Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-220
A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. é röviden a jobboldali kilengésekről szóljak. Amikor a jobboldali kilengésekről szólok, akarva, nem akarva, meg kell emlékeznem a faj védelmi mozgalomról. Nem kutatom, hogy van-e direkt, A T agy indirekt összeköttetés' a fajvédelmi mozgalom és a kilengések között, de annyit mégis konstatálnom kell, hogy a mult év elején úgyszólván teljesen elcsitultak ezek az úgynevezett jobboldali kilengések, amidőn azonban a fajvédelmi mozgalom uj vértezettél, nagy energiával, uj formák között és uj politikai párt alakjában szállott síkra, csodálatosan újra éledni kezdtek ezek a kilengések. A fajvédelmi mozgalmat a magam részéről annál is inkább aggállyal nézem és veszélyesnek tartom, mert nem lehet eltagadni, hogy ez, a fajvédelmi mozgalom bizonyos mértékig rokonszenves formák között jelentkezik. Hiszen már maga a mozgalom elnevezése is olyan, mely alkalmas volna rokonszenvünk megnyerésére; mert kérdezem, van-e olyan hazáját szerető magyar ember, akinek nem a legfőbb gondja lenne a magyarság védelme, a magyarság erősítése? Csakhogy ez nem egyesek privilégiuma ám (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.), hanem mindnyájunknak szivünkből fakadó és meggyőződésünkből eredő kötelessége. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hiába szenvelgik teháí a fajvédők a maguk különös hivatottságát és hiába akarnak annak a kötelességnek privilegizált teljesítői gyanánt, feltűnni, amely kötelességet mindannyian a magunkénak tekintünk. Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha pedig a fajvédő mozgalmat közelebbről szemléljük, ha a fajvédő mozgalom vezetőinek és követőinek politikáját, különösen pedig cselekedeteit vizsgáljuk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy ez a mozgalom nem építő, hanem romboló munka. (Ugy van! Ugy van! « jobboldalon.) Hogy cikornyázatlanul szóljak, a fajvédő mozgalom semmi egyéb, mint antiszemitizmus. Ha pedig az antiszemitizmusról szólok, akkor először is azt kell megállapítanom, hogy a mi közjogunk az izraelitákat külön vallásfelekezetnek ismeri. Ezzel szemben az utódállamok feltalálták azt a statisztikai nóvumot, hogy a zsidók külön nemzetiséget alkotnak. (Propper Sándor: Kitől kapták a tanácsot'?) Tették pedig ezt azzal a csalafinta szándékkal, hogy a tőlünk elszakított magyarlakta vidékekről minél kevesebb magyart kelljen kiniutatniok. Kapták tehát magukat és a zsidó vallású magyarokat nem magyaroknak, hanem külön zsidó nemzetiségnek tüntetik fel. Amit tehát az utódállamok saját önző szelmpontjukból megcselekedftek, ugyanazt akarják most miránk erőszakolni a mi fajvédőink, akik megtették a zsidóságot külön fajnak, külön nemzetiségnek, tőlünk idegennek, olyannak, amelytől védeni, óvni kell a magyar fajt. Hogy ők ezen védelem, oltalom alatt kizárólag a zsidósággal szemben való védelmet értik, az kiviláglik abból, hogyha körültekintünk hazánk szükreszabott határai között. Hát ugyan van-e itt olyan idegen nemzetiség, amelytől félteni, óvni kellene a magyar fajt, annak sajátosságait, annak ke veretlen tisztaságát? Hát talán attól az egynehány romántól, attól az egynehány némettől, vagy attól a néhány szlováktól féltenék a fajvédők a magyar fajt, akik a mi imperiumunk alatt maradtak! Azt hiszem, hogy a legtúlzóbb fajvédők sem ezektől féltik a magyar fajt. Kitől, mitől féltik, óvják tehát? Kizárólag csak a zsidóságtól. (Ugy van! jobbfelöl.) m január hó 10-én, csütörtökön. 