Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

14 nemzetgyűlés 235. ülése 1924. évi február hó 6-án, szerdán. 255 belügyrninister urnák mindenféle inszinuáció­3 át, mindenféle invektiváját, Én a tisztelt bel­ügyminister urat nemcsak idebent, hanem a «ajtóban is igen sokszor és élesen támadtam. Nem arról volt szó azonban a cikkekben, hogy gentleman-e vagy nem, hanem még súlyosabb dolgokkal is megtámadtam nyilt szinen. A t. minister urnák akkor nem jutott eszébe engem felelősségre vonni. Hát t. minister ur, én önt már megtámadtam igen sokszor az érdeme szerint ugy is, hogy hozzám férhetett volna. (Rubinek István: Azt mondta, hogy nem kell komolyan venni! — Nagy zaj. — Farkas Ist­ván: Ez is jó takaró!) De nehogy végigjátsszuk a róka és a holló meséjét és nehogy akkor, amikor az ellenzék ilyen szörnyű rendszerben igénybeveszi a mentelmi jogát, mely) épen terroriszvikus időkre való, önök persziflálhassanak bennün­ket, kijelentem, hogy nem vagyunk hollók, amelyeknek énekét akarják az urak hallani, hogy a sajtot, a mentelmi jog sajtját kiejtsük a szánkból és a róka azt elfoghassa. (Zaj. — Hedry Lőrinc: Egye meg a sajtot és csukja be a csőrét! — Derültség és zaj jobb felől.) Mi, akik súlyos üldözéseknek vagyunk kitéve, (Hegymegi-Kiss Pál : Tiszta választás után jutott be, joga van itt beszélni ! — Zaj.) mi igenis szomorú, szörnyű és abszolutisztikus időket élünk s ezérj ezentúl is igénybe fogjuk venni a mentelmi jogunkat, mert ez a mi köz­jogunk, (Nagy zaj jobbfelőí.) és nem vagyunk hajlandók semmiféle hipokrita kaszinói erkölcs álláspontjára helyezkedni. (B. Podmaniczky Endre: Fődolog a mentelmi jog!) Majd amikor jönnek a tiszta, szép idők, majd amikor eljön annak a polgári becsületességnek, annak az önérzetnek a világa, országa és órája, amelyet mi, nem grófok ugyan, de becsületes polgárok képviselünk, (Ugy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) majd akkor diskurálhatunk egymás­sal ezekről a kérdésekről. Addig azonban, mert az üldözések idejét éljük, (Zaj.) a men­telmi jog védelme alatt igenis fogjuk és akar­juk támadni a kormányt. (Rubinek István: És sértegetni! — Kuna P. András: Üldözési má­niában szenved!) Nagyon sajátságos a kor­mány álláspontja, amikor megteszi a válasz­tásokon azt, hogy egyszerűen letartóztatiatja a jelölteket és más súlyos inzultusok is tör­ténnek. Ezért van meg nemcsak a mi alkot­mányjogunkban, hanem az angol alkotmány­jogban is a menteimi jog és az angol képvise­lők is mindenkor igénybevették a mentelmi jogot. (Herezeg Béla: Házszabály is van!) Önök ellen van rá szükség és mi igenis igénybe fogjuk venni a mentelmi jogot. Ezek után, minthogy a mellékes kérdésekkel az el­mondottakban foglalkoztam és a belügyminis­ter urnák megfeleltem, visszaút a-sitva az ő hwektiváit, amelyek jogtalanok voltak, mert aki támad, az maga is legyen teljesen tiszta. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Az is! — B. Podmaniczky Endre: Megint sérteget, m a era nem úriember akkor !) mondom, ezek után, mert érdemben a választ kielégítőnek tartom, azzal felelek, amivel feleltem volna ; ha a bel­ügyminister ur mellékes körülménvekre ki nem tér. hogy a választ tudomásul veszem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltózta tik-e a belügyminister urnák Rupert Rezső kép­viselő ur interpellációjára adott válaszát tudo­másul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat