Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

240 Iá nemzetgyűlés 235. ülése 1924. évi február hó 6-án, szerdán. vagy más nemzeti érzéssel kezelik ezt a kérdést, mint azok, akik a törvényt megalkották. A törvény megalkotói azonban, szerintem, Magyarország jelen viszonyait tekintve, helyes utón jártak és a helyeseknek elismert^ viszonyokon és állapotokon a novella oly változtatást eszközölne, amelynek következménye mindenesetre károsnak látszik, sőt talán teljesen ma még át sem tekinthető. Amint már jeleztem, csatlakozom az előttem szóló képviselőtársaimhoz és nagyon kérem a nemzetgyűlést, hogy ebben a kérdésben csak alapos megfontolás után döntsön, mert ezen egyszerű mondat törlésének nagyon súlyos és ugy Magyarország mezőgazdasági üzemeire, mint a szociális viszonyokra nézve is mélyreható, nem kivánatos következményei lehetnek. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Dénes István képviselőtársam benyújtott javaslatát fogadom el ennek a paragrafusnak első bekezdésére vonatkozólag. A következő szempontok inditaiiak engem ennek a javaslatnak elfogadására : A földreformnak nem lehet az a célja, hogy közép- és kisbirtokokat vegyenek el és parcellázzanak, hanem annak, ha valójában földreform, csak az lehet a célja, hogy a túltengő nagybirtokokat aprózza és parcellázza fel, hogy igy gazdasági és politikai tekintetben demokratikus térfoglalásnak és baladásnak utat engedjen. Az 1920 : XXXVI. te. 31. §-a sem teszi minden tekintetben lehetővé, hogy a földrendezői eljárás során a kis- és középbirtokokat elvegyék, mert annak utolsó mondata, amelyet a novella 9. §-ának első bekezdése nullifikálni akarna, bizonyos megkötéseket tartalmaz e tekintetben. Talán az eddigi birói gyakorlatot akarja szankcionálni ez a paragrafus, mert dacára annak, hogy az 1920 : XXXVI. te. 31. §-ának első bekezdése az igénybevételi eljárásnál a kis- és középbirtokokkal szemben bizonyos megkötéseket tartalmaz, a földrendező biróság az utóbbi időben a törvénynek ezt az intézkedését egyáltalán nem vette figyelembe. Nem egy esetet hoztam fel itt a nemzetgyűlés szine előtt arra, hogy amikor a háború alatt szerzett túltengő nagybirtokokat mentesitik a földrendezői eljárás során az igénybevétel alól, ugyanakkor hozzányúlnak a középbirtokokhoz, sőt nem is annyira a közép-, mint egyenesen a kisbirtokokhoz, amennyiben öt-tiz-husz holdas kisbirtokokat vesznek el a földrendezői eljárás során a földreform céljaira. Mondom, talán az eddigi birói eljárást és joggyakorlatot akarja szankcionálni ez a paragrafus. Minthogy a törvény 31. §-ának utolsó bekezdése némi megkötést tartalmaz a tekintetben, hogy a kis- és középbirtokokat a földrendező bíróság igénybevehesse, csatlakozom a Dénes István képviselőtársam által beterjesztett javaslathoz és én is a 9. § első bekezdésének törlését javaslom. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Arról, amiről az igen t. előttem szólók beszéltek, lehet vitatkozni. Magam is hajlandó vagyok a felé a felfogás felé hajlani, amelyet itt Gaal Gaston t. képviselőtársam és az utána szólók is kifejtettek. Egy földreformnak, amelynek az^ a célja, hogy a földbirtok helyesebb megoszlását előmozditsa, csakugyan nem lehet célja, hogy olyan birtokokat is elvegyen és ujabb szabályozás tárgyává tegyen, amelyek máris a helyes megoszlást képviselik. Ehhez a kérdéshez, miután már előttem mások kifejtették, bővebben szólni nem akarok, Helyzetemet, szemben azzal a javaslattal, amellyel jövök, nem is akarom neheziteni azzaL hogy a közép- vagy