Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-230

IC A nemzetgy

ülès 230. ülése 1924. évi január hó 29~ên,kedden. hogy azokat, akik a közrendet veszélyeztetik, ezzel az eszközzel ártalmatlanná tegye. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Mindez azonban felesle* gessé fog válni abban a pillanatban, amidőn a büntetőjognak az a kontemplált reformja, amely a mai büntetőjog értelmében nem üldözhető efféle bűncselekményekre vonatkozólag büntetési tételeket állit fel a törvényhozás által elfogadtatik és életbelép. Most ugyancsak rövid számadatokkal akarok rávilágítani azokra a kritikákra, amelyek azt mondják, hogy az országban gyülekezési és szervezkedési szabadság nincs. (Propper Sándor : Van, de csak a kiváltságosak részére !) A szervezkedési szabadság tekintetében a szakszervezeti tagok létszámának emelkedésére vonatkozó számokat fogom felolvasni. (Halljuk ! Halljiók!) 1919-ben, tehát a forradalmak időszakában, kihagyva a kommunizmus alatt belépett tagokat, a szakszervezeteknek összesen 268.000 tagjuk volt. Ezzel szemben a tagok száma 1920-ban 217.000-re szállott le. 1921-ben már erős emelkedést látunk, amennyiben a tagok száma 254.000 lesz, tehát megközelíti a forradalmi időszak létszámát. (Peyer Károly : Honnan vannak ezek az adatok ?) A statisztika következménye ! —Propper Sándor: Ennek száma már 293.000-re emelkedik, tehát meghaladja az 1919-iki taglétszámot; 1923-ban pedig 323.000-re emelkedik fel, tehát olyan magas számra, amely a szakszervezeti mozgalom története folyamán soha elő nem fordult. T. Nemzetgyűlés! Ezeknek a számoknak ismeretében kérdezem : méltányos és iosos-e azt állítani. hogy a kormánv a szervezkedést lehetetlenné teszi, minden eszközzel megakadályozza I Sőt ellenkezőleg az a nézetem, hofi'y e számok ismeretében foglalkoznunk kell azzal a problémával, hogy akkor, amikor a munkáslétszám az országban nem igen emelkedett, miért emelkedeik ilyen mértékben a szakszervezeti tagok száma. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Hegymegi-Kiss Pál: Ez a kormányzati politika következménve! — Propper Sándor : Ennek a hétnek legjobb vicce !) Én azt hiszem, hofi'y a statisztikák által felvetett nroblémákkal a kormányzatnak foglalkozni kell és ha a kénviselő ur erre azt mondja, hoe'v a hét legjobb vicce, ezzel elárulja, hogy fogalma sincsen komoly kormányzati tevékenyséeről. (Zaj a szélsőbaloldalon. Derültséa jobbfelől — Mayer János: Terrorral dolgoznak !) . Azt méltóztatnak mondani továbbá, hogy ebben az országban nincsen gyülekezési szabadság, mert a közigazgatási hatóságok következetességgel megakadályozzák bármilyen gyűlés megtartását. (Propper Sándor : Tessék csak megkérdezni Agorasztót, ő majd megmondja mi van !) A múlt esztendő folyamán az egész ország területén bejelentettek 9355 gyűlést ; ebből megtartottak 9181-et, A bejelentés tudomásul nem vétetett 174 esetben, tehát az esetek 1:9 százalékában. Feloszlatott gyűlés pedig mindössze három volt. (Mayer János : Hát akkor kik a kiváltságosak?) Ha ilyen csekély mértékben él a hatóság* ezzel a jogával, hogy a bejelentéseket nem veszi tudomásul, akkor a kritikának az a megállapitása, hogy Magyarországon gyülekezési jog nincs, legalább is egyoldalú és azt vissza kell utasítanom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) De niehogy azt méltóztassanak mondani, bogy a tudomásul nem vett bejelentések mind a baloldali pártok és a szociáldemokrácia ellen