Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

§4â À nemzetgyűlés 285. ülése 1.924. évi február hó 6-án, szerdán. Ebből a birtokból elvettek körülbelül 100 holdat Lehet ugyan, hogy nem is 4000 holdas ez a birtok, talán 2—3000 hold, pontosan most nem tudom. De nem is akarok preciz adatokkal jönni, csak ad oeulos akarom demonstrálni, hogy vannak annak a nagybirtokosnak ilyen 2—3—4—5 ezer holdas birtokai. Most sehol sem lehet egészségesen végrehajtani a reformot, mert mindenütt van major, mindenütt van erdő, mindenütt csip-csuppal elvesznek egy kis darabot és végül marad a nagy elégületlenség, a nagy kielégitetlenség, marad olyképen, hogy már amikor a bizottság is megállapította az érdemes listáját s megállapította, hogy azok kielégítésére hány hold kellene, a végén nem kap csak az első vagy a második kategória még az érdemesek közül is. Marad a. nagy nyugtalanság, az elégedetlenség. Amikor jön a következő képviselőválasztás, megint valahány jelölt lesz ebben az országban, az mind a földreformmal fog korteskedni és talajra is talál, (Barthos Andor : Nem mind !) mert maga a nép mindenütt látja, hogy be van csapva és meg van csalva. (Barthos Andor : Nem mind ! Ne tessék mondani, hogy mind!) T. képviselőtársam, ezt szeretném elkerülni. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Nagyon kérem a képviselő urat, ne méltóztassék olyan keretekben folytatni a vitát, amint az csak az általános vita keretében engedhető meg. A 9. § első soráról van szó, méltóztassék annak keretében maradni. Rupert Rezső: Csak megértetni akartam azt, hogy ha egy nagybirtokosnak olyan nagy birtoka van, amely 2—3000 holdas külön birtokokból áll, de amelyeket, ha összeszámlálunk, az egész birtok kitesz 40.000 holdat, megmenekül az egész, mert mindenütt külön vétetvén figyelembe az, hogy a megmaradó rész az okszerű gazdálkodásra alkalmas legyen, tulajdonképen az egész 40.000 hold megmenekül. Baj csak ott éri, ahol egy darabban van. Azt szeretném kimondani, hogy amint a 30. § 2. bekezdésében van, az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak ilyen esetekben módjában legyen megváltani a, birtokok közül az egyiket vagy a másikat egészen is. Az a korlátozás, hogy a megmaradó részen az okszerű gazdálkodás folytatható legyen, csak az illető nagybirtokosnak egy általa kiválasztandó birtokára vonatkozzék, mert különben, ismétlem, ha ilyen csip-csup elosztás van, nem tudunk elegendő mennyiségű földhöz hozzájutni azon a nagybirtokon. Hangsúlyozom, a nagybirtokról van szó, mert migakis és középbirtokoknál feltétlenül a mentesitést kívánom, addig a nagybirtokkal szemben mégis csak többet tartok megengedhetőnek. Ennélfogva, minthogy a szakaszok sorrendje igy követeli, — majd azután a 11. §-t, ahol erről megint szó lesz, egy kihagyással teljesen összhangba lehet hozni ezzel a szöveggel — a következő inditványt terjesztem elő (olvassa): >A 9. § első bekezdése elé a következő uj szöveg iktattassák : A törvény 30. §-ának első bekezdése kiegészíttetik a következő második mondattal: ha azonban a megváltást szenvedőnek más birtoka is van, a korlátozás csak egyik, általa kijelölendő birtokára vonatkozik.