Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

'A nemzetgyűlés 235. ülése 1924. beu az ország lakosságának íejenkénti és heten- i kénti húsfogyasztása 2 kgr. és 37 dkg. volt, ! addig ma ez a húsfogyasztás lecsökkent majdnem egy >!• kilogramm és 69 dkg-ra. Méltóztassanak elképzelni, milyen súlyos következményekkel jái* ez. Ile vannak ennek az élőállatkivitelnek egyéb hibái és bajai is. Nevezetesen a húsiparral kapcsolatosan szenved a bőripar, a csontfeldolgozó ipar, a szaruipar stb. és a többi rokon iparágak, úgyszólván összeszűkülnek mind és igy nem tudják az illető ipar munkásait olyan foglalkozásokhoz juttatni, amilyen foglalkozásokban részesíteni lehetne őket akkor, ha az élőállatkivitel nem öltött volna oly nagy arányokat, mint aminőket öltött. És ami félő ebben a kérdésben, az az, hogy feltehető, miszerint az élőállatkivitel még inkább növekedni fog. ügylátszik, hogy az élöállatkivitel egy bizonyos jó üzlettel is össze van kötve, mert ezen üzlet hoz annyi hasznot, hogy az élőállatkivitelt minden körülmények között végre lehet hajtani és azért minden áldozatot meg lehet hozni. T. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés tagjai előtt nem lehet érdektelen az sem, hogy az élőál latkivi tetllel kapcsolatban milyen nagymenynyiségü feldolgozás alá kerülhető iparcikkek is jutnak ki az országból. így nem kevesebb, mint 11,387.000 kg csont, 6,832.000 kg bőr. 1,366.000 kg szaru-áru. Tehát csak ezt a három fontos cikket, amely kimegy az élőállattal együtt ebből az országból, a kivitel miatt nem lehet feldolgozni. Ebből kettős baj származik. Az ország népének ezekre az iparcikkekre feldolgozott állapotban szüksége van, azokat vissza kell vásárolnia drága valutáért és amellett, az ország ipari munkássága elesik attól a foglalkoztatástól, amelyhez juthatna, ha ezeket a termékeket az ipar. számára itthagynák. Emellett meg van még az a másik hátránya is, — amit az előbb emiitettem, — hogy külföldről, idegen államokból drága valutáért kell ezeket az iparcikkeket megszerezni. Ez rávall arra a gazdaságpolitikára, ami ebben az országban folyik. Az élőállatkivitel azonban egyéb veszedelmeket is rejt magában. Figyelmeztető levelet kaptam Sopronból, ahonnan azok, akik megtudták figyelni a dolgokat, arról értesítenek, hogy az élő és vágott borjukivitel Sopronban oly nagy arányokat ölt, hogy a kivitel ma mar azzal a veszedelemmel fenyeget, hogv maholnap nem fogják ellátni tudni a kórházakat az élelmezéshez szükséges borjúhússal. Azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznom, hogy az állattenyésztésre nézve is mit jelent ez a nagy borjukivitel, az illetékes tényezők, például a Budapesti Mészárosok Ipartestülete és ennek az iparnak munkásai több esztendőn keresztül kértek, deputációztak, követeltek ebben a kérdésben és megmagyarázták az élőállatkivitel súlyos következményeit, de mindennek ellenére nem történt semmi, az élőállatkivitel tovább folyik, sőt mind nagyobb arányokat ölt. (Farkas István: Kedveznek a nagy agráriusoknak!) Az agráriusok, amikor ilyen óriási kedvezményben részesülnek, még' más kedvezményhez is jutnak, amennyiben az élőállatkivitel következtében itt benn az országban olyan kevés hus marad, hogy a hus árát ugy szabhatják meg, ahogy épen akarják, mert nincs semmi, ami ellensúlyozná. A külföldről húst behozni nem lehet. Nem engedik behozni az argentiniai húst, nem engedik behozni az amerikai zsirt. A behozatali tilalom és a kiviéi február hó 6-án, szerdán. 