Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-234

A nemzetgyűlés 234. ülése 1924. évi február hó 5-én, kedden. 193 amennyiben a földbirtokrendezési célon kivül teljesen önállóan megadja az állami elővásárlási jogot kis- és nagyközségben fekvő belsőségre is, ha az üres telek, vagy olyan beépített ingatlan, mely mezőgazdasági művelés alatt álló birtokrészlettel egy telekkönyvi jószágtest és az építmény a mezőgazdasági üzem céljait szolgálja«, — eddig rendben volna a dolog. »Más beépített telekre pedig csak akkor, — tehát más beépitett telekre vonatkozólag is megvan az elővásárlási jog — ha a szerző fél nem földmives, gazdatiszt, okleveles vagy hivatásos gazda, hadirokkant, közszolgálati alkalmazott, hivatásos katona, vagy az emiitett valamely személynek házastársa, vagy árvája avagy általában nem hadiözvegy, vagy hadiár ya.« A jelen esetben tehát ugy van a dolog, hogy a kis- és nagyközségben elővásárlási joga van az államnak, tehát oly nagyközségben is, mint pl. Orosháza, Kapuvár, Sárvár vagy Csorna, ha egyetlen belsőség, egy ház, annak a közjegyzőnek, iparosnak vagy kereskedőnek a háza minden külső ingatlan nélkül eladásra kerül, erre vonatkozólag az állam elővásárlási jogot vehet igénybe, kivéve azt az esetet, ha a vevő földmives, gazdatiszt hivatásos katona stb. Az a kérdés már most, hogy az elővásárlási jognak ilyen mérvben való kiterjesztése szolgálja-e a törvény célját, és hogy egyébként is nem lövünk-e túl a célon. A földbirtokrendezési törvény 1. §-a állapítja meg a törvény célját. Eszerint a törvénynek az a célja, hogy a magyar földbirtok megoszlását helyesebbé tegye. Evégből ez a törvény a lehetőséghez képest a földszerzést mozdítja elő főleg azok részére, akik a föld gondos és szorgalmas müvelésére képesek és hajlandók is, ha eddigi viszonyaik között önhibájukon kivül földhöz nem juthattak. A törvény eredeti célja tehát a földhöz juttatás — és ez helyes is, — de nem eredeti célja a törvénynek a házhozjuttatás. Lehetetlennek tartom, hogy a 7. §-t ilyen mértékben kiterjesszük és hogy állami elővásárlási jogot biztosítsunk akkor is, amikor az adásvétel tárgya nein föld, vagy föld is, hanem kizárólag belsőség, ház, vagy pedig építmény. A 7. §-ban, nevezetesen annak második részében ez van megírva. Nem tudom, hogy mit jelent ez. Kétségtelen, hogy kis- és nagyközségekben — és ezek közé tartozik utóvégre az ország legnagyobb része, — > tehát azt mondhatom, hogy a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városokon kivül, az egész országban elővásárlási jog fogja megilletni az államot abban az esetben, ha ezekben a kis- és nagyközségekben, vagy pedig ezeknek a már többé-kevésbé városoknak tekintendő nagyközségekben bármely épület vagy építmény eladásra kerül. Ez már túlmegy a célon. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Bármely I) Bocsánatot kérek, méltóztassék a szakasz 1. bekezdésének második részét elolvasni, ez ebből határozottan kitűnik. Ha a földmivelésügyi minister ur azon a véleményen van, hogy ez nem igy vau, akkor csalódni méltóztatik. Kötelességenmek tartom, hogy a 7. §-t ennek bizonyítására felolvassam és ezt a körülményt a t. Nemzetgyűlésnek különösen a figyelmébe ajánljam. Méltóztassanak kérem figyelni (olvassa): »Kis- vagy nagyközségekben elővásárlási jognak van helye a község belterületén levő belsőségre is. ha az üres telek«, — rendben van — »vagy olyan beépitett ingatlan, mely mezőgazdasági irTvelés alatt álló birtokrószlettel egy telekkönyvi jószágtest és az építmény a mezőgazdasági üzem céljait szolgálja«, — rendben van, akceptálom ezt teljesen — »más beépitett telekre« stb. — tehát