Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-236

268 A nemzetgyűlés 236. ülése 1924. katholikus hitvallású képviselő urak segítségére siettek az ilyen értelemben inditványozó képviselő urnák és épen Wolff Károly képviselő ur volt az, aki ezzel az üggyel kapcsolatban másnap, az egyik keresztény lapban, a Nemzeti Újságban olyan nyilatkozatot tett, hogy igenis, a legnagyobb örömmel állunk a protestáns egyházak földszerzési törekvései mellé, (Wolff Károly : így is van !) sőt még ezentúl hajlandók vagyunk részükre ezeket a birtokmennyiségeket örök időkre is biztosítani. (Ugy van ! Ügy van ! a balközépen.) Azt hiszem, nem galoppoztam el magam, amikor ujabb egyházi kötött birtokok alakításáról beszéltem. Ha mármost a megváltás utján rendelkezésre álló földmennyiségből az esetleg kihasítandó egyházi birtokokat kell kárpótolni és a prostestáns, görög katholikus és unitárius egyházak részére (Egy hang jobbfelől: Az unitárius is protestáns!) alakítandó hitbizományokat is a megváltás utján rendelkezésre álló földekből kell kiutalni . . . (Láng János : Tévedés ! — Wolff Károly : Nem kell !) — a javaslat igy intézkedik, — hogyha tehát ez megtörténik, akkor azt kérdezem, és kérdezem különösen a földmivelésügyi minister úrtól, hogy mi marad a kitűzött célra? (Griger Miklós : Herceg Esterházynak még mindig 400.000 hold földje van !) Miből lehet kielégíteni azokat a birtoktalan mezőgazdasági munkásokat, akik házhelyért jelentkeznek vagy pedig jelentkeznek egy-két holdacskányi igényléssel, és hogyha belemegy a minister ur ezekbe az indítványokba és engedi, hogy keresztülmenj ének ezek a rendelkezések, amelyek a 16. és 27. §-okba vannak lefektetve, akkor tulaj donképen mire való ez az egész földreformlárma? (Zaj és mozgás a balközépen és jobbfelől. — Zsitvay Tibor : Az összes célok kielégítése után kerül ezekre a sor ! — Elnök csenget.) Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a mostani tárgyalásból a 16. és 27. §-okat kikapcsolni és a 9. § keretében maradni I Várnai Dániel : Ezeket csak érintettem. Volt okom rá, hogy bekapcsoljam. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az eredmények mutatják, hogy mire való a földreform ! Már meglátszik a hatása !) Hogy mire való, az nem látszik (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Tessék kimenni a vidékre és megnézni Î) és hogy mennyire nem látszik, azt legélénkebben az demonstrálja, hogy méltóztatott előterjeszteni ezt a földrcformnovellát. (Karafiáth Jenő' : 500.000 hold van már kiosztva ! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Sok szegény embernek van már hajléka ! — Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) A másik ok, amiért lehetetlen el nem vetni Zsitvay Tibor képviselő ur indítványát, az, hogy az állam olyan túlzott mértékben viseli a hitfelekezeti közép- és elemi népoktatás anyagi terheit, hogy már ezzel is megváltotta a maga számára a közalapítványok felett a szabad rendelkezés jogát és kötelességét. (Ellenmondások a középen.) Nem tudom, milyen adatokat méltóztatnak majd az én adataim ellen felhozni, de kénytelen vagyok indokolásul hivatkozni arra, hogy az 1922/23. évi költségvetésben, amelyet még 0.23-as zürichi kurzus alapján állítottak össze, előirányoztak az állami elemi népoktatás céljaira 587,315.000 koronát. Ugyanakkor hitévi február M 7-én, csütörtökön. felekezeti és részben községi elemi iskolák segélyezésére (Ernszt Sándor : Elemi iskolák !) ugyanebben a költségvetésben az előirányzott összeg mégegyszer ennyi, vagyis 1.118,223.000 korona. (Ernszt Sándor : Háromszor annyi van ! — Gaal Gaston : Méltóztassék azt is felolvasni, hogy ezzel szemben a közalapítványok jövedelmi mennyi ?) Felolvasnám, hogyha az valahol ki volna mutatva. (Drozdy Győző : Semmi ! — Gaal Gaston: Semmi? A képviselő urjól van tájékozva ! — Zaj. — Elnök csenget.) Ennek az összegnek, amint a költségvetés indokolása azt őszintén be is ismeri, 85—90%-a felekezeti iskolák támogatására szolgál, és ugyancsak az indokolásban azt mondja a kultusz minister ur, hogy nagyon szigorú volt a felekezeti iskolákhoz, amikor csak másfél milliárd koronát irányzott elő, mert rá akarja őket szorítani, hogy állják és alkalmazzák végre azt a régi elvet (Ernszt Sándor : Sokkal nagyobb a kiadás!), hogy az iskoíafentartók a legkisebb tanítói illetménynek legalább 10%-át a sajátjukból fedezzék. Az az elv, hogy az iskoíafentartók és hitfelekezetek a tanítói illetmények fedezetének csak 10%-át viselik, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: 80%-át is viselik, képviselő ur !) felvilágosit bennünket arról, hogy a hitfelekezeti oktatásnak tehát 90%-át az állam fizeti. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem áll ! — Farkas István : Kérdezzék meg a ministerüket ! — Zsitvay Tibor : Közönséges ferdítés Î) Hogy mennyi felelősségérzettel mondhatja azt nekem az illető képviselő ur, hogy közönséges ferdítés, nem tudom. Számokat idéztem a hivatalosan előterjesztett okmányokból. (Ernszt Sándor : Elemi iskolákról beszél !) Most rá fogok térni a középoktatásra is. Ugyancsak az 1922/23. évi költségvetés hitfelekezeti és nagyon kis részben községi középiskolák, főgimnáziumok segélyezésére 152 millió koronát irányzott elő, 0.23-as zürichi kurzuson, ennél tehát jóval többet fizetett ki. Az imént Wolff Károly képviselő ur felolvasott néhány adatot. Ez valóban nevetségessé tehetne — elismerem — minden ellenvetést, (Wolff Károly : Pedig az az általuk kimutatott hiteles adat volt ! Az hiteles adat !) amely azt mondaná, hogy a hitfelekezeti főgimnáziumokat az állán] segélyezte. (Wolff Károly : Én a tanitó rendekről beszéltem !) Ezek is fel vannak ott sorolva. Azok a 40, 30 és 28 ezer koronás segélyek valóban csekélyek, azonban a költségvetés a hitfelekezeti iskolák igazgatói és tanári illetményeinek fedezésére csak egy tételben 90 millió koronát tüntet fel. Ez valami. (Gaal Gaston : Budapest községi iskolái !) Körülbelül két-három községi iskola van benne, a többi mind református, ágostai evangélikus és katholikus főgimnázium. (Wolff Károly : Az összes felekezeti iskolák !) Ezek a számok hivatalos aktákból valók, nagyon szívesen fogadok minden hiteles számadatot, amely ezt meg tudná cáfolni. (Wolff Károly : Ez az, amire hivatkoztam !) Amikor tehát a hitfelekezeti iskolafentartás költségeit javarészt az állam fedezi és amikor a felekezeti tanítói és tanári illetmények terheit majdnem egészen az állam fizeti — természetesen* a közadók rovására — s amikor már majdnem az egész vonalon állami iskoláztatás folyik itt, de ugy, hogy a felekezetek adják annak szellemét és az állam adja hozzá a milliók