Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-233

Yài À nemzet y y ülés 238. ülése 1.924, és az alkotmányos tárgyalásra benyújtott törvényjavaslat szövegébe is felvétettek azok. Minthogy azonban a 3. § tárgyalásánál ellenzéki oldalról kifogások merültek fel, ezekre bátor vagyok az igen t. Nemzetgyűlés engedelmével néhány megjegyzést tenni. Az első bekezdésnél az egyik felszólaló képviselő ur keveselte a tizenötnapos terminust. Előrebocsátom azt, hogy ez a tizenötnapos határidő a mi jogrendszerünkben ismételten előfordult. Legyen szabad hivatkoznom az 1884 : XVII. törvénycikkre, az ipartörvényre, amely ugy az ipari, közigazgatási, mint a kihágási ügyekre ezt a tizenötnapos terminust elfogadta. Legyen szabad továbbá utalnom a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1901 : XX. törvénycikkre, ahol szintén találkozunk a tizenötnapos terminussal. Ugyancsak a rendőri büntető eljárás egységes szabályozásáról szóló rendeletben is ismételten megtaláljuk ezt a terminust. Nem akarom azonban folytatni, habár több más jogforrásban is találkozunk ugyanezzel a terminussal ; de épen itt nem tudom megérteni azt, hogy valaki a határidő rövidségét kifogásolja. Lehet egyes t. képviselő urak privilégiuma az, hogy memóriájukat megröviditik, de a törvényalkotónak nem szabad olyan rövidre szabnia memóriáját, hogy két paragrafussal előbbre ne nézzen. Már pedig az 1. §. első bekezdése ratio legisnek odaállítja, hogy a törvény célja a gyors végrehajtás biztosítása, úgyhogy ezzel a magam részérői semmikép sem tartom összeegyeztethetőnek azt, hogy mikor expressis verbis az a cél, hogy gyorsítsuk az eljárást, akkor kitoljuk, hosszabbá tegyük a felebbezési vagy bármely más terminust. Kifogást emeltek azonban a tizenötnapos határidő rövidsége ellen azért is, mert vannak szegény emberek, akik újságot nem olvasnak, akik tanyán laknak és ennélfogva lehetséges, hogy nem is tudnak arról, hogy ilyen tárgyalást fognak tartani a községben. Lehetséges, hogy vannak ilyenek, ezeknek a száma azonban mindenesetre igen kevés lehet. Amennyire én észleltem, a legtöbb község várva várja, hogy végre a biró oda kiszálljon és ez egyenesen eseményszámba megy — hogy ugy mondjam — minden egyes községben. Erről mindenki tud már előzetesen. (Meskó Zoltán: És ha az utolsó percben elhalasztja a tárgyalást és ujat tüz ki?) Akkor is tudja, hogy mikor lesz a pótlólagos tárgyalás s rendszerint olyan nagy érdeklődést idéz elő az, hogy mikor fog a biró kiszáilani, hogy el sem képzelem azt, hogy ilyen eset előfordulhatna. (Meskó Zoltán : Ha egy előfordul, akkor is érdemes !) Ha az illető annyira indolens, hogy nem érdeklődik, akár tizenöt, akár harminc nap az a terminus, az már egyre megy, akkor az érdeklődést ez nem fogja biztosítani. A magam részéről tehát az igen t. ellenzéki szónok irrnak ezt az aggályát épen nem osztom. Ami azt illeti, hogy az első bekezdés a második bekezdéssel ellentétben van, ezt a felfogást sem tudom magamévá tenni, mert gondosan elolvasva és összehasonlitva a két bekezdése azt veszem észre, hogy igenis logikus az a szövegezés, amelyet a beterjesztett törvényjavaslatban látunk. T. i. a második bekezdés azt mondja (olvassa) : »A tárgyalást vezető biró eljárásának évi február hó 1-én, pénteken. megkezdéséig a községi elöljáróság a pótlólag jelentkezőket is felveszi az összeírásba.