akik a minis­ter ur válaszát tudomásul veszik, szíveskedje­nek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. (Nagy Ernő szólásra jelentkezik.) Nagy Ernő képviselő ur milyen ennen kiváu szólani? (Nagy Ernő: Személves megtámadtatás címén.) Tessék! Nagy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Az igen tisz­telt belügyminister ur az interpellációra adott válaszában kitért a közbeszólásokra is, ameny­nyiben egy közbeszólást én is megengedtem magamnak, t, i. azt mondottam, hogy aki a törvényt nem tiszteli, az nem gentleman. Mél­tóztassanak megengedni, — bár nem tudom, a minister ur tudja csak, hogy ezt a sértést reám is A T onatkoztatta-e vagy sem, — hogy egy pár szóval válaszoljak. Világéletemben, ha sértet­tem és beláttam, hogy nem volt okom a sér­tésre, tudtam, a kötelességemet, bocsánatot kértein, vagy más utón intéztem el a dolgot. így tehát én egyáltalán nem vehetem magamra az igen tisztelt belügyminister urnák azt a mondását, hogy gyávák vagyunk vagy gyáva vagyok én is, mert hiszen az én mejgeyzése­met, azt hiszem, az igen tisztelt belügyminister ur is oszJja, hogy aki a törvényt nem tiszteli, az tényleg nem gentleman. Ebben a szeren­csétien országban egyedül a törvénytisztelet az, amely még fentarthatja a lelkeket és ha mi erről az útról le*érünk, akkor még szomorúbb helyzetbe fogunk kerülni. Erre nézve ezt vol­tam bátor felelni. Gróf Hoyos igen t. képviselő urnák azt kiáltottam oda, hogy a grófok is tanulhatnak a becsületes paraszttól. Ez egyáltalán nem sértő, (Gróf Hoyos Miksa : Nem is sért !) hi­szen i\ parasztnak is van olyan becsülete, hogy én sok paraszt becsületét nem adnám oda sok gróf becsületéért. (Gróf Hoyos Miksa: Minden becsületes embernek egyforma a becsülete!) Kijelentem, hogy ezzel sérteni egyáltalában nem akartam. Az igen t. képviselő ur erre azt kiáltotta közbe, hosry húsz holdon talán 1200 métermázsa széna terem? Nem tudom, hogy méltóztatott ezt érteni, sértő szándékból mél­tóztatott-e mondani vagy nem. (Gr. Hoyos Miksa: Meg szeretném tanulni, hogy csinálják, ezt mondtam.— Horváth Zoltán: Azért mondta, mert szüksége van szénára! — Egy hang a jobboldalon: Kik esznek szénát! — Horváth Zoltán: A tehenek! — Felkiáltások jobbfelőí: Ökrök isí) Kijelentem, hogy a sériés távol ál­lott tőlem. Énen ezért kérem az igen t. képvi­selő urat. méltóztassék nekem itt. a nyilvános­ság élőt, megmagyarázni, hogyan méltóztatott közbeszólását érteni. Elnök: Kivan szólani a képviselő ur! (Gr. Hoyos Miksa: Nem akarok személyeskedni, majd azután megmondom.) Következnek az interpellációk. Ki az első interpelláló? Bartos János jegyző: Szijj Bálint! Szijj Bálint: T. Nemzetgyűlés! Nekünk, magyaroknak a háború elvesztése, de különö­sen a rianoni gyilkos parancs óta egyedüli fegyverünk az utódállamok fölötti kultur­fölé'nvünk. Nincs egyéb fegyverünk, ez az egyetlen, amellvel területi épségünket vissza­állíthatjuk, amelyben reménykedhetünk, hogy ezzel terűié i épségünket vissza tudjuk sze­rezni. Hogv ezt a kulturfölényünket megtart­hassuk, hogy fejleszthessük, ezt most nagyon kétségessé tet.e az igen t. kultuszininister ur­nák az az intézkedése, amellyel a felekezeti iskolákban a felekezeti tanitók fizetését rész­ben beszüntet e és az egyes iskola fent rrtó felekezetekre rótta az államilag elvont fizetés tejesitését. Magyarországon törvény van a kö­85'

Next

/
Thumbnails
Contents