Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-230

A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi január hó 29-én, kedden. 18 vezgetéseket védelmezik és meséknek találjak, lesznek felelősek azért, ha a teljes konszolidációt, a teljes rendet az országban helyreállítani nem sikerül. (Propper Sándor: Ki szervezte meg az alföldi brigádot! Meg a nemzeti munkavédelmi hivatalt! Ezek a magvai!) Méltóztassék megengedni, bogy most áttérjek bizonyos közbiztonsági alakulatok kérdésére, amelyekről az utóbbi időben nagyon sok szó hangzott el. Megint hivatkozom arra, hogy milyen helyzetben volt az ország a kommunizmus után. Teljesen szervezetlen, teljesen kaotikus állapotban, ahol a közrend fentartására megfelelő intézmények nem voltak, ahol a kormányzatnak sem karhatalom, sem az intézkedések végrehajtására hivatott szervezet rendelkezésére nem állt. Nem gáncs, hanem dicséret illeti azokat a kormányokat, az annak idején intézkedésre hivatott szerveket, amelyek ennek az űrnek kitöltésére önként jelentkező, megbízható emberekből olyan alakulatokat állítottak fel, amelyek a hiányzó karhatalmat, sőt az ország határának megvédésére hiányzó katonai hatalmat is pótolni voltak hivatva. Az előbb vázoltam az események folyamát, az ország belső rendjének jobbra alakulását. Elismerem, hogy ezek az intézmények idővel anakronizmussá váltak, még pedig azért, mert a kaotikus helyzet megszűnt, az ország rendjének fentartására és a katonai feladatok teljesítésére hivatott szervezetek kiépültek, sőt sikerült ezeknek fegyelmét és céltudatos működését is teljes mértékben biztosítani, ugy hogy ezekre a kisegitő szervezetekre többé szükség nem volt. Magában véve azonban az a tény, hogy anakronizmussá váltak, még nem jelent kritikát, még nem jelenti azt, hogy ezek az intézmények, mint olyanok, — amelyek hibákat követtek volna el, vagy hogy azok az intézmények — mint olyanok, hogy a közrenddel szemben bűnösöknek találtattak volna. Ellenben mutatkoztak hibák ezeknek az intézményeknek végső kiépítésében. Tömören ugy fejezhetném ki magamat, hogy idővel, épen amikor szerepük megszűnésével ezek az intézmények tulajdonképen feleslegesekké váltak és a felettük gyakorolt ellenőrzés is mind csekélyebb és csekélyebb lett, ezek mind tovább és tovább terjeszkedtek és a hiba ebben a terjeszkedésben volt. A tagok, a felesketett egyének gyűjtésében megszűnt a kritika. Arra törekedtek, hogy a tagok létszámát emeljék anélkül, hogy kérdezték volna, hogy azok, akik az alakulatokban részt vesznek, kellőképen megbizhatóak-e két szempontból, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Piroska főhadnagy !) engedelmesség, fegyelem és a kalandvágytól való mentesség szempontjából, másrészt teljesen inegmegbizhatóak-e abból a szempontból, hogy az efféle intézményekkel kapcsolatban okvetlenül szükséges diszkréció, okvetlenül szükséges önfegyelem bennük megtalálható-e ? És igy következett be az, hogy egy-egy felderített bűncselekmény nyomozása alkalmával a tettesek teljesen jogtalanul arra hivatkoznak, hogy ők ennek vagy annak a szervezetnek tagjai, büntetlenséget követeltek azért, mert ők egyik, vagy másik közbiztonsági alakulatnak felesküdtek, (Rassay Károly : Megjelentek egyes előkelő urak az érdekükben!) anélkül, hogy a nyomozó hatóságok bármikor is hajlandók lettek volna a védelmükre felhozott ezen két, egymástól teljesen különböző tényállást öszszezavarni. Há az illetők azt hitték, hogy ha ilyen közbiztonsági alakulatok tagjaivá váltak, bizonyos előjogokat is szereztek arra, hogy bizonyos bűncselekmények elkövetése esetén védelmet nyerhetnek, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon 