Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-220
90 A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. kell-e itt Magyarországon munka, kell-e itt munkás? Azt látjuk, hogy minden rongyos, minden elhanyagolt, óriási a lakáshiány, mindenki szenved a közszükségleti, ruházati cikkek hiánya miatt. Azt mondják, hogy dolgozni, termelni kellene, tessék többet termelni, mint eddig. Erre én azt felelem, hogy tessék munkaalkalmakat teremteni. Hiszen maholnap ott tartunk, hogy az államvasút csődbe kerül; a közúti közlekedés máris csődbe jutott, egy félkilométeres utat sem lehet megtenni fennakadás nélkül. Tehát munkaerőre szükség van. Annál vétkesebb könnyelműség elherdálni, elpocsékolni a munkaerőt és kiengedni az országból a legértékesebb népréteget, a munkásságot. Keresem a konszolidációt alkotmányjogi téren, — mert végre ez is fontos — és milyen eredményre jutok? Nincsen államformánk; királyság vagyunk, királyság nélkül. Egy külföldi lapban olvastam a múltkor, hogy tréfásan igy nevezték Magyarországot: magyar királyi köztársaság. Király nincs, a köztársaság érdekében propagandát kifejteni nem szabad, mert ezért elitélik az embert másfél esztendőre — Veér Imre esete — és elviszik a fogházba. Nincsen választójogi törvényünk. Tisztelt Nemzetgyűlés, tisztelt liberális része a többségnek, amely Lukács képviselő ur mentalitását vallja a magáénak, nem méltóztatik restelkedni amiatt, hogy az első ellenforradalmi kormány, az ellenforradalom lobogásának legforróbb idejében általános, egyenlő, titkos választójogot adott az országnak? Nem méltóztatik restelleni, hogy az aranyközéputas, konszolidációs, liberális demokrata kormány, amely a külföldön állandóan igy állítja be magát, ezeket a jogokat visszavonja, lecsipkedi és kiveszi belőlük az értéket? Nines szabályozva a kormányzó jogköre és kormányzásának időhatára. Példátlan ez a kormányzóságok történetében, amelyre vonatkozólag már régen intézkedni kellett A'olna. ügy tudom, az idevonatkozó teikk nem irta körül a kormányzó jogkörét, hanem azt mondja ki, hogy ideiglenes bizza meg a kormányzót az ügyek vezetésével. (Friedrich István: Erről külön törvény fog intézkedni!) Tessék akkor erre vonatkozólag sürgősen törvényjavaslatot beterjeszteni, hogy tudjuk, mi a kormányzó hatásköre, jogköre és időhatára. Lehetetlen dolog, hogy a szuverén nemzetgyűlés alá legyen vetve egy nem szuverén kormányzónak, ami a mi esetünkben fennáll. Ha a nemzetgyűlés törvényességét alkot- ' mányjogi szempontból vizsgáljuk, meg kell állapitanunk, (Csontos Imre: Ebből sok baja van az országnak, amiről most beszél?) hogy ennek a nemzetgyűlésnek az atyja, a nemzője nyolc öregúr volt, akiket gróf Bethlen István maga köré gyűjtött és megnyugtatta velük háborgó lelkiismeretét, hogy nem cselekszik alkotmányellenesen akkor, amikor egy létező, eleven törvény ellenére rendelettel szabályozza^ a választójogot. Az anyja ennek a nemzetgyűlésnek az erőszak és a jogfosztás. Amidőn tehát mi ezt a nemzetgyűlést nem vagyunk hajlandóak törvényesnek elfogadni, ezt nem formai okokból tesszük... (Dobóezky Dezső: Menjen haza, ha nem akarja! — Kassay Károly: Azért van itt, hogy elmondja! — Zaj.) kérem, képviselő ur, én hazamegyek, de tessék nekem biztosítani azt a jogomat, hogy a sajtóban és általában kinn, a parlamenten kivül is elmondhassam azt, amit elmondani jónak látok. Az, hogy mi itt vagyunk, hogy igyekszünk a dolgokat jó irányba terelni, még