Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-232

Í2C ,-i yiemzeig

yules 2H2. ulésc Î924. sem 15 napot megtakarítsanak, az eljárás során azonban maradjanak olyan sérelmek, amelyek orvosolhatók volnának. A hozzám jutott panaszok ismeretében és azoknak a panaszoknak a tudatában, amelyekről csak hallomásból tudok, megállapihatom, hogy azok a közigazgatási tisztviselők, — a. községi jegyzők vagy főjegyzők — akiknek az volna a kötelességük, hogy a jelentkezőket felvilágosítsák azokról a lehetőségekről, amelyek szerinV módjukban áll sérelmeik orvoslását kérni, akiknek az volna a kötelességük, hogy támogatói, istápolói, irányitói legyenek a falu népének, nem teljesitik ezt a kötelességet. (Cserti József: Rz'J mondtam én is!) A legújabban hozzám jutott panaszokból megáiiapitnatoin azt, hogy ezek a községi jegyzők nemcsak hogy a kötelességüket nem teJjesitik, hanem rosszakarattal, rosszhiszeműséggel dolgoznak a jelentkezőkkel szemben. (Etlenmondások jobbfelöl. — Barthos Andor: Ilyet nem lehet mondani! — B. Podmaniczky &ndre: Nem lehet általánosítani. — Cserti József: Felülről kapják az utasítást!) Felelősségem teljes tudatában merek általánosLani és merem állitani, hogy a községi jegyzők nincsenek azzal a jó szivvel, jó szándékkal a község népe iránt, amellyel lenniök kellene. (Rupert Rezső: Mert felsőbbségük nem nézi jó szemmel!) Pest vármegye egyik községéből Felkeresett engem három földmives. (Rupert Rezső: Tudok jegyzőkről, akik ellen fegyelmit indiuottak, mert a nép mellé álltak!) Mind a három földmivest kiselejtezték az igénylők sorából. Amikor azt kérdezték a jegyzőtől, hogy tulajdonkép miért selejtezték ki őket, egyikre azt mondva a jegyző, hogy kommunista. (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes!— Rothenstein Mór: Honnét tudják! — B. Podmaniczky Endre: Tudják azt a községben! — Zaj.) Amikor Magyarországon az a négyhónapos diktatúra volt, az illető, akit kommuniidaság vádjával selejteztek ki, orosz hadifogságban volt, 1920-ban került haza, semmi baja, semmi érintkezése a csóti táborral nem volt és most mégis a kommunista sá g vádjavai selejteztek ki az igénylők sorából. A másik kettő Ü pedig azért, mert a jegyző azt mondta rájuk, hogy: fiaim, nem értetek a földmiveléshez, tehát a földhöz sincs igényetek. Mindkettő ^ földmives szülők gyermeke, akik eddigi egész életüket a föld túrásában, mivelésében töltötték el s csak most, mert a faluban nem kapnak munkát, dolgoznak leiében a téli munkaidőben egy-egy gyárban. Amikor ezek felvilágositást kértek a jegyzőtől, hogy mit csináljanak, mert érzik, hogy igazságtalanul vádolják őket meir, amikor érzik azt, hogy joguk volna arra a 2—3 holdacskára, amit igényeltek, a jegyző azt mondta: nem tudom, menjenek oda, kérdezzék meg attól, aki tudja. De mi lesz a pénzünkkel, amit eljárási költségek fejében — holdanként 8000 koronát — elkértek tőlünk, kérdezte ez a három kiselejtezett. Akkor azt mondta a jegyző: a a pénzüket nem kapják vissza, ha pedig akarják, menjenek el ahhoz a Nagyatádihoz —ezekkel a szavakkal mondta — és reklamálják tőle a pénzüket. Állitom tehát, hogy ezek az urak, akiknek kötelességük volna a népet vezetni, bajában irányitani, és tanácsokkal ellátni, nem végzik kötelességüket. Állitom, (Barthos Andor: Lehet, hogy van ilyen is!) hogy a földbirtokreforni végrehajtása ellen szervezett