Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-232
120 A nemzetgyűlés 232. ülése 1924. ban van szükség, ahol megvan az eshetőség' és alkalom arra, hogy a magánérdekek a közérdeket nem fogják a gyakorlatban akadályozni. A törvényeket azért kell csinálni t. képviselőtársam, hogy a jó-szándéknak minden bíínös kijátszása — igenis — ketté legyen vágva és lehetetlenné legyen téve. Ha mi azokat a kisembereket, t akiknek egy része — beismerem, minden agrárkérdéssel tudományosan foglalkozó egyénnek megállapítása szerint — amúgy is súlyos kötelességekkel van megróva, nem óvjuk meg attól — és ezt lehetetlenség megakadályozni, — hogy több tized százalékban elporladások ne álljanak he terhükre, akkor legalább preventív intézkedéssel kötelességünk, amennyire emberileg módunk van arra törekedni, hogy törvényalkotással nyúljunk a hónuk alá és gazdasági, anyagi tekintetben minden könnyítést megadjunk számukra, hogy a juttatandó földterületet könnyebben, rendszeresebben és okszerűbben művelhessék meg. De szükséges ez az illető egyéneknek szociális viszonyait tekintve is. Teljes lehetetlenség, hogy arra kényszeritsünk kisembereket, akik ebből a földből ma sem tudnak megélni, s akiknek még más munkát is kell birtokukon teljesiteuiök, hogy maguk és családjuk számára a mindennapi kenyeret megkereshessék, hogy ők akkor, amikor azt a kis földterületet megkapják, annak megművelésére családjukkal együtt egésznapi utakat legyenek kénytelenek teuni. Ez emberteíenség lenne és nem fedné azt a szellemet, amely ennek a kérdésnek tárgyalásánál minden oldalon megvan. Ajánlom elfogadásra Dénes István t. képviselőtársam módosítását. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Forster Elek képviselő ur kivan szólani. Forster Elek: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, ennél a kérdésnél elsősorban tulajdönképen azt kell tisztázni, hogy miről van szó. A magam részéről szintén elitélném azt, ha a földbirtokreformeljárás folyamán juttatandó területek a községtől nagyon távol eső hely eu adatnának ki. _ Azt hiszem azonban, hogy nem erről, hanem tulaj donképen vagyonváltságföldekről van szó, amelyek már ki vannak jelölve. (Zaj. Elnök csenget.) Itt vannak az anomáliák ; nem tartom tehát helyénvalónak, hogy ennél a szakasznál adassék be a módosítás, mert tulajdonképen nem ide tartozik, elsősorban a vagyonváltságföldekre vonatkozóan kellene egy olyan iniperativumot megállapítani, hogy azok a váltságföldek se adathassanak olyan távolságban le, hogy az illető község igénylői részéről a távolság miatt igényelhetők ne legyenek. Kérem indítványom elfogadását. Elnök: Kivan még valaki szólni 1 Farkas István képviselő ur kivan szólni. (Zaj. Elnök csenget.) Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Aza javaslat, amelyet itt Dénes István képviselőtársunk tett, kétségtelenül olyan fontosságú, hogy nem volna szabad egyszerűen elutasítani azért, mert ez a régi rendelkezésben, az alaptörvényben nem volt benn. Mit jelent az, hogy két vagy három hold földet kap valaki, hogy öt, hat hold földje van? Ez azt jelenti, hogy ugyanannak a családnak, amelynek ennyi hold földön kell gazdálkodnia, még máshova is e] kell mennie napszámba, mert hiszen ebből megélni nem tud. Nemcsak arról van tehát szó — és ezt figyelembe kellene venniök a gazdáknak és birtokosoknak — hogy a kisbirtokosok, törpebirtokosok, akiknek néhány hold földjük van, az Isten hátamögé, egy napi járó földre járjanak ki dolgozni, mert hiszen igy elveszítenek bizonyos mennyiségű munkanapot, amely elvész a mezőgazdaságra, és