« Itt egy cezúra van, mert azontúl már csak a birónál történhetik a jelentkezés. Az a kiegészítés pedig, amelyet az igen t. előadó ur az imént előterjesztett s amelyet a magam részéről elfogadok, minden tekintetben megnyugtató. De felszólalásom indokául bátor vagyok azt is felhozni, hogy Várnai t. képviselő ur tegnap a közigazgatás térfiait és különösen a jegyzőket megtámadta. Sokszor találkozunk azzal a szemrehányással, hogy erről az oldalról a különböző vádakkal nem foglalkozunk, hogy némák vagyunk, nem szólalunk fel és az ilyen vádakkal szemben nem védjük meg azokat, akiket a t. túloldal egyes képviselői jónak látnak megtámadni. Azt a vádat, hogy a közigazgatás rosszindulattal viseltetnék a néppel szemben, általában nem ismerhetem el jogosultnak, (F. Szabó Géza : Sőt vissza kell utasitani !) de a jegyzőkkel szemben különösen igazságtalannak tartom, hogy a vád általánosságban szólott. Ellenérvül legyen szabad felolvasnom egy egész rövid levelet, amelyet Papp József nyirmeggyesi körjegyző irt hozzám (olvassa) ; »Ugy a nyirmeggyesi, mint a gebei földreformra vonatkozólag megkaptam már a bíróság értesítését, hogy ki vannak osztva a kirendelt bírák. Itt azonban egy hiba van, aminek elintézését ismét nagyméltóságodra vagyunk kénytelenek bizni. A nyirmeggyesi földreform tárgyalására Szathmáry József budapesti törvényszéki biró küldetett ki. Nagyon kérném nagyméltóságodat, legyen kegyes ezt az urat megkérni» hogy sürgősen tűzze ki a tárgyalást, ami nekem megnyugvást szerez. Nem lesz az ember tovább bűnbaknak kitéve.« (Zaj. Halljuk 1 Halljuk l — Meskó Zoltán : Legalább a saját pártja hallgassa meg! — Mándy Samu : No, legyen nyugodt 1 — Meskó Zoltán : Én nyugodt vagyok, csak a szónok ur ne nyugtalankodjék ! — Szijj Bálint : A képviselő urat a pártja mindig csendben hallgatja 1) íme egy bizonyíték, hogy van olyan jegyző, aki szivén hordja ezt az ügyet, (Nánássy Andor : Sőt nagyon sok van 1) A magam részéről tanúságot tehetek egyébről is, ha még ezt is méltóztatnak meghallgatni. Mikor kerületem huszonhét községét bejártam, közhírré tévén, hogy a különböző panaszok vagy kérések tekintetében mikor fogok az egyes községekben megfordulni, merem állítani, hogy a földbirtokreformmal kapcsolatban egyetlenegy jegyző vagy körjegyző ellen sem hallottam panaszt. Igaz, hogy előfordult egyik vagy másik esetben, hogy más tekintetben panaszt emeltek, de amikor az ügyet megvizsgáltuk, az is többnyire olyan jelentéktelen kis üggyé, kis érzékenységgé vagy súrlódássá kevesbedett, hogy a magam részéről inkább elismeréssel, mintsem gáncsolással vagyok a jegyzői kar iránt. (Ugy van Î Ugy van ! jobbfelől.) Nem érdemli meg ezt az a jegyzői kar, amely reggtől estig a hivatalban fárad, amelynek annyi mindenféle teendője van, hogy igazán, azt lehetne mondani, hogy az egész közigazgatási apparátus végső szerve gyanánt mindig kellemetlenül kénytelen érintkezni a néppel. Ezért magától értetődik, hogy népszerű jegyzőt, épugy, mint népszerű gépügyigazgatót bizony keveset lehet találni. (F. Szabó Géza : Az állami feladatok teszik ezt ; az adóvégrehajtás és egyebek 1)