rosszhievi január íiő 31-én, csüíÖriokotl, szemüség, rosszakarat dolgozik és nekünk ezt le kell törnünk minden téren. Ezek a köztisztviselők azok, akik a keserűséget kimélyítik, akik nem azon dolgoznak, hogy a keserűség enyhüljön, ezek azok, akik a munkájukkal, a sérelmek állandó szaporításával gondoskodnak arról, hogy a lappangó tűz oda lenn a mélységben soha ki ne aludjon. Sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a közigazgatást szellemében és személyzetében marói-holnapra megváltoztassuk. Azért szükségesnek tartom azt, hogy amennyiben lehetséges, ezeket az alpári rosszakaratú furfangokat lehetetlenné tegyük, és módot adjunk az igénylőknek, a jelentkezőknek, hogy megismerjék azokat az utakat és módokat, amelyek követésével sérelmeik orvosolhatók volnának. Azt hiszem, hogy ha ezt a 15 napos határidőt 30 napra kiegészítjük, mégis valamennyi jelentkező, akit a tárgyaló-bizottság kiselejtezett, meg fogja ismerni azt az utat, amelyen sérelmeik orvosolhatók lesznek. (Hedry Lőrinc: 15 nap alatt is megismerheti!) Ezt már azért se teheti meg és nagyon sok esetet ismerek, amikor a jelentkezési idő lejártának a napján függesztették ki a kiselejtezettek névsorát. Azért javaslom, hogy a 3. § 1. bekezdésének 8. sorában »15 napon belül« szavak helyett »30 napon belül« szavak iktattassanak. Tisztelettel kérem javaslatom elfogadását, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ! Forgács Miklós jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Ez a 3. § arról intézkedik, hogy a földhöz és házhelyhez juttatás kérdését a legelső fokon szabályozza. Ez a szakasz tisztázni akarja a régi alaptörvénnyel szemben és szélesebben körül akarja határolni, hogyan és miképen juthatnak földhöz, és hogyan történik a kiválogatás. Ez nagyon helyes intézkedés és a megelőző törvényhez képest nagy előhaladást jelent, azonban itt meg kell állni egy percre és számolni kell a törvénynek más olyan intézkedéseivel is, amelyeket oda annak idején bevettek, de amelynek nagy része ma már idejét multa. Gondoljunk azokra a kizárási okokra, amelyek az úgynevezett ellenforradalmi miliőben születtek meg és igy vétettek be a törvénybe, igy alkalmazzák azokat ma is, de ma már a törvénynek a rendelkezése következtében olyan tömeges jogsérelmek történnek, amelyeknek kiküszöbölése mindenáron kívánatos. Kívánatos egyrészt azért, mert nagy elégedetlenséget váltanak ki és nyilvánvalóan azt bizonyítják, hogy becsületes, szorgalmas és a törvény intencióinak egyébként megfelelő személyek, földmunkások,^ törpebirtokosok nem juthatnak földhöz, nem érvényesíthetik igényeiket, mert egyszerűen rájuk húzzák az általános sablont, hogy résztvettek a forradalmi mozgalmakban. Az alföldi városokban, Szentesen és más helyeken is százával hagytak ki azon a címen embereket az igénylők sorából, hogy rájuk mondták, hogy a forradalmi mozgalmakban résztvettek. Tessék elképzelni azt, hogy ahol igénylők tömegesen vannak és aránylag kevés az igénybevehető föld, ott kétségkívül legelsősorban az általános tételt alkalmazzák. Nem keresik, vájjon igaz-e az, hogy résztvett a forradalmi mozgalmakban vagy sem, megbüntették-e a forradalmi mozgalmakban való részvételért vagy sem, hanem egyszerűen ezen a címen általánosságban elütik az igényléstől. Tessék elképzelni, milyen kellemetlenséget jelent ez és mennyire kiváltja a jogos elégedet-