az ottani birtokoseágra nézve is. hiszen az odamenéssel és a évi január lié) 31-én, csütörtökön. visszatéréssel kell az idő legnagyobb részét eltölteni — hanem szó van arról is, hogy igy saját földjük megmunkálása is sokkal több időt vesz igénybe, mintha egyébként napszámba járhatnának. Épen^ azért, ha ezt a szociális szempontot vesszük és azt nézzük, hogy ezek a törpebirtokosok amúgy is épen ugy eljárnak napszámba, (Zaj.) akkor ne teremtsünk számukra olyan helyzetet, hogy ha kapna is valami kis mennyiségű földet, olyan messze kapják, hogy napszámkeresetüket is elveszítik. A birtokosoknak érdekük, hogy rendelkezésre álljanak ilyen családok, (Zaj. Elnök csenget.) mert ezek a családok végzik a napszámosmunkát, s ha ezeknek megélhetését... (Folytonos nagy zaj a Húz minden oldalán.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! A gyorsíró urak nem tudják hivatásukat teljesíteni! Az elnöki emelvényen sem hallható a beszéd. Méltóztassék csendben maradni! Farkas István:.. . könnyebbé tesszük, akkor ezzel csak helyes módszert teremtünk a mezőgazdasági munkák elvégzésére. Kérem tehát a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a kérdést ne ugy fogja fel, mint a nagybirtokosok érdekét, mert szorosan kapcsolatban van a birtokosok érdekével is, hogy ezek az emberek ne töltsenek el annyi haszontalan időt, mert egyébként rendelkezésükre állanak, mint a napszámosok. Kérem a nemzetgyűlést, hogy ezt az indítványt fogadja el, Elnök: Gaal Gaston képviselő ur kivan szólani. Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről nagy érdeklődéssel hallgattam a most lefolyt vitát, amennyiben tisztán gazdaszemmel néztem és gazdafüllel iparkodtam azt végighallgatni, áthatva természetesen lelkemben attól a gondolattól is, hogy a földbirtokreformtörvény hasznos és üdvös rendelkezéseit semmi néven nevezendő intézkedésekkel lehetetlenné tenni ne lehessen. Amit itt a t. képviselő urak előadtak, az részben igaz, részben nem igaz. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem igazat mondottak, hanem, hogy részben megfelel, részben pedig nem felel meg az életnek az, amit előadtak. Amikor a t. képviselő urak azt hangoztatják, hogy 15—16 kilométerekre adják ki a földeket, akkor megfeledkeznek egész Dunántúlról, mert (Griger Miklós: Csornán 15—17 kilométernyire osztották kii) a Dunántálon egy Csorna van, vagy lehet talán két-három Csorna, azonban például az én vármegyém nagyrészén 15 kilométer távolságon belül 3—4 község is fekszik, és olyan sűrűn vannak a községek és aránylag olyan kicsinyek ... (Farkas István: Ezt nem tapasztaljuk !) Kérem képviselő urak, méltóztassanak türelemmel lenni, hiszen oly tárgyilagosan kiváuom ezeket a kérdéseket tárgyalni, amilyen tárgyilagosan csak lehet. Szóval azt akarom ezzel jelezni, hogy a viszonyok az ország legkülönbözőbb részein a lehető legkülönbözőbbek; még ugyanabban a vármegyében is, az az intézkedés, amely az egyik községben helyes, a másik községben helytelen, amiből csak azt akarom kihozni, hogy ilyen generális törvényes intézkedése, mint amit itt a t. képviselő ur indítványa céloz, ezt a kérdést megoldani egyáltalában nem lehet. Méltóztassék pl. Szeged, Hódmezővásárhely vagy Szabadka határát venni. (Halász Móric: Kecskemétét!) ahol 180-200.000 hold földekről van szó. Elképzelhető-e ott, hogy minden egyes kisbirtokos földje a falu körül legyen? Hiszen vannak az Alföldön olyan nagy határok, hogy félnapi járóutat kell tennie a gazdának, hogy földjére kijusson. Hiába hozunk tehát olyan imperativ intézkedést, hogy a falu