kisbirtoknak abban a részben, amelyben itt szükséges volna, védelmére keljek, csak röviden jelzem álláspontomat. Arra az esetre, ha középbirtokot bármely okból elvesznek, — mert hiszen sor kerülhet erre, lehet egynémely helyen oly nagy az inség, és lehetséges az, hogy másból mint középbirtokból ez az inség ki nem elégithető — kifejezetten és határozottan intézkedni kellene, hogy az illető középbirtokosoknak kívánságukra másutt valamely nagybirtokból ekvivalenst adjanak. Ez nincs világosan bent a szövegben, de hogy egészen kétségtelen legyen, ezt ki kellene mondani, mert magam is feltétlenül érinthetetlennek kivánnám tekinteni a kisbirtokot ós a középbirtokot. De viszont hogy a fejlődésnek, a haladásnak útjában ne álljon, és a nép erősödésének akadálya ne legyen, meg kellene az expedienst találni arra, hogy az a középbirtok, amelyet kénytelenek vagyunk igénybevenni, a tulajdonosnak egyidejűleg másutt kiadassék. (Létay Ernő: Cserébe kapja!) Cserébe kiadassék. De itt sokkal fontosabb kérdésről akarok szólani. A 8. $ után, amelyben a 28. §-ra van hivatkozás, a 9. §-ban a 31. §-ról van szó. Ez az első bekezdés igen jelentős hézagot tartalmaz, mert az a körülmény, hogy a javaslat egyszerre a 31. §-ra ugrik át, azt jelenti, hogy a törvény 30. §-ában rejlő igen súlyos hibát nem'vette észre a törvényjavaslat tervezője. A földreformnak nem annyira az az akadálya, hogy a középbirtok szempontjából bizonyos nehézségek merülnek fel, hanem nagy akadálya az, — és ezt praxisból mi, akik már több ilyen rendezésben résztvettünk, megállapithatjuk — hogy a nagybirtokot nem igen lehet igénybevenni, hogy a nagybirtokra nézve van a törvényben ezer és ezer módusz arra, hogy kibújjon a rendezés alól. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha mi igazságosnak tartunk valamit, ha elindulunk a helyesebb cél után, hogy helyesebb legyen a birtokmegoszlás, tulajdonképen egyetlenegy jogi ós erkölcsi alap munkánkban az, hogy a nagybirtokot vegyük igénybe, a nagybirtokra rójuk ezt a súlyos nemzeti és szociális terhet. Hiszen rá is róhatjuk, mert ha teljes épségében fentartani kivánjuk a kisbirtokra és a középbirtokra a magántulajdon szentségéről alkotott és vallott fogalmainkat, a jogi fogalmakat is, akkor nem a nagybirtok az az egyetlenegy tulajdon, amellyel szemben bizonyos mértékig liberálisabban kell eljárnunk, amellyel szemben bizonyos mértékig ezt a dogmát át nem törhetjük. Hiszen voltam bátor már kifejteni a nemzetgyűlés szine előtt, hogy a földtulajdon egészen más, mint minden egyéb tulajdon, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s ha ez igaz, ugy igaz a nagybirtokra nézve is. (Baross János: Könyvtárakat irtak erről össze a német agráriusok!) Mert nem nálunk, hanem magasabb kulturfejlettségü országokban is, ahol igazán soha szóba sem kerülhetett az, hogy a magántulajdon szentségét érinteni szabadi Angliában is régóta elismerik, hogy a földben kétféle tulajdon van: van benne magántulajdon, de túlnyomó részben közjogi tulajdon az, a nemzet teste- (Baross János: Megfelel ez a magyar jogfejlődésnek is! A magyar szent korona tartozéka!) Megfelel ez a magyar jogfejlődésnek is és ezzel a tulajdonnal szemben az államot, ezt a közjogi testületet nagyobb jogok illetik meg. mint minden mással szemben, mert hiszen a föld a nemzetnek, az államnak a férőhelye, a földnek valódi értékét nem is önmaga adja, hanem adja az, hogy egy nemzet, egy társadalom él rajta, egy társadalom él a közelében, amely annak a javait is igény be veszi s ennek folytán az értékét