Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

90 A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. kell-e itt Magyarországon munka, kell-e itt munkás? Azt látjuk, hogy minden rongyos, min­den elhanyagolt, óriási a lakáshiány, mindenki szenved a közszükségleti, ruházati cikkek hiánya miatt. Azt mondják, hogy dolgozni, termelni kel­lene, tessék többet termelni, mint eddig. Erre én azt felelem, hogy tessék munkaalkalmakat teremteni. Hiszen maholnap ott tartunk, hogy az államvasút csődbe kerül; a közúti közleke­dés máris csődbe jutott, egy félkilométeres utat sem lehet megtenni fennakadás nélkül. Tehát munkaerőre szükség van. Annál vétkesebb könnyelműség elherdálni, elpocsékolni a mun­kaerőt és kiengedni az országból a legértéke­sebb népréteget, a munkásságot. Keresem a konszolidációt alkotmányjogi téren, — mert végre ez is fontos — és milyen eredményre jutok? Nincsen államformánk; ki­rályság vagyunk, királyság nélkül. Egy kül­földi lapban olvastam a múltkor, hogy tréfásan igy nevezték Magyarországot: magyar királyi köztársaság. Király nincs, a köztársaság érde­kében propagandát kifejteni nem szabad, mert ezért elitélik az embert másfél esztendőre — Veér Imre esete — és elviszik a fogházba. Nin­csen választójogi törvényünk. Tisztelt Nemzet­gyűlés, tisztelt liberális része a többségnek, amely Lukács képviselő ur mentalitását vallja a magáénak, nem méltóztatik restelkedni amiatt, hogy az első ellenforradalmi kormány, az ellen­forradalom lobogásának legforróbb idejében ál­talános, egyenlő, titkos választójogot adott az országnak? Nem méltóztatik restelleni, hogy az aranyközéputas, konszolidációs, liberális demo­krata kormány, amely a külföldön állandóan igy állítja be magát, ezeket a jogokat vissza­vonja, lecsipkedi és kiveszi belőlük az értéket? Nines szabályozva a kormányzó jogköre és kor­mányzásának időhatára. Példátlan ez a kormányzóságok történeté­ben, amelyre vonatkozólag már régen intéz­kedni kellett A'olna. ügy tudom, az idevonatkozó teikk nem irta körül a kormányzó jogkörét, hanem azt mondja ki, hogy ideiglenes bizza meg a kormányzót az ügyek vezetésével. (Friedrich István: Erről külön törvény fog intézkedni!) Tessék akkor erre vonatkozólag sürgősen tör­vényjavaslatot beterjeszteni, hogy tudjuk, mi a kormányzó hatásköre, jogköre és időhatára. Le­hetetlen dolog, hogy a szuverén nemzetgyűlés alá legyen vetve egy nem szuverén kormányzó­nak, ami a mi esetünkben fennáll. Ha a nemzetgyűlés törvényességét alkot- ' mányjogi szempontból vizsgáljuk, meg kell állapitanunk, (Csontos Imre: Ebből sok baja van az országnak, amiről most beszél?) hogy ennek a nemzetgyűlésnek az atyja, a nemzője nyolc öregúr volt, akiket gróf Bethlen István maga köré gyűjtött és megnyugtatta velük há­borgó lelkiismeretét, hogy nem cselekszik al­kotmányellenesen akkor, amikor egy létező, ele­ven törvény ellenére rendelettel szabályozza^ a választójogot. Az anyja ennek a nemzetgyűlés­nek az erőszak és a jogfosztás. Amidőn tehát mi ezt a nemzetgyűlést nem vagyunk hajlandóak törvényesnek elfogadni, ezt nem formai okokból tesszük... (Dobóezky Dezső: Menjen haza, ha nem akarja! — Kassay Károly: Azért van itt, hogy elmondja! — Zaj.) kérem, képviselő ur, én hazamegyek, de tessék nekem biztosítani azt a jogomat, hogy a sajtóban és általában kinn, a parlamenten kivül is elmondhassam azt, amit elmondani jónak látok. Az, hogy mi itt vagyunk, hogy igyekszünk a dolgokat jó irányba te­relni, még nem szól a nemzetgyűlés