Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-232

'A nemzetgyűlés 232. ülése 1924, évi január hó 31-én, csütörtökön. 103 Elnök: Rupert Rezső képviselő ur kivan szólani. Rupert Rezső: Tisztelt Nemzetgyűlés! A magam részéről szívesen hozzájárulok Dénes István képviselőtársam előterjesztett indítványához. Kérem annak elfogadását, mert helyesnek, az életből vettnek tartom azt, amit ő javasol. Ami már most az előadó ur módosító indítványát illeti, — tudniillik a földmivelésügyi minister ur módosításával szemben ő egy más kiegészített^ szöveget terjesztett elő, — a magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy csak a földmivelésügyi minister ur módosító indítványa fogadható el. (Ugy van! a baloldalon.) Mert ha az előadó ur indítványát teszszük magunkévá, akkor a káosz még nagyobb lesz, mint amilyen eddig' volt. Nagyon helyesen mutatott rá a földmivelésügyi minister ur arra, hogy nincs semmi másról szó, mint az alaptörvény helyes értelmének újra való kinyil vánitásáról. Valóban nincs másról szó. A 2. § 3. pontja azt mondja, hogy a kis családi birtok mértékéig

1 való kiegészítéshez joga van a törpebirtokosnak, vagy a kisbirtokosnak. Mind a kettőnek mihez van joga ! Nem azt mondja a törvény, hogy a törpebirtokosnak a törpéhez, a kisbirtokosnak a kisbirtok kiegészítéséhez van igénye, hanem azt mondja, hogy ugy a törpe-, mint a kisbirtokosnak a kis családi birtokig való kiegészítéshez van igénye. Már most ez az indítvány ezt újra kimondja azért, mert ezzel szemben egy ferde gyakorlat kapott lábra. Meg kell tehát ezt állapítanunk azért, hogy ezt a gyakorlatot, ezt az abuzust megállapítsuk. Megnyugtathatom azonban igen tisztelt Mándy Samu képviselőtársamat is, hogy azután lehetséges-e a törne- és kisbirtokosoknak földet juttatni és mennyit. Nagyon természetes, hogy ezt mindig a törvény egyéb határozmányai és a lehetőség határozzák meg, tehát e tekintetben változás nincs. Csak amikor arra kerül a sor, hogy most kiegészítjük a törpe- és kisbirtokot és rendelkezésre áll elég terület, és fenforognak a többi feltételek is, akkor ne tehesse meg^ azt a bíróság, hogy amikor rendelkezésre áll minden, akkor azt mondja, hogy most különbséget teszek törpe- és kisbirtokos között és a törpének csak a törpebirtok típusáig való kiegészítést engedem meg. ellenben a kis családi birtokig való kiegészítést csak a kisbirtokosoknak engedem meg. Ezt a homályt akarja eloszlatni ez az indítvány, amelyet a földmivelésügyi minister ur tett és semmi egyebet nem céloz és ezt olyan kevés szóval cselekszi meg, amilyen kevés szóval ezt megtenni kell. Kár volna az előadó ur módosításával megzavarni ennek helyes értelmét, mert hogyha beiktatjuk még a földmivelésügyi minister ur indítványába azt, hogy csak akkor nem teendő törpe- és kisbirtok közt különbség, amennyiben az említett törvényszakaszban felsorolt egyéb feltételek fennforognak, akkor ebből a contrario az következik, hogy ha nem forognak fenn, akkor különbséget kell tenni törpebirtokos és kisbirtokos között, pedig a törvény szerint sohasem kell különbséget tenni törpe- és kisbirtokos között. Ha a törvényben irt feltételek nem forognak fenn, nemcsak a törpebirtokos, hanem a kisbirtokos sem kap semmit. "Ez a módosUás tehát teljesen felesleges, és nem is volna logikus. Elég épen az, amennyit a földmivelésügyi minister ur megmond annyi szóval, amennyivel megmondani kell. Ebez nem lehet sem hozzátenni, sem elvenni belőle semmit. Kérem azt, hogy a földmivelésügyi minister ur módosító indítványát méltóztassék elfogadni. Elnök: Kíván még valaki szólani! Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezáram. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) loldmivelésügvi minister: Tisztelt Nemzetgyűlés! Ehhez a paragrafushoz Haller István és Létai Ernő képviselőtársaim körülbelül egyforma szellemben szólaltak fel. Haller képviselőtársam kifogásolta, hogy nincsenek megállapítva a számok. hogy mennyi a kis családi birtok kiegészítő része, Létai tisztelt képviselőtársam szerint pedig öt családtagot kellene belevenni. Haller képviselőtársam felszólalásán is meglátszott, — aki maga is kijelentette, hogy nem hoz olyan javaslatot, hogy határozott holdakai jelöljön meg — s az egész tárgyalás alatt, amikor ezzel a paragrafussal foglalkoztunk, mindenki csak abban a nézetben volt, hogy a helyzet és a viszonyok szerint lehetetlenség meghatározott számokat jelölni meg*, mert a meghatározott számok igen nagy különbségeket csinálnak. Először is az egyik vidéken öt hold ér annyit, mint másutt tiz hold; az egyiknél a távolság*, a másiknál a közelség tesz óriási különbséget. Van azonban egy nagyobb oka ennek, az tudniillik, hogy ha meghatározunk egy bizonyos holdszámot, hogy annyit minden igénylőnek ki kell adni s ugyanott nincs annyi föld, amelyből azt kiadjuk, ezzel lehetetlen helyzet elé állitanók a bíróságot. Ez maga elég ok arra, hogy holdszámokat meghatározni ennél a paragrafusnál nem tudtunk, mert nem is tudhattunk. Ugyanez a helyzet áll Dénes t. képviselőtársam módosító indítványára is, mert meghatározni azt, hogy 2 holdnál kevesebbet nem lehet adni, ez ellenkezik az alaptörvény szellemével, mert sehol se mehetünk bele annak meghatározásába, hogy mi a legksebb birtok. A legnagyobbat ugyan meghatároztuk, de a minimális nem volt meghatározva. Itt is abban a helyzetben lehetünk igen t