irányultak, — erre vonatkozólag bár csak; a székesfőváros kapitánysága részéről vámnak adataim —• e tekintetben is szolgálhatok számadatokkal. A tudomásul nem vett bejelentésekből a székesfővárosi főkapitányság területén a fezociál demokrata párt által beje'entett 3231 gyűlés közül 94, mig egyéb szervezetek által bejelentett 1020 gyűlés közül 22 nem lett engedélyezve. A helyzet tehát az, hogy három százalék áll 2:2 százalékkal szemben ; vagyis a szociáldemokrata gyűlésekkel szemben a na tóságok más eljárást nem tanusithattak, mint a polgári pártok által bejelentett gyűlések dolgában, különben ez a két szám nem állana ilyen közel egymáshoz. (Hegymegi-Kiss Pál : Hány képviselő kapott beszámolóra engedélyt és hány nem ? Ezt tessék megmondani !) Állandóan méLtóztatnak követelni azt, hogy az egyesülési es gyülekezési jogról nyújtsunk be törvényjavaslatot. A törvényjavaslat Készen van. En ezer örömmel veszem, na végre Deal! az a politikai atmosziéra, hogy itt oiyan törvényjavaslatokat is előterjeszthessünk, amelyedre nincs pillanatnyilag, a helyzet kényszere folytan azonnal szükség. Ezt a politikai atmoszférát azonban ma nem tudom felfedezni, a nemzetgyűlés tárgyalásai nem olyan mederben folynak, hogy lehetséges voma oly törvényalkotásokat napirendre tűzetni, (Friedrich István : Kendet kell csinálni ! A házszabályt tessék megcsinálni !), amelyeket ötven esztendeje sürgetek a törvényhozásban és amelyek az ötven esztendő alatt nem jutottak el a megvalósulásig, mint ezek a szóbanforgó javaslatok. (Hegymegi-Kiss Pál : Egy jobboldali képviselő sincs a bizottságokban ! — Friedrich István : Folyton panaszkodnak, hogy nem lehel tárgyalni ! Hát csinálják meg a házszabályreviziót ! — Zaj. — Elnök csenget.— Peyer Károly : Előbb az általános választójogot kell megcsinálni ! — Friedrich István : Az természetes Î Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Putnoky Sándor: Akkor nem lehet majd gorombáskodni ! — Propper Sándor : Arra önök fognak ráfizetni, ha nem szabad gorombáskodni ! — Peyer Károly : Mindig ott kezdik a gorombáskodást Î — Elnök csenget. — Friedrich István : Meg fogunk itt öregedni, ha ilyenekről folyton csak panaszkodnak és nem tesznek ellene semmit.) Rakovszky Iván belügy minister: Áttérek a utolsó kérdésre, amellyel foglalkozni akarok. Ez a kiutasítások kérdése. Sándor Pál t. képviselőtársam tette a hatóságiknak ebből f a szempontból való eljárását éles kritika tárgyává, de ugy érzem, hogy nem csak ő, (Zaj. Halljuk.' Halljuk! a jobboldalon.) hanem általában az a nomenklatura, amely a közvéleményben kifejlődött, már a kérdés nevének megalkotásakor sem arról az oldalról nyúl a kérdéshez, ahonnan kellene, meri itt nem kiutasitásökról, hanem a bevándorlás kérdéséről van szó. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ke méltóztassék ugy beállítani a dolg'ot, hogy van itt egy kormányzat és van itt egy belügyminister, akik egyszerűen kényük-kedvük szerint kiutasítják az országban letelepedett külföldieket. Arról van itt szó, hogy végre szabályozzuk a bevámdorlás kérdését, hogy a bevándorlásról megalkotott törvényt végre is hajtsuk. (Helyeslés a. jobb- és a baloldalon.) Arról van szó, hogy ezt a nagyon fontos szociális, társadalmi, gazdasági, kulturális, etnikai problémát bátor kézzel vegyük elő és teremtsünk ebben a kérdésben rendet. (Bogya János : így is tűlsokan hirdetik az internacionalizmust és támadják a nemzetet !) Nem ugy van, ahogy Sándor Pál t. kép-