2Ô7" tel szabaddá tétele miatt az ország lakossága szenved és pusztul, mert kénytelen a legszükségesebb élelmicikkeket megvonni niagaiol és ezeket csak oly minimális adagokban veheti magához, hogy az feltétlenül az életíentartás rovására megy. (Erüelyi Aladár: Csak a serteskerdest ajánlom ügyeimébe! Azon már lehetett okulni ! JLatjuk a szomorú követKezményét! — Szabó István (sokorópátkai): Azt már tönkretették! Az csinálja a drágaságot, hogy kétszer annyiért adják, mint amennyiért veszik 1 — Kothenstem Mór: Árdrágításért meg kellene büntetni! — Szabó István (sokorópátkai): Akkora a rezsi, mert annyiért dolgoznak a segédek. — Zaj.) Nem érdektelenebb a kérdésben megemlíteni, hogy egy Saborszky nevű osztrák bizományos cég több vagon amerikai zsirt' akart behozni Magyarországra kiiogrammonkint 10.500 koronáért. (Erdélyi Aladár: Mikor!) Akkor akarta behozni, amikor itt nálunk a zsir ára 15.000 korona volt. Egyszerűen letiltották, nem engedlek be. Tessék nekem megmagyarázni, miért történik ezt Nem tudok mást elképzelni, minthogy egyszerűen azért történik, hogy az amúgy is magas élelmiszerárakat vagy ezen a színvonalon lehessen tartani, vagy pedig még magasabbra lenessen emelni és ezzel a dolgozó társadalmat odasülyeszteni, hogy főzeléken és kenyéren kívül egyéb tápláléknoz ne jusson. (Szabó István (sokorópátkai): Olcsóbban adhatják, amikor a külföldön sokkal olcsóbb. — Farkas István: N agyon gyönyörű kormányzat! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne tessék a szónokoL állandóan zavarni. Kabók Lajos: Jelenleg Ausztriában a zsir ára 28.000 osztrák korona. Méltóztassanak nekem megmondani, hogy ha Ausztriában 28.000 osztrák koronáért lebet zsirt kapni, milyen áron kellene a zsirt Magyarországon árusítani? Azt kell látnunk, hogy itt Magyarországon a zsir ára ma már minime 22.000 korona, ami sehogyan sincs arányban a 28.000 osztrák koronával és különösen nincs arányban azzal a lehetőséggel, ami Magyarországon és Ausztriában fennáll. Tudvalevő dolog, — hiszen állandóan hangoztatják — hogy Magyarország agrárállam és itt a mezőgazdaság van előtérbe tolva. Ha pedig a mezőgazdaság van előtérbe tolva, akkor az élelmiszeráraknak nem volna szabad olyan magasaknak lenniök, mint amennyire megnövekedtek. De a legjellemzőbb, hogy a tőlünk Ausztriába kivitt élőállatok termékeit odakint olcsóbban meg lehet vásárolni, mint itt» nálunk. (Erdélyi Aladár: El lehet ezt hinnil) Nem akarok különösebb módon vádolóan ideállni (Rothenstein Mór: Pedig lehetne!), habár tényleg lehetne. Ismételten csak egy ipari bajra, hibáira mutattam rá ez alkalommal, amikor is nemcsak ennek az iparnak és nemcsak ezen ipar munkásainak bajait tártam fel, hanem egyben rámutattam azokra a veszedelmekre is, amelyek az egész ország lakosságát sújtják. S amidőn ilyen széleskörű társadalomra hat ki egy kisebb társaságnak érdeke, akkor fellétlenül azt kell remélnem és várnom, hogy a földművelésügyi minister ur olyan intézkedést fog tenni, amely megszünteti ezeket a veszedelmeket és megmenti az országhasznos polgárait attól, hogy nap-nap uüán mindnagyobb mértékben mondjanak le az elsőrendű élelmicikkek fogyasztásáról. Nem akarom hosszasabban a nemzetgyűlés türelmét igénybevenni (Zaj.)