Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-232

 nemzetgyűlés 232. illése 1924. vitézi birtokok, a csendőrségnek juttatott földek, stb, (Igaz! Ugy van a szélsőbaloldalon.) Ezek mind olyan természetű adományozások, amelyeknek tulajdonképeni lényege és szelleme a földreformnovella céljaival egyáltalában nem egyeztethető össze. (Ugy van ! half elől.) De másról is hallok. Nem tudom, igaz-e, mert ilyen eset még a kezein közt nem volt, de beszélik. Beszélik azt, hogy egyes, elővásárlás utján megszerzett földbirtokokból aktív köztisztviselők kapnának földeket (Mozgás jobb felől.) Mondom, ilyen esetet nem tudok. Nagyon örülnék, ha a mélyen tisztelt minister ur megcáfolná ezt. Ezt csak azért hozom fel — ismétlem, én nem tudok ilyen esetet, csak beszélnek róla — mert ha ez megtörténik, akkor ebben az országban felborult már minden, amit tiszteletben kell tartani minden polgárnak. Már az általános vitánál elmondottam, hogy a legmesszebbmenőleg perhorreszkálom azt a gyakorlatot, amely itt nadrágos uraknak juttat földet, amig a föld néne kielégítve nincs, legyen az a nadrág vasalt nadrág vagy uniformis, nekem tökéletesen mindegy. Ezt a törvényt mi a népnek alkottuk, Ugy van! balfelől.) ezzel a törvénnyel azt akartuk elérni, hogy a falunak az a népe, amely minden szálával a földhöz van kötve, juttattassék lehetőleg jobb megélhetéshez, megerősödéshez, és annak exisztenciáját emeljük. Eszemágában sem volt sem katonatiszteknek, sem más foglalkozású intelligens pályán lévő uraknak, akiknek megélhetése más módon is kellőképen biztosítva van, ilyen áldozatok árán akármilyen tekintetben is a sorsán javitani. Nem azt mondom, — nehogy félreértsenek — hogy ezeknek a sorsán nem kell javitani. Az állam arra való, hogy megtalálja a módokat hogy minden rangú és nemű polgár a maga megélhetését az országban megtalálja, de ezt a törvényt a népnek csináltuk, elsősorban a falu népének és a falu népe közül is legelsősorban a föld m Íveléssel foglalkozóknak és csak azután következhetik a többi abban az esetben, ha van még rendelkezésre álló föld. (Helyeslés.) Rámutattam még arra is az általános vitánál tartott felszólalásomban, hogy bizonyos olyan jelenségek is mutatkoznak, amelyeket a közéleti morál szempontjából semmiképen helyesnek nem tartok. (Ugy van! balfelől.) Hogy nemzetgyűlési képviselő urak is igényelhessenek és kapjanak földet, ez a közéleti morálnak egyenes arculütése. (Helyeslés és taps. — Rassay Károly: Adjanak főtanáesosságot, ne földet! — Sándor Pál: Botrány!) A nemzetgyűlési képviselők számára ez az egész földreformjavaslat úgyis meglehetősen nehéz poziciőt teremtett. Azt hiszem, nincs köztünk egyetlenegy se, akihez özönével ne mennének a választói hol ilyen, hol olyan kívánságokkal, amelyeknek egy része jogos, egy része jogtalan. Magamról tudom, hogy sokszor a lelkierőnek mekkora mértéke kell ahhoz, hogy szemtől szembe becsületes nyiltsággal megmondja valaki annak, aki hozzá jön, hogy: barátom, a kérésed jogtalan. Én meg szoktam mondani, mert nem vagyok hozzáragadva a képviselői székhez sem, és minden pillanatban hajlandó vagyok ezt a széket is elhagyni, ha csak önérzetem és becsületem árán tarthatnám meg. De beismerem, hogy kell hozzá, bizonyosfoku lelkierő, mert hiszen akárhányszor olyan ellentétes jogos érdekek közt kell a képviselőnek disztingválni, hogy a kellő mérték eltalálásához igazán majdnem krisztusi lélek szükséges. Amikor tehát a nemzetgyűlési képviselőnek akár akarja, akár nem, kvázi hivatásává válik, hogy ezekbe a kérdésekbe befolyjon és az esetleg előforduló anomáliákat vagy hibákat nemzetgyűlési képviselői mivoltával ellensiílyozza vagy évi január hó 31-én, csütörtökön. 