Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-236
^nemzetgyűlés 236, ülése 1924. ur, hogy ezeknek a rendeknek még a gazdálkodásáról is beszéljek/Ezt készakarva nem tettem eddig, mert^ hiszen nem akartam a szót szaporítani. Amely ilyen célvagyont, — hangsúlyozom, hogy a tanitórendek vagyonáról beszélek, - én még' idáig láttam, el merem mondani, hogy azok az illető vármegye gazdasági viszonyai között a legelső sorokban állanak, nincs semmiféle, még a legintenzivebben kezelt bankgazdaságok között sem olyan, amely ezeket a birtokokat kezelés szempontjából felülmúlja. Amikor tehát azt látom, hogy ezek a birtokok még a mezőgazdasági intenzív kultúra tekintetében is feltétlenül megfelelnek, ez csak egy okkal több arra, mélyen t. képviselő ur, hogy ezeket a birtokokat mindenféle megváltás előí védjem, és egy okkal több arra, t. képviselő ur, hogy expediensnek el ne ismerhessem azt a másik expedienst, amely kétségtelenül javit kissé a helyzeten azzal az indítvánnyal szemben, amelyet Zsitvay képviselő ur terjesztett be, vagy épen az eredeti szöveggel szemben, de teljes kárpótlást ezeknek a rendeknek semmi körülmények között nem juttat. Most még, hogy teljesen tiszta vizet öntsek a pohárba, ki kell jelentenem, hogy én nem tartom hozzáférhetetlennek az egyházi vagyont, értve ezalatt a püspöki és a káptalani vagyont. Nem tartom hozzáférhetetlennek még az u. n. alapítványi vagyont sem, mert hiszen azoknak kezelése a?legközelebbi r multig""'*a lehető legtöbb kritikát kellett"hogy'kiváltsa mindazokból, akik azoknak kezelését ismerik (Renezrs János : Még ma is !) és mert azok a célok, amelyeket ezek a vagyonok szolgálnak, azon a módon, mint a t. képviselő urak kifejtették, feltétlenül megőrizhetők. Itt helyettesítés és kárpótlás helyén lehel, de kivételt teszek azzal a vagyonnal, amellyel a tanitórendek és a karitatív célokat szolgáló s ezeknek szolgálatában álló különféle vallási társulatok bírnak. Ezt a gondolatot kizárólag Láng t. képviselő ur indítványa szögezi le. Én a magam részéről ehhez járulok hozzá. Hozzájárulok nyugodt lelkiismerettel, mert tudom, hogy annak a népnek szolgálok vele legtöbbet, amely népért tulajdonképen az egész törvényt hozzuk, és mert tudom, hogy a földbirtokpolitika szempontjából lényegeset és jelentőset nem jelent, mert hiszen mindaz az összvagyon, amelyről e címen : »tanítói rendek és karitatív társulatok« szó lehet, mindössze 69.000 katasztrális holdat tesz ki. Hogy mi 69.000 katasztrális holdat kikapcsolunk-e Magyarországnak, nem tudom hirtelen, talán 12 millió katasztrális hold szántóföldjéből, azt hiszem, a földreform végrehajtása tekintetében is nagyon irreleváns. Én csak arra kérem a mélyen t. Nemzetgyűlést és a mélyen t. minister urat is, hogy mindazt meggondolva, amit erről a kérdésről ma ebben a Házban elmondottak, ne ragaszkodjék mereven ahhoz a szöveghez, amely szöveg most előttünk fekszik ; arra kérem Zsitvay t. képviselőtársamat is, ne ragaszkodjék a saját javaslatához. Az elnök urnák módjában van, hogy időt engedjen arra, hogy a megfelelő szöveget, a megfelelő megoldást megtaláljuk. (Rupert Rezső : Ez lenne a helyes !) Ne akarják, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon, mert az nem lehet ; hanem hogy egy ilyen szent, nagy célt szolgáló célvagyont, mint amilyen ez a szűkebb értelemben vett célvagyon, amelyről én beszéltein., a NAPLÓ xx. évi fehrudr hó 7-én, csütörtökön. 285 pusztulástól megmentsünk és ezáltal annak a célnak szolgálatát, amelyet száz éveken keresztül híven és becsületesen szolgáltak, fiaink és unokáink részére biztosítsuk. (Helyeslés és laps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Vargha Gábor ! Vargha Gábor : T. Nemzetgyűlés ! Amikor az utolsó pillanatban elhatároztam magamat arra, hogy a kérdéshez hozzászóljak, mindenekelőtt örömmel állapítom meg én is azt az összhangot, amely ebben a kérdésben — értem a tanitórendek birtokainak mentesítését — az egész Házban megnyilatkozott. Sokszor emlegették t. képviselőtársaim azokat a magasabb földbirtokpolitikai célokat, országos érdekeket, amelyek előtt meg kell hajolnunk, de én a magam részéről fontosabb országos érdeket nem ismerek annál a nagy nemzeti érdeknél, amelyet a tanitórendek képviselnek, amikor a nemzet ifjúságát, jövőjét adják az országnak. Ennél nagyobb országos érdek nem képzelhető el. Hozzáteszem ehhez még azt, hogy mindnyájan, akik e tanitórendek gimnáziumaiban jártunk iskolába, ott szívtuk magunkba azokat a valláserkölcsi érzéseket, amelyek ma fentartanak bennünket és én ma is szüleim után a legnagyobb hálával csak volt tanáraimra tudok gondolni. Pártom, a keresztény gazdasági párt nehéz helyzetbe jutott azáltal, hogy Gaal Gaston t. képviselőtársam egy lépéssel továbbment annál, amely lépést mi meg akarunk tenni. Ez nem jelenti azt, hogy nem a mi meggyőződésünkből, nem a mi lelkünkből beszélt, de az igen t. földmivelésügyi minister ur nagyon jól tudja azt, hogy itt egy kompromisszum, egy megállapodás történt a kérdésben. Mi, anélkül hogy elveinkből és intranzigens álláspontunkból csak egy jottányit is engednénk, igenis belátjuk azt, hogy sokkal többet használunk az ügynek, ha bizonyos fokig bizonyos hasznot érhetünk el, mintha elvből megállunk és a teljes negatív álláspontra helyezünk mindent és nem kapunk semmit sem. így tehát, bár lelkem sugallata ellenére és annak ellenére, hogy Gaal Gaston t. barátomnak minden szavát aláírom, mégis kénytelen vagyok arra az álláspontra helyezkedni — és azt hiszem meg fogják ezt nekem bocsátani a t. tanitórendek, mert hiszen ez semmiféle vallásos szempontot nem érint, hanem egyenesen nekik akarunk használni — hogy ebbe a kompromissziumba épen az ő érdekükből belemenjünk és Zsitvay t. képviselőtársam indítványát fogadjuk el. Felszólalásomnak tulaj donképen nem is vt a célja. Felszólalásom tulajdonképeni célja az, hogy a legmelegebben pártoljam Czettler t. képviselőtársamnak azt a javaslatát, amely a szövetkezeti eszme megvalósításáról szól. Ha mi a tanitórendek birtokait nem tudjuk teljesen mentesíteni és legalább is megengedjük azt, hogy azokat kishaszonbérletekbe adhassák, akkor biztositanunk kell azt is, hogy ezek a tanitórendek mindig számithassanak ezen kis haszonbérletekből befolyó jövedelmekre, Mert hogy áll a helyzet? 89