3Ó ! Ugy van ! — Felkiáltások jobbfelöl : Hiszen a kormány kifogása!) tévedtek. Én nem tagadom, hogy ilyen védekezések történtek. De viszont hozzáteszem, hogy ez a védekezés sohasem volt komoly és a nyomozóhatóságok ezt a védekezést soha el nem fogadták. (Ugy van ! jobbfelől. — (Rassay Károly : Előkelő protektorok jelentek meg érdekükben ! — Propper Sándor: »Ne okoskodj Franci J« : ezt mondták !) Volt azután ezeknek a közbiztonsági alakulatok fennállásának egy másikfchátránya is. Az, hogy annak idején nagyobb mennyiségű fegyvert és hadi szert osztottak ki ezek között az alakulatok között. A kormány elszánta magát arra, hogy ezeket a feleslegessé vált közbiztonsági alakulatokat feloszlatja. Az erre vonatkozó intézkedések már hónapokkal ezelőtt megjelentek. Hasonlóképen megtörténjek az intézkedések a kiosztott fegyverek beszolgáltatására nézve is; nemcsak az intézkedések történtek meg, de a fegyverek legnagyobb része valóban össze is van szedve. (Pakots József : Közben be is csapták egy kicsit a a kormányt !) De annak idején, amikor ezeknek a fegyvereknek kiosztása történt, ez nem történt bizonyos hivatali rigorózus formák betartásával. A helyzet az, hogy ma sem tudjuk pontosan és részletesen megállapítani, hogy ki, mikor, mennyi fegyvert kapott (Pakots József : Hogyan lehet f Már egy félévvel ezelőtt Belicska minister ur azt mondta, hogy mindent tud ! — Peidl Gyula : Autót is adtak kölcsön !) s ezért most is tovább kell nyomoznunk, most már mindenesetre csekélyszámú fegyver után. Elnök: Csendet kérek ! Rakovszky Iván belügyminister: Tagadhatatlan, hogy a fegyverek akkori kiosztása jóhiszeműen történt; de tagadhatatlan az is, hogy a kormány minden eszközzel arra törekszik, hogy a fegyvereket összeszedje, s minden esetben, amikor ilyen fegyverkészletekre rábukkan, nem elégszik meg azzal, hogy a fegyvereket elvegye, hanem kinyomozza azt is, hogyan kerültek oda ezek a fegyverek; nyomozza azt is, hogy ezeknek a fegyvereknek birtokosai vagy birlalói nem foglalkoztak-e esetleg olyan tervekkel, amelyek bűnösek és megengedhetetlenek és amely tervek végrehajtásánál a fegyvereket fel akarták használni, és én teljes meggyőződéssel biztosithatom a nemzetgyűlést arról, hogy a dolgok nagyján, nehezén túl vagyunk és ha különösen a robbanószerek tartására kiszabott büntetésekről szóló törvényjavaslat remélhetőleg rövid időn belül törvényerőre emelkedik, méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ebből a szempontból is a teljes rend és a teljes konszolidáció helyreáll. (Horváth Zoltán: Ezelőtt két évvel ide lehetett volna hozni!) Idehoztuk már régen. (Horváth Zoltán: Most is csak javaslat!) Most méltóztassék megengedni, hogy egynéhány megjegyzést tegyek arra a bizonyos jövendőre vonatkozólag. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sötét!) Akkor, amikor mi nemcsak energiával, mert bevallom, hogy ez nem volt elegendő — hanem SZÍVÓS kitartással is, amire szükség volt, eljutottunk odáig, hogy már bizonyos megnyugvással mondjuk, hogy az atrocitások időszaka lejárt és a konszolidáció időszaka bekövetkezett, méltóztassék megengedni, hogy egy, a katonai életből vett példával fessem le azt a képet, ahogyan én a jövendőt képzelem. Amikor összeütközések, harcok idején egy-egy csapattest rajvonalba fejlődik, a csapat, a szakasz vagy a század elszakad egymástól és, hogy ugy fejezzem ki magamat, minden egyes katonai egyén egy külön egységet képez. A kommunizmus utáni időkben a kommunizmus által sértett, a kommunizmusért bosszút lihegő polgári társadalom (Propper Sándor; Nem a polgári társadalom volt!) ilyen rajvonalba fej-