Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-236

29) À nemzet y y ülés 286. ülése 1924. lyeslés.) Ahol vannak ezek a felekezeti iskolák nálunk is — nálam is, ott lenn — ott az a tanitó tulajdonképen miből él? A kántori fizetéséből él. {Strausz István : Elvették !) Ezt a fizetést teljesen a hitközség adja, mert a tanitói fizetésekre, különösen az ujabb megszorítások következtében, egy fillér sem marad. Az a ferde helyzet van ebben a tekintetben, hogy a törvény kimondja, hogy a tanulóktól nem szabad tanpénzt szedni a tanilónak, és most ujabban a takarékosság elvére való tekintettel a kultuszministeriurrban mindenütt megállapítják, hogy a felekezeti tanítóknak menynyi más jövedelmük van, mennyi földjük van, mennyit kapnak mint kántorok, szóval megállapítják a különböző jövedelmeket és kimutatják szépen, hogy az állami segélyre szükség nincs és megvonják tőlük azt az igen csekély állami segélyt is, amelyet kaptak. Ezeket a tanítókat a felekezeti iskolákban tehát kizárólag a felekezetek tartják el, nem az állam. (Ugy van ! Ugy van ! jobb felől.) Ez a valóság. (Dénes István : Ezért nyomorognak, minister ur, a szegénY tanítók 1,200.000 hold nagybirtok mellett. — Csik József : Ez nem ide tartozik, nem lehet a fogalmakat összezavarni. — Zaj.) Elnök : Dénes István és Csik József képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. Szabó István (nagyatádi) íoldmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Épen Barabás Samu t. képviselőtársam számadatokkal is szolgált az ő községéből arra nézve, hogy ebben a 7000 lakosú községben 5 vagon búzát kellett kivetni az iskolák fentarthatása végett ugy, hogy az iskolafentartás költségeinek 80%-át abból az adóból fedezik, amelyet az egyháztagok fizetnek. Tehát bármennyire eszményinek tartsa is valaki azt, hogy a tanügyeket az államnak kell ellátnia, be kell ismernie azt, hogy mai nyomorúságos helyzetünkben ez lehetetlenség. Mert azokat az óriási értékeket átvenni, amelyek a felekezetek birtokában vannak az iskolák tekintetében s azt az óriási terhet, azokat a fizetéseket teljesen az állam nyakára áttenni lehetetlenség. Nekünk tehát felekezeti iskoláinkat a mai időkben fenn kell tartanunk. (Helyeslés.) De van ennek más oldala is. Nem igen akarok rá kitérni, de tény, hogy a felekezeti iskolákban a vallásnevelés mégis bizonyos mértékben különbözik az állami iskolákétól. (Ugy van ! Ugy van !) Már pedig lehetnek erről különböző embereknek különböző fogalmaik, de tény az, hogy amig az ember jól érzi magát és esetleg még fiatal is, addig nincs semmi baj, addig könnyen mondhatja azt, hogy a vallásra nincs szükség. Én azonban az életben azt tapasztaltam, hogy a vallásnak, az istenségnek a fogalmát a legeredetibb állapotban, a legnagyobb műveiellenségben élő népeknél is megtalálhatjuk. (Ugy van! Ugy van!) Ennek tehát benne kell lennie az ember lelkében és szivében. Ettől tehát senki szabadulni- természetes utón nem tud, csak mesterkélt módon szabadulhat ideig-óriág. (Farkas István : A földbirtoknak ehhez semmi köze !) De hiszen, t. képviselőtársam, igaz az a régi bibliai irás : Nehéz az ösztön ellen rugaszkodni. Ez az ösztön benne van az emberben ; ezt az emberből kiirtani nem lehet. E tekintetben csak egyesekről lehet szó, de általában az emberiségről ebben a formában szó évi február hó 7-én, csütörtökön. nem lehet. (Hebelt Ede : Erkölcsre van szükség ! -£• Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szabó István (nagyatádi) íoldmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Én még semmiféle olyan tudományt nem láttam ebben az életben, amelyik a vallás tételeit alaposan pótolni tudta volna. (Igaz! Ugy van!) Az embernek szüksége van erre, és nekem az a tapasztalatom, hogy az, aki igazán, minden kételyek nélkül hinni tud, a legboldogabb ember a világon. (Strausz István : Andrássy is ezt mondta ! —

Rupert Rezső : Azért nem vagyunk boldogok, mert ebben a kormányban nem tudunk bizni ! — Derültség jobbfelől. --« Rupert Rezső : Boldogok szigete ! — Barabás Samu : Nem kell ebből gúnyt űzni !) Ebben a tekintetben nekem ez a felfogásom. Az egyik oldalról lehetetlenség az állam financiális helyzetére való tekintettel az, hogy még foglalkozzunk is a mai időben azzal a gondolattal, hogy ezeket az iskolákat kivegyük a felekezetek kezéből és államosítsuk. Más oldalról pedig a mai időben azt is meg kell fontolnia mindenkinek, akinek erre befolyása van, hogy nem helyesebb-e a vallásoktatást a felekezeti iskolák kezében hagyni, amelyek ezen a téren igazán kifogástalan és a legnagyobb elismerésre méltó munkát fejtik ki. Az egyes képviselőtársaim által beadott határozati javaslatok közül több vonatkozik arra, hogy a törvény mondja ki kategorice, határozottan, hogy ha ezeknél a birtokoknál kisajátítás történik, akkor a biróság köteles azok helyébe másik területet adni. (Zaj.) Én nem mehettem bele abba, amit bizonyos számú képviselőtársaim kívántak, hogy mondjuk ki azt, hogy egyáltalában nem lehet azokból kisajátítani. Talán ma is volt valaki, aki ilyen irányban felszólalt. (Gaal Gaston : Én is !) Nem lehet ezt igy kimondani. Mert ha mi házhelyeket akarunk a népnek adni, ezt kisajátítás nélkül nem lehet megtennünk. (Gaal Gaston : Az kivétel !) Igen, ez kivétel, de van más kivétel is. Ha házhelyeket adunk egyeseknek, azokat onnét eltelepíteni nem lehet, azoknak ott kell maradniok, s azok között, akiknek házhelyet adunk, igen sokan vannak hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák. Nem volna méltó a mai törvényhozáshoz, ha ezeknek csak kis házhelyet juttatna és még egy kertecskére való kis földet se volna hajlandó adni nekik örök tulajdonul kárpótlásképen. Abból a szempontból, hogyha házhelyeket adunk olyanoknak, akik arra igazán rászolgáltak, azoknak valamelyes földecskéi is adjunk, amelyet magántulajdonuknak nevezhessenek — azért, hogy a biróság ezt megtehesse — ebből a szempontból nem mehettem bele abba a kívánságba, hogy határozottan kimondjuk és leszögezzük azt, hogy az emiitett birtokokból pedig semmit kisajátítani nem lehet. Épen abból a szempontból, amelyet Gaal Gaston t. képviselőtársam velem szemben is már annyiszor hangoztatott itt ezen a nemzetgyűlésen, hogy t. i. egyesegyedül a szegény nép érdekében kell a birtokreformot végrehajtani —- amiben sok igaza van — épen annak a szegényes legszegényebb népnek érdekében nem lehet és nem szabad kimondanunk azt, hogy ezekből az általunk kímélni akart birtokokból is ne adjunk neki tulajdonul oda legalább kis részecskéket, amelyekre igazán rászolgáltak. (Helyeslés.), —.