nem szól a nemzetgyűlés törvényesévi január hó 10-én, csütörtökön. sége mellett. Kijelentem, hogy ilyen nyolc készséges öregurat akárki tudna magának verbuválni, még Kun Béla is, hazajönne, aki megnyugtatná őt aziránt, hogy nem cselekszik alkotmányellenesen. Ebben a tekintetben tessék törvényt alkotni, tessék a demokrácia útjára térni, tessék megalkotni azt a választójogot, amely ma szükséges és amelyet ma egyetlen nép sem nélkülöz, mert csak egy ilyen uj alapon létrejött országgyűlés vagy nemzetgyűlés lehet az, amely a megoldásra váró nagy problémákat sikeresen meg tudja oldani. Keressük a konszolidációt a nép gondjai terén, Hol vannak az uj intézmények, amelyeket a programbeszédekben ígértek. Elhangzott egy csomó programbeszéd, amely csak ugy lobogott a szociális felbuzdulástól. A választások előtt tömérdek ilyen programbeszéd hangzott el, de hol vannak az intézmények? Amik megvoltak, azokat visszafejlesztették, és ujakat nem hoztak létre. A kormány kötelezettséget vállalt a Népszövetségnél, illetőleg ennek egyik szervénél, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnál^ a szociális intézmények életrehivása tekintetében, de egyetlen egy lépést sem tett ezen a téren, s mint mondtam, a meglévő intézményeket is szorgalmasan visszafejlesztette. Itt vannak a rokkantak, akikről most bővebben^ csak azért nem beszélek, mert interpellációt jegyeztem be e tárgyban. Tegnap nyújtott be itt a honvédelmi minister ur egy törvényjavaslatot a hősök érdemeinek törvénybeiktatásáról. Ez szép, szükséges, kegyeletes, méltányos dolog, azonban ne tessék mea-feledkezni az elevenekről sem. Az az emléktábla, amely faluszerte a falakra helyeződik, azok az emlékoszlopok és megemlékezések, amelyeket a hősök neveinek megörökítésére emelnek, nem lakatják jól az özvegyeiket, és éhező árváikat, akik ma oly nevetségesen csekély járandóságot kapnak, hogy a posta megtagadta ezeknek a iárandóságoknak szállítását azon az alapon, hogy az utalványokhoz szükséges bélyeg többe kerül, mint amennyi maga a pénzküldemény, tehát nem érdemes ezeket az összegeket szállítani. (Farkas István: Az csak szégyene az országnak, hogy a hősökkel igy bánnak!) A közegészségügvről, amely egyre romlik, nem is beszélek. De ha keresem ennek a rendszernek szociális gondoskodását, találok pozitívumot is. Pozitívum az, hogy tavaly létesítettek Visegrádon egy erdei üdülőtelepet, a szegény elhagyatott, bánkódó, idegen bölények részére. Észrevették, hogy a bölények itt, ezen az éghajlaton a ketrecben, az állatkertben nem érzik jól magukat, csináltak hát számukra Visegrádon egy szép erdei üdülőtelepet. Vagyis bölények számára létesítették azt, amit gyermekek és betegek üdülésére, ápolására kellett volna létesíteni. (Szomjas Gusztáv: Meg akarunk menteni egy természeti kincset és erre ez a felelet!) Mondom, létesítettek egy bölény-üdülőtelepet, nem tudom kinek a gyönyörűségére, de a helyzet az, hogy amikor az emberekről nem gondoskodnak, kiterjed a gondoskodás a bölényekre. Olvasom azt is, hogy egy milliárd koronáért apamént fognak vásárolni vagy már vásároltak is. Nem akarom lefokozni a lótenyésztés fontosságát, kétségtelenül fontos ez is. De nem szabad olyan politikát csinálni, t. Nemzetgyűlés, hogy ez az ország virgonc bölények ' és beteg gyermekek, délceg paripák ós nyomorék emberek országa legyen. (Zaj mbbfelől.) Gondoskodjunk először az emberekről, a betegekről, a gyermekekről. Ha ez megtörtént.