Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-236

A nemzetgyűlés 236. ülése 1924. évi február hó 7-én, csütörtökön. 263 a szakértők által megállapított nagyságban állapítsa meg. Ez ugyanezekre az alapokra na­gyon hátrányos és az alapok teherviselőképességét jelentékenyen csökkenti, de a magasabb szempont figyelembevételével ebbe is készséggel bele­nyugszunk. Ha azonban azt nézzük, hogy ezeket az eddig is szociálisan gondozott birtokokat a Földbirtok­rendező Biróság az alaptörvény rendelkezései alapján mennyire respektálta, erre egy kiáltó pél­dát kell felhoznom azzal, hogy a püspökladányi birtokra utalok . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Petrovácz Gyula : ... amelynek kereken 20.000 katasztrális holdjábó 1 12.500 katasztrális holdat vett igénybe a Földbirtokrendező Biróság, még pedig olyan formában, mint azt az itt fel­mutatott térkép mutatja, amelyen a fekete jelzésű birtoktestek azok, amelyek megváltás alá kerül­tek, és a fehérek azok, amelyek megmaradtak. Ha csak általánosságban egyenlő minőségű föld tekintetében nézzük is ezt a térképet, minden gazda előtt ez brutális szétdarabolás gyanánt fog hatni, amikor a birtoktestet ilyen sakktáblaszerü módon osztják szét; ha pedig megnézzük azok­nak a birtoktesteknek minőségét is, amelyek megmaradtak, egész világosan láthatjuk, hogy a jóminőségü birtokrészeket megváltották, azokat a birtokrészeket pedig, amelyek rossz minőségűek, amelyek tehát vizenyős vagy kevésbé használható részei ennek a birtoknak, megmaradtak az alapít­vány birtokában. Méltóztassanak nekem meg­mondani, hogy az igy szétdarabolt birtokot lehet-e okszerűen kezelni, egyáltalában az igénybe­vételnek ez a mértéke megfelel-e a célnak? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, a gyorsírók nem képesek követni a képviselő ur beszédét ! Petrovácz Gyula : Mélyen tisztelt Nemzet­gyűlés ! Hasonlóképen meg kell említenem a ceglédi vallásalapitványi birtok kisajátítását is, amelynél 4500 holdból 3000 katasztrális holdat váltottak meg, vagyis az egész birtoktest 66 %-át, holott ugyanott van egy tipikus háborús birtok, amely 200 hold leadásával az ő 2000 holdját telje­sen megmentette a megváltás alól. Itt van a sokorópátkai birtok is, amelynek 1098 katasztrá­lis holdjából 650 holdat, vagyis 60%-ot váltottak meg. Ha igy megy tovább, hogy ezeknek az ala­pítványi birtokoknak 50—60—66%-a elvonatik rendeltetésétől, akkor ezeknek megélhetése, az ezek után fentartott intézetek és alapítványi célok fenmaradása teljesen lehetetlenné van téve. Ezért kell, hogy ebben a szakaszban mi ennek a rend­szernek »megállj !«-t mondjunk és azt mondjuk, hogy ezeknek a birtokoknak további feldarabo­lása, további megváltása ilyen formában nem engedhető meg. Én nem tételezem fel, hogy itt a keresztény kormányzat ideje alatt burkolt szekularizációval állunk szemben. Nem tételezem fel azt azért, mert magának az alaptörvénynek a célja, a szelleme is teljesen kizárja ezt, mert hiszen az megváltásra nem ezeket a birtokokat állítja elsősorban előtérbe, hanem az épen ezek­kel ellentétes jellegű magánbirtokokat. Én abban a véleményben vagyok, hogy nem is lehet, nem is szabad tulaj donképen ezekből a birtokokból egy talpalatnyi földet sem megváltani, azon egyszerű oknál fogva, mert hiszen a magyar köz­jogban és az egyházjogban ezeknek a birtokoknak csorbítatlan fenmaradása törvényekkel van biz­tosítva, amely törvények szerint a főkegyur, a koronás apostoli király beleegyezése nélkül ezek­ből egy talpalatnyi földet elvenni nem szabad. Ma azonban, sajnos, a főkegyúri jog szünetel s koronázott apostoli királyunk ezidőszerint nincs és igy nem lehetséges a király hozzájárulását, amit a törvény megkövetel, megkapni, ennek következtében hiányzik az a törvényes alap, amelynél fogva ezekhez az alapítványi birtokok­hoz hozzányúlni lehetne. A cserebirtokkal való kiegyenlítést is olyan megoldásnak tartom, amely nem pótolja azt, amit elvesznek. Méltóztassanak akármelyik alapítványi vagy szerzetesrendi birtoknak a mostani állagát meg­nézni, azok legtöbbször belterjesen kezelt, jól instruált birtokok, amelyeket nem lehet csak ugy máról-holnapra ezen a helyen megszüntetni és a másik helyre áttenni és ott újból instruálni. Az én nézetem szerint, már akkor is nagy áldozatot hoz­nak ezek az alapítványi vagy szerzetesrendi birto­kok, ha belemegyünk abba, hogy cserebirtokkal kárpótoltassanak. Mert hiszen, amint az előbb kimutattam, már a bérbeadással is nagy áldozatot hoznak, a cserebirtokkal pedig egy másik nagy áldozat hárul reájuk, aminek eredménye feltétle­nül e birtokok jövedelmezőségének csökkenése lesz. Azt a határozati javaslatot, amelyet Zsitvay Tibor t. képviselőtársam tegnap előterjesztett, — bár engem egyénileg nem elégít ki, — azonban a pártfegyelem hatása alatt elfogadom. De ki­jelentem, a saját lelkiismeretem megnyugtatá­sára, azt, hogy ezzel három szempontból nem va­gyok egyáltalán megelégedve. Nem vagyok megelégedve először abból a szem­pontból, mert nem mentésit általában minden egyházi birtokot, nem mentesiti az egyházi java­dalmi birtokokat, amelyek ugyanolyan közérdekű működést fejtenek ki és ugyanolyan közérdeket szolgálnak, mint az alapítványi és szerzetesrendi birtokok. Ez az egyik kifogásom. A másik kifogásom a »lehetőleg« szó ellen van. Ezt a szót mindenáron szeretném a szövegből töröltetni és talán lesz mód reá, hogy olyan meg­oldás következzék be, hogy ez a »lehetőleg« szó vagy töröltessék, vagy más helyesebb szóval he­lyettesittessék Harmadik kifogásom pedig az, hogy a csere­birtokkal való kártalanítást nem mondja ki a már Ítélettel befejezett megváltási eljárásnál is, holott én a magam részéről feltétlenül szükségesnek tar­tom, hogy expressis verbis benne legyen, hogy mindennemű eddig történt igénybevétel csere­birtokkal kárpótoltassék. Ezek azok az észrevételek, amelyeket én Zsitvay Tibor t. képviselőtársain határozati ja­vaslatához fűzni szeretnék s amennyiben a mi­nister ur engem megnyugtat, hogy ezek még érvényesíthetők, ugy én Zsitvay Tibor határozati javaslatát készséggel elfogadom. (Helyeslés a középen.) Elnök : Szólásra következik? Bartos János jegyző : Szeder Ferenc ! Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon sajnálom, de az előttem felszólalt Petrovácz képviselőtársammal eme kérdéses paragrafus má­sodik bekezdése tekintetében nem érthetek egyet nn*

Next

/
Thumbnails
Contents