« Elnök: Kivan még valaki szólni! Az eiőadó ur kivan szólni. Neubauer Ferenc előadó: T. Nemzetgyűlés! A 9. § első mondatára vonatkozólag kifejlődött vitával kapcsolatban, méltóztassanak megengedni nekem, hogy rámutassak arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak részletes vitája minden egyes esetben abban az eredendő hibában szenved, hogy a t. felszólaló urak kiragadják azt a rendelkezést, azt a kikezdést, sőt a jelen esetben azt a mondatot, amelyről^ szó vau és azt teljesen külön választva birálják, annak bármilyen irányban való kihatásait a legsötétebben igyekeznek lefesteni és ilyen módon olyan intenciókat magyaráznak bele a törvényjavaslatba, amelyek a törvényjavaslattól és attól a szövegtől, amelyet birálnak, teljesen távol állnak, Méltóztassanak megengedni, hogy felvessem a kérdést, hogy ha ugyanilyen értelemben és ugyanilyen szellemben folyt volna a múlt nemzetgyűlésen az alaptörvény vitája, azt hiszem az egész múlt nemzetgyűlés idejét igénybe vette volna az, és mindaddig az időpontig, amig Gaal Gaston t. képviselő ur az előbbi nemzetgyűlést megszűntnek nem nyilvánította, eltartott volna annak az alaptörvénynek a vitája. (Gaal Gaston: Meg is jártuk alaposan!) A novellával szemben a parlamenten kivül való birálatok nagy része is abban az eredendő hibában szenvedett, hogy mindenféle olyan intenciót igyekeztek belemagyarázni a törvény rendelkezéseibe, amelyek attól távol állanak. Az alaptörvénynek arra vonatkozó rendelkezései, hogy megváltás utján milyen ingatlanok milyen módon vehetők igénybe azon cél érdekében, amelyet az alaptörvény szolgál, egészen kiépített rendszert alkotnak, amely kiépített rendszer azon alapszik, hogy a törvény célja eléressék, r amely célt az alaptörvény 1. 4-ának első bekezdése tartalmazza és amelyiket ugy határoz meg, hogy »a földszerzést előmozditsa azok részére, akik a föld gondos és szorgalmas művelésére képesek és hajlandók is, de eddigi viszonyaik között, önhibájukon kivül, földhöz nem juthattak«. Nyilvánvaló, hogy a törvény céljának ez a meghatározása arra irányul, hogy azok a birtokviszonyok legyenek bizonyos mértékig meglazítva, amely birtokviszonyok tették lehetetlenné bizonyos vidékek és községek lakóinak a föld megszerzését. Ezt tette azután lehetővé az alaptörvény a szabadkézből, árverésen, elővásárlási jogon és végül megváltás jogán való földhözjuttatás utján. A megváltás jogán való földhöz juttatásnál is bizonyos rendszert alkalmaz, mást a háborús szerzeményű birtokra, általában a nagybirtokra, mást az 50 éven belül szerzett nagybirtokra és mást a közép- és kisbirtokokra. Ezeken a birtoktipusokon kivül még azután keresztmetszetben megjelöli azt is, hogy milyen szempontok mérvadók abban a tekintetben, hogy a megváltásra nézve hogy kerüljenek sorra a birtokok ugyanazon kategórián belül is, Az egész megváltás alkalmazását, amelyre vonatkozólag sorrend és bizonyos figyelemre méltatandó szempontok szerint ugyanazon birtokkategórián belül a megfelelő megválthatóságot lehetővé teszi, az alaptörvény egyébként a biróságra bizza, de nem határozza meg szorosan azt, hogy melyik miképen következzék, illetve a biróság melyikhez nyúljon hozzá. Ennek megfelelőleg az alaptörvény is sok lehetőséget nyújt a bíróságnak abban a tekintetben, hogy disztingváljon. Azt, hogy ilyen elasztikus rendszert bocsát az alaptörvény a bíróság rendelkezésére, az alaptörvény 30. §-a 1. bekezdésének utolsó mondata és 2. bekezdése bizonyos mértékben keresztülvágja azzal, hogy itt azután imperativ, kizáró rendelkezést tartalmaz. Ezt az imperativ kizáró rendelkezést, mint az egyik felszólaló képviselő ur említette, a bíróság a gyakorlatban tulajdonképen betartani nem is tudta, mert belátta azt, hogy figyelembe kell venni a birtoktipusokon kivül azokat a körülményeket is, amelyek arra indították a képviselő urakat, hogy a jelen törvény 2. §-ánál egy külön pontot indítványozzanak abban a tekintetben, hogy lehetőleg a község közelében juttassák azokat az ingatlanokat az igénylőknek,