az az én kerületem ! Egész Mezőhegyes, Pitvaros, stb.) annál inkább támogatni kell ezt. (Urbanics Kálmán : Nem támogatom!) Tudom képviselő ur, azért jöttek én hozzám azok a községek, az ön községei, mert ön nem támogatja a_ kérésüket. (Urbanics Kálmán : Ön ment hozzájuk!) Én egész biztosan nem léptem volna oda be, ha nem kerestek volna fel és nem kértek volna erre. (Schandl Károly: Nem kell mindenhova belépni!) Hangsúlyozom tehát, a községek lakossága szempontjából életkérdés az, hogy a mezőhegyesi uradalomból haszonbérleteket kapjanak. Másodsorban a kincstár szempontjából sem engedhető meg az, hogy fél métermázsát kapjon a kincstár a földmivelésügyi ministeriumtól akkor, amikor 2 métermázsa haszonbért hajlandók fizetni a községlakói az összes kötelezettségek vállalásával. Ez a második fontos szempont. A harmadik fontos szempont az, hogy nem szabadna megengedni, hogy a határon, ahol a magyar lakosságnak sürün kellene lakni, ahol községnek község mellett, tanyának tanya mellett kellene lennie, hogy az idegen nemzetiségekkel szemben a magyarság védőösvénye legyen, 30—80.000 katasztrális holdas uradalom álljon. Mindezeknél fogva s végül felhozva azt, hogy ez a népesség nem kivan tulajdont ott, kizárólag csak azt kívánja az igen t. Nemzetgyűléstől és a földmivelésügyi minister úrtól, hogy csak haszonbérleteket adjanak nekik, hogy tudjanak fejlődni, tudják erejüket kihasználni, bátorévi február hó 8-án, pentehen. 309 kódom a következő inditványt megtenni (olvassa): »Az állami birtokok 5000 katasztrális holdon felüli részei kishaszonbérletek, illetve haszonbérletek, örökbérletek alakjában az arra jogosultak részére igénybe veendők.« Tisztelettel kérem, méltóztassanak indítványomat elfogadni. Elnök : Kivan valaki ehhez az indítványhoz szólni? (Gaal Gaston szólásra jelentkezik.) Gaal Gaston képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy az előttem elhangzott szakszerű fejtegetésekhez a magyar mezőgazdák nevében egy pár megjegyzést tegyek. Méltóztatnak tudni, hogy a magasabb érdekeket iparkodom mindig az alacsonyabbrendüek elébe helyezni és minden egyes állásfoglalásomnál kizárólag az az egy szempont vezet, hogy a magasabb-rendű érdek előtte járjon annak, amely a nemzet általános, egyetemes érdekei szempontjából alacsonyabb. Azt hiszem, ebben az országban egyetlenegy gazda sincs, aki unisono, ha kisgazda, ha nagygazda, azt ne mondaná — és ebben a tekintetben épen a kisgazdák talán a legjobban érdekeltek, akikre nézve a megfelelő haszonállat nevelése feltétlenül szükséges, — hogy az az állam kezében legyen, mert hiszen a nagyobb gazdaságok ezeket a haszonállatokat maguknak sokkal jobban megszerezhetik és megnevelhetik. Nincs egyetlen gazdája sem ennek az országnak, akinek, ha valaha Mezőhegyest látta, a büszkeség ne dagasztotta volna lelkét, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és azt ne mondta volna, hogy ezt a birtokot pedig minden körülmények között még a legmesszebbmenő anyagi áldozatok árán is fenn keil tartani. Ami az előttem szóló képviselő urnák azt az állítását illeti, hogy azon a birtokon dorbézolás folyik, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az rágalom!) hogy ott még a legutolsó őrmester is négyesfogaton jár, — mely megkülönböztetés meglehetősen demokratikus ugyan, de mivel a képviselő ur tette, elfogadom — egyet azonban nem fogadok el, azt, hogy a képviselő urnák ebben az állításában egy szó igazság, egy szemernyi igazság lenne. (Derültség jobbfelől.) Azután felhánytorgatta a képviselő ur azt, hogy Mezőhegyesen vadászatok folynak. Hiszen a mai világban, amikor 20—25.000 korona egy nyúl ára, tiszta ostobaság volna azt az óriási vadállományt, amely azon a birtokon van, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nagy élték!) gazdaságilag megfelelően ki nem használni. A legjellemzőbb a képviselő ur felszólalására az, hogy még annyi fáradságot sem vett magának, hogy annak a birtoknak jellegét vagy mibenlétét csak megközelitőleg is tanulmányozza. Ehelyett ideái a nemzetgyűlés elé és ugy beszél a mezőhegyesi uradalomról, mint amely a pénzügyminister kezelése alatt áll és mint amelyet a pénzügyminister ad bérbe a földmivelésügyi ministernek. Annyi fáradságot sem vesz magának a képviselő ur, hogy megtudná, hogy az állami ménesbirtokok hosszú időn keresztül katonailag a hadügyministerium kezelése alatt voltak ugyan, de ez körülbelül 40—50 évvel ezelőtt megszűnt és azóta ez a birtok, mint állami ménesbirtok állandóan a földmivelésügyi ministerium kezelésa alatt áll és egyik legfőbb célja az, hogy ott minden tekintetben elsőrendű, a mai modern gazdasági fogalmaknak megfelelő gazdálkodást üzennek és ugy a növénytermelés, mint az állattenyésztés, valamint a mezőgazdasági gyáripar terén olyat produkáljanak, hogy arról nemcsak a magyarországi gazdák, de a külföld legintenzívebb gazdaságait megszokott gazdák is csak csodálkozással és elismeréssel beszélhetnek, Ami pedig azt illeti, hogy az államkincstár szempontjából miesoda irtózatos kár az, hogy