% képviselőtársam, hogy a bírónak a törvény előírja, hogy 2 holdnál kevesebbet nem szabad adni és az összes kisajátított földekből 2 hold nem jut. Akkor mit csináljon a bírósági A törvény parancsa ellenére kell intézkednie. Ezt nekünk a biróságra kell bizni. Nekem az a tapasztalalom, hogy ahol esetleg a tárgyaló bíró olyau szükkeblüen tárgyalta le az igényléseket, amint arra képviselőtársam is hivatkozott, az OFB. tanácsa azt igen sok esetben megváltoztatta és kiterjesztette az igényléseket. Miután pedig az ország nagy részében a tárgyalások le is folytattattak, azt hiszem, hogy a novella törvényerőre emelése után a bírói tárgyalások is abban a szellemben f oly láttatnak le, amint a novella azt előírja. Nem hozhatom azonban a bíróságot abba a helyzetbe, hogy amikor kimondom, hogy 2 holdnál kevesebbet nem adhat, azon a vidéken esetleg* nem tud adni 2 holdat. Mert ennek mi a következménye? Ha van 200 igénylő és 400 hold felosztásra kerülő föld nincs, hanem csak 200 hold föld van, akkor 200 igénylőnek a felét el kell ütni az igényétől és azoknak semmit sem szabad juttatni, hogy a másik száznak meg legyen a két holdja. Ez esetleg* még nagyobb igazságtalanságra A^ezethet. Itt a törvény igazán teljesen a bíró belátására és ítéletére bÍ7fa ezen kérdések elbírálását. (Ugy van! bajfelöl.) A novellánál is kénytelen vagyok tehát emellett maradni s ezért kérem az indítvány elutasítását. (Helyeslés jobbfelöl,) NAPLÓ XX, M