más beépitett telekre is vonatkozik az elővásárlási jog. Ha annak a körjegyzőnek özvegye, az iparos, vagy kereskedő el akarja adni Sárvárott vagy Csornán, a Főtéren az ő házát, nem adhatja el szabadon bárkinek, hanem csak azoknak adhatja el, akiket a szakasz 2. bekezdése kivételesen felsorol, nevezetesen a földmivesnek, gazdatisztnek, oklevelesnek, hivatásos gazdának, hadirokkantnak, közszolgálati alkalmazottnak, hivatásos katonának vagy a most felsorolt személyek házastársának. Kérem az igen t. földmivelésügyi minister urat, méltóztassék e tekintetben megkérdezni az igazság ügy minister urat, vagy a többségi pártnak bármelyik jogász tagját, azok ezt a magyarázatát fogják adni ennek a törvénynek. Csodálom nagyon, hogy az igen t. többségi pártnak ez a körülmény kikerülte a figyelmét. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Dehogy kerülte ki!) Ha pedig nem kerülte ki, hanem teljesen szándékos, akkor csodálkozom azon, hogy megengedik, hogy az állam elővásárlási jogát, a 8. §-ban pedig a megváltási jogát ilyen mértékben kiterjesszék. Rendben van, ha birtokot adnak el és ezzel együtt meg akarják venni a házat is, a majort is; aláirom, noha ehhez is szó férhet, ezt koncedálom. De a 7. § 2. bekezdése szerint igenis a földmivelésügyi minister urnák kizárólagosan joga van az OFB. jóváhagyásával, hogy állami elővásárlási jogot érvényesitsen. Hogyan fog ez a gyakorlatban kinézni! Méltóztassék megengedni, hogy egy-két példát hozzak fel. Meghal a községben az orvos. Az özvegy a házat, amely ott terül el a piacon, szabadon nem értékesítheti és nem adhatja el bárkinek, csak azoknak, akiket ennek a szakasznak második része határozottan felsorol. Elővásárlási jog fogja megilletni az államot és ha az özvegy ezt el akarja adni abban a községben annak az orvosnak, aki jön. . . (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Csak az a baj, hogy nem annak adja el és a község jön a nyakamra, hogy nem tud venni orvoslakást, mert üzérek elkapkodják előle!) Ha pedig ez a célja ennek a szakasznak . .. Dénes István: Ez a szakasz kizárja az orvosok házszerzési lehetőségét, minister ur! — Csontos Imre: Dehogy zárja ki! Nem igy van! Kizárja azt, aki síber, aki mindent összevásárol az országban! — Rupert Rezső: Ezt már nem jól olvasta ! Minden rossz lehetséges ennek a szakasznak alapján! — Dénes István: Nem ismeri a novellát!) Ha pedig ennek a szakasznakinás célja van, nevezetesen az, hogy bizonyos belsőségeket, mondjuk orvoslakásra, vagy járásbirósági célra, vagy egyéb közérdekű szempontból kisajátítson, akkor ezt méltóztassék a törvényben határozottan megmondani és körülírni és akkor végeztünk azzal, hogy ennek a szakasznak segítségével nemcsak földbirtokpolitikai célt szolgáljunk, hanem egyéb közérdeket is. Részemről a novellának ezt a szakaszát tartom a legsérelmesebbiiek az egészben, mert ez túllő azon a célon, amelyet az alaptörvény tulajdonképen kijelöl és túllő azon a célon is, amelyet az igen t. földmivelésügyi minister ur e tekintetben magának célul kitűzött. Nem járulhatok hozzá tehát ahhoz, hogy az állami kisajátítási jog ilyen rendkívüli módon kiterjesztessék, mert erre semmiféle szükség nincs. Ha orvoslakásokat, patikát, vagy középületeket óhajtanak megszerezni, annak meg van a rendes módja: meg van az államnak az a módja, hogy az adott viszonyok között építhessen, meg van az a módja, hogy erre kötelezze a községet, mert bizonyos körülmények között kötelezhető, de hogy állami elővásárlási joggal sújtsa azoknak a teljes jogos tulajdonát, akik minden tekintetben jogosítottak azzal teljesen szabadon bánni, és igy az értéket