törvényes­évi január hó 10-én, csütörtökön. sége mellett. Kijelentem, hogy ilyen nyolc kész­séges öregurat akárki tudna magának verbu­válni, még Kun Béla is, hazajönne, aki meg­nyugtatná őt aziránt, hogy nem cselekszik al­kotmányellenesen. Ebben a tekintetben tessék törvényt alkotni, tessék a demokrácia útjára térni, tessék megalkotni azt a választójogot, amely ma szükséges és amelyet ma egyetlen nép sem nélkülöz, mert csak egy ilyen uj ala­pon létrejött országgyűlés vagy nemzetgyűlés lehet az, amely a megoldásra váró nagy problé­mákat sikeresen meg tudja oldani. Keressük a konszolidációt a nép gondjai terén, Hol vannak az uj intézmények, amelye­ket a programbeszédekben ígértek. Elhangzott egy csomó programbeszéd, amely csak ugy lo­bogott a szociális felbuzdulástól. A választások előtt tömérdek ilyen programbeszéd hangzott el, de hol vannak az intézmények? Amik meg­voltak, azokat visszafejlesztették, és ujakat nem hoztak létre. A kormány kötelezettséget vállalt a Népszövetségnél, illetőleg ennek egyik szervénél, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal­nál^ a szociális intézmények életrehivása tekin­tetében, de egyetlen egy lépést sem tett ezen a téren, s mint mondtam, a meglévő intézménye­ket is szorgalmasan visszafejlesztette. Itt vannak a rokkantak, akikről most bő­vebben^ csak azért nem beszélek, mert interpel­lációt jegyeztem be e tárgyban. Tegnap nyúj­tott be itt a honvédelmi minister ur egy tör­vényjavaslatot a hősök érdemeinek törvénybe­iktatásáról. Ez szép, szükséges, kegyeletes, mél­tányos dolog, azonban ne tessék mea-feledkezni az elevenekről sem. Az az emléktábla, amely faluszerte a falakra helyeződik, azok az emlék­oszlopok és megemlékezések, amelyeket a hő­sök neveinek megörökítésére emelnek, nem la­katják jól az özvegyeiket, és éhező árváikat, akik ma oly nevetségesen csekély járandóságot kapnak, hogy a posta megtagadta ezeknek a iárandóságoknak szállítását azon az alapon, hogy az utalványokhoz szükséges bélyeg többe kerül, mint amennyi maga a pénzküldemény, tehát nem érdemes ezeket az összegeket szállí­tani. (Farkas István: Az csak szégyene az or­szágnak, hogy a hősökkel igy bánnak!) A köz­egészségügvről, amely egyre romlik, nem is beszélek. De ha keresem ennek a rendszernek szociális gondoskodását, találok pozitívumot is. Pozitívum az, hogy tavaly létesítettek Vi­segrádon egy erdei üdülőtelepet, a szegény el­hagyatott, bánkódó, idegen bölények részére. Észrevették, hogy a bölények itt, ezen az ég­hajlaton a ketrecben, az állatkertben nem érzik jól magukat, csináltak hát számukra Visegrá­don egy szép erdei üdülőtelepet. Vagyis bölé­nyek számára létesítették azt, amit gyermekek és betegek üdülésére, ápolására kellett volna létesíteni. (Szomjas Gusztáv: Meg akarunk menteni egy természeti kincset és erre ez a fe­lelet!) Mondom, létesítettek egy bölény-üdülő­telepet, nem tudom kinek a gyönyörűségére, de a helyzet az, hogy amikor az emberekről nem gondoskodnak, kiterjed a gondoskodás a bölényekre. Olvasom azt is, hogy egy milliárd koro­náért apamént fognak vásárolni vagy már vá­sároltak is. Nem akarom lefokozni a lótenyész­tés fontosságát, kétségtelenül fontos ez is. De nem szabad olyan politikát csinálni, t. Nem­zetgyűlés, hogy ez az ország virgonc bölények ' és beteg gyermekek, délceg paripák ós nyomo­rék emberek országa legyen. (Zaj mbbfelől.) Gondoskodjunk először az emberekről, a bete­gekről, a gyermekekről. Ha ez megtörtént.

Next

/
Thumbnails
Contents