105 eliminálja, akkor annak a képviselőnek a saját maga számára a markát tartani és a Földbirtokrendező Biróság elé menni igazán, semmi joga nincs. (Helyeslés és taps.) Mindezek alapján méltóztassanak megengedni, hogy igazán az ügy iránti abszolút szeretettel indítványt tehessek, mert ezt a törvényjavaslatot nálamnál nagyobb szeretettel talán még a földmivelésügyi minister ur sem kezeli. Hiszen a földreform szükséges voltát képviselő koromban én már akkor hirdettem, amikor a mélyen t. minister ur még nem is volt képviselő, de azért megengedem, hogy ő otthon a saját hatáskörében és lelkében épugy át volt hatva ennek szükséggességéíől, mint én. Igaz, hogy a részletkérdésekben különbségek vannak köztünk és a t. minister ur között. Én az egész kérdésben abszolút elvi alapon állok, amelyről meg nem mozdit engem se felülről, se alulról senki, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ismerjük!) Én olyan kerületet képviselek, amelyben túlteng a nagybirtok, úgyhogy megválasztatásom nagy részben függ attól, hogy a nagybirtok kegyében járok-e vagy sem. Azonban méltóztassék utánanézui, hogy a Földbirtok rendező Bíróságnál jártam-e egyetlenegyszer közben nagybirtok érdekében. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ezt is sokan elmondhatják!) Ha jártam, a szegény nép érdekében jártam, amely bizalommal fordult hozzám s amelynek közbenjárásomra szüksége volt, de ennek érdekében is csak akkor jártam közben, ha igazságos kéréssel jöttek hozzám. Ha ellenben azzal jöttek, hogy: én csak két holdat kaptam, mig a szomszédom három vagy négy holdat kapott, az illetőket bizony lehordtam, hogy a csúnya, morpus Hungaricust, e csúnya irigységet küszöböljék ki egyszer már a leikükből, olyan eseteket is tudok, amikor azzal jöttek hozzám: én meg volnék elégedve, de miért kapott a másik hármat! Ez is igen gyakori jelenség. Ha ilyen kéréssel jönnek hozzám, én bizony azoknak is megmondom, hogy irigységet képviselni, irigységet idefent istápolni, erre nem vagyok kapható. Mondom, akkora szeretettel viseltetem a földreformjavaslat valódi céljai iránt, hogy attól engem el nem mozdit a világon semmi. Épen ennek akarok szolgálatot tenni és a törvényjavaslat valódi céljait akarom helyreállitani, amikor a mélyen t. Nemzetgyűlés elé a következő indítvánnyal lépek (Halljuk! HalLluk! Olvassa): »Uj hatodik pont : Az igényjogosultaknak az alaptörvény 2. ^-ábanl—7 alatti pontokban foglalt felsorolása a végrehajtásnál akként értelmezendő, hogy az alaptörvény 2. ^-a első bekezdésének határozott rendelkezéseivel összhangban az igényjogosultság sorrendje szigorúan betartandó. Amig az első pontban felsorolt igényjogosultak a törvényben megállapitott mértékig ki nem elégitettek, nem juttatható sem házhely, sem föld a következő pontban felsoroltaknak. Minden hátrább sorolt kategóriára csak az esetben kerülhet a sor, amikor a megelőző kategóriában felvett igényjogosultak már mind kielégíttettek. Nemzetgyűlési képviselő vagy aktiv közalkalmazott és katonatiszt földhöz semmi címen nem juthat.« (Helyeslés és taps balfelől.) Tisztelettel kérem a mélyen t. Nemzetgyűlést, kegyeskedjék indítványomat elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan szólani. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Röviden, csak szorosan az inditvány szövegéhez akarok alkalmazkodni. Amikor a t. képviselő ur azt mondotta, hogy köztisztviselők kaptak földet, nem tudom hogy kikre célzott, de ki keli jelentenem, hogy a földmivelés-