Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-233

À nemzetgyűlés 283. ülése 19,24. képviselői eltiltassanak a képviselettől, nem fogadjuk el. A novellában ugyanis le van fektetve a nyilvánosság kérdése. Már pedig nyilvános tárgyalásnál nem lehet meggyanúsítani a képviselő-ügyvédet, vagy ügyvéd-képviselőt azzal, hogy talán titokban "juttat valamelyik birtokosnak olyan előnyt, amit zárt tárgyaláson sem tehetne meg. (Meskó Zoltán : Nem arról van szó ! — Kiss Menyhért : Politikai befolyását érvényesítheti !) Igazat kell azonban adnom Östör t. képviselőtársamnak, aki a délelőtti vita folyamán felszólalt, hogy bizonyos tekintetben a bíróságoknak sem a legkellemesebb és a leghelyesebb beállítása volna az, ha mi azért tiltanánk el az ügyvédképviselőket a képviselettől, mert feltételezzük, hogy képviselői mivoltuknál fogva felük érdekében előnyöket tudnának elérni a bíróságnál. A bíróság független, nem szabad és nem akarjuk feltételezni a bíróságról, hogy valaki azért, mert képviselő, ügyvédi mivoltában befolyást tudjon a bíróságra gyakorolni abban az értelemben, hogy a bíróság az ő felének előnyére döntsön. ( Ugy van ! Helyeslés jobb felől.) Azt sem tartanéin helyesnek, hogy a képviselők eltiltassanak attól, hogy az igénylőket, mint szakértők a vidéki tárgyalásokon képviselhessék, mert a választóközönség igen sok esetben fordul képviselőjéhez és hiába, nemcsak régen volt így, hanem ma is szokásos, hogy a választóközönség erdekeinek, ahol módjában van és ahol a kívánságot jogosnak találja, a képviselő utánajár, annak érvényt szerezni igyekszik. Ez ugyanolyan szakértői képviselet s azért nem tartanám helyesnek, hogy a képviselőket ettől eltiltsuk. Ez furcsa is lenne. (Zaj baljelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) földmivclésüyyi minister : Nagyon sok kerület van, amelyben már majdnem minden községben teljesen latárgyalták a földreformot, sőt van olyan képviselő, akinek kerületében már minden községben le is tárgyalták s az illető képviselő mint szakértő, egyikmásik községben az igénylők képviseletében résztvett az eljárásokban. Ez a képviselő már teljesítette hivatását, amelyik képviselő kerületében pedig csak ezután tárgyalják a reformot, azt a képviselőt most eltiltsuk attól, ami a többi képviselőnek szabadságában állott ? Nem látnám a kellő arányosságot ebben. Ezért kérem a határozati javaslat elutasítását és az eredeti szövegezés elfogadását. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök : A zárszó jogán Farkas Tibor képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! A javaslatommal szemben elhangzott felszólalásokra röviden a következőkben foglalom össze álláspontomat. Nyilvánvaló dolog, hogy először a kormánynak is az volt az álláspontja', amit én, magamévá téve, most itt, a nemzetgyűlés előtt védelmezek. Mert ugy vagyok értesülve, hogy a ministerelnök ur is azt az álláspontot vallotta, hogy nem helyes hogy képviselő mint szakértő vagy jogi képviselő működjék. Kellett, hogy ezt az elvet a földmivelésügyi minister ur is magáévá tegye, mert különben nem terjeszthette volna a bizottság elé azt a szöveget, amelynek 12. §-ában ez lényegileg benne van, Igazán azt kell kérdeznem, nem tragikomiévi február hó 1-én, pénteken. 155 kuma-e a magyar politikai életnek, hogy az embernek, ha akarná is, nincs módjában a kormányt támogatni, mert a kormány oly gyorsan változtatja nézetét, hogy ebben követni nem lehet. Ma ez az elvi álláspont, hohiap az, ma ez az agrárpolitika, holnap az, (Meskó Zoltán : Vándlizó politika !) úgyhogy tulaj donképen a leghelyesebb utón az jár, aki maga gondolkodik és konzekvens marad ahhoz, amit jónak tart. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy vannak, akik azt mondják, hogy elvi álláspontom ez, de elvi álláspontomat ideiglenesen még sem akarom érvényesíteni. Én most csak az ügyvéd képviselőkhöz óhajtok néhány szót szólani. Én is tettem ügyvédi vizsgát, én is voltam ügyvéd, sőt bizonyos mértékig ma is annak tekinthetem magamat, mert be vagyok jegyezve, de nem működöm. Tudom, hogy az ügyvéd képviselők azt mondják : »Nekünk szent jogunk van a feleket képviselni a hatóságok, a bíróságok előtt, ettől bennünket senki el nem tilthat U Én azonban viszont azt állítom, hogy a törvényhozónak is van szent joga és még inkább kötelessége, t. i. az, hogy : tisztán, minden osztály érdektől menten, csak a közérdeket tartva maga előtt, működjék, ugvis mint törvényhozó, úgyis mint ellenőrző. (Ugy van ! balfelől.) Ha most ez a két álláspont — amely mind a kettő lehet korrekt, sőt kívánatos, hogy az legyen — összeütközésbe kerül, akkor én a közérdek szempontjából mindenesetre azt tartom helyesnek, hog}* az ügyvédi álláspontnak kell deferálnia a törvényhozói álláspont előtt, mert a törvényhozó álláspontja kell hogy magasabb etikai alapon nyugodjék, mint az ügyvédé. Én ettől részemről tágítani nem tudok s nem tudom a kérdést ugy tekinteni, mintha ez az ügyvédi hivatás érdekét sértené. Itt magasabb szempont ról van szó. Ha az a magasabb szempont azt kívánja, hogy mi a lehetőségét is elkerüljük annak, hogy az egyes osztályokat, az egyes különböző érdekköröket egymással ellentétbe helyezzük, akkor, igenis, a képviselőre nézve már ab ovo lehetetlen, hogy a különböző osztályérdekeket, amelyek kerületében fenforognak, egyformán képviselhesse akkor, amikor tisztán a nagybirtokot, vagy tisztán a nincsteleneket, az igénylőket, a törpebirtokosokat és a kisbirtokosokat képviseli. Azt hiszem, előnyére válnék a törvényhozói kötelességnek és e kötelességteljesítés módjának, ha mi ettől a képviselőt felmentenénk. Mert — s most olyat mondok, amit minden képviselőtársam talán nem is mondana meg : elfajulása a parlamentarizmusnak és az álparlamentárizmusnak is az, hogy a képviselő elsősorban nem törvényhozónak, nem a kormányzat ellenőrzőjének, hanem nagyon sokszor vigécnek tekintetik. (Rothenstein Mór : Már aki az !) Én helyesnek tartom, hogy a képviselő komoly ügyekben érdeklődjék s nemcsak kerületében, hanem mindenütt a közérdek érvényesítését szorgalmazza, de az, hogy a képviselő tisztán arra használt assék ki, hogy örökösen kicsinyes dolgokkal legyen kénytelen foglalkozni, szerintem nem egyeztethető Össze a képviselői méltósággal. ( Ugy van ! Ugy van !) Nagyon sokszor említés történt már arról, hová vezet az, ha a képviselő minduntalan a kormányhoz'szaladgál ; nem mondom, hogy kegyekért szaladgál, de sajnos, sokszor azért is