81 Ezzel, azt hiszem, meg lehet állapítani, hogy a tájvédelem és az antiszemitizmus szinonim fogalmak. Amidőn ezt megállapítom, azt is meg kell állapítanom, hogy a mi tételes törvényeink alaptételei között benne van a vallások szabad gyakorlata, a vallásfelekezetek egyenjogúsága és viszonossága. Az antiszemitizmus tehát merőiben ellenkezik törvényeink ezen alapelveivel. De az antiszemitizmus nem állhat meg a keresztény erkölcsi világnézlet szempontjából sem, mert a kereszténységnek nem a gyűlölet, hanem, a felebaráti szeretet az alapmotívuma. (Ugy van! Ugy van! — Rothenstein Mór: Az kellene, hogy legyen! — Ellentmondások jobbfetől: Móricz! Ne oktasson!) Az a mozgalom tehát, amely a nemzetnek egy rétegét, egy nem keresztény vallásfelekezetet ki akar közösíteni, nem keresztény gondolatot, az nem keresztény erkölcsi felfogást képvisel. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Keresztény gondolat lehet az, hogy törekedjünk arra, hogy a zsidóságot közelebb hozzuk a keresztény erkölcsi felfogáshoz, (Szomjas Gusztáv: Kicsit megjavítjuk!) azonban gyűlölni a zsidót csak azért, mert zsidó, ez nem keresztény erkölcs, nem keresztény felfogás. Nem áll a kérdés különben a nemzeti társadalom szempontjából sem. Oly kevesen vagyunk magyarok és az átkok olyan tömege zúdul ránk, hogy csak egyetértéssel, csak öszszetartással állhatunk meg a bajok közepette. Kérdem, használ-e tehát a nemzetnek az az irányzat amely ahelyett, hogy összetartásra, egyetértésre buzdítana, széttagolja a nemzeti társadalmat? De a külföld szemponjából is káros ez az irányzat, mert ne feledjük, hogy az a propaganda, amely annyira ártott már nekünk most is éber figyelemmel kiséri minden cselekedetünket és igyekszik kikutatni azokat a jelenségeket amelyekből külföldön arra vonhatnak következtetést, hogy nálunk idebent a konszolidáció hiányzik. És ha a kérdést végre a józan ész kritikája szempontjából vizsgálom, akkor is lehet-e azt józan ésszel állítani, hogy mostanig elesettségünknek szörnyű sorsunknak a zsidók az okozói. Hiszen jól tudja azt mindenki, hogy mai szörnyűséges helyzetünket az okozta ,hogy a világháborúban ahhoz a hatalmi csoporthoz tartoztunk, amely a mérkőzésben alul maradt, és amellyel szemben a győzők a legszélsőségesebb féktelenséggel aknázták ki a maguk fölényét. Ez az egyik oka elesettségünkiiek. A másik oka pedig az az ártó propaganda amelynek sikerült a világ hangulatát ellenünk fordítani, ami nagyon súlyosan esett^ latba akkor, amikor a világ mai urai megállapitották a békeszerződéseket. Egyfelől tehát a hábora, másfelől pedig ez az ártó propaganda az oka mai elesettségünknek, nem pedig, mint szokás mondani a faj védelem részéről: a zsidók. Én azt igenis, elismerem, — nem lehet tagadni — hogy a bolsevista mozgalom szellemi vezetői majdnem kizárólag a zsidók soraiból kerültek ki. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezzel szemben azonban áll az, hogy nagyon sok zsidó polgártársunk volt, aki súlyos üldözést szenvedett a bolsevista uralom alatt, sőt a.bolsevizmus annyira ment, hogy a kereskedelmet nem ismerte el jogosult élethivatásnak, tehát a zsidók igen nagy tömegei egyenesen kenyerüket vesztették a bolsevizmus alatt. Mindezeknél fogva a bolsevizmust a zsidóság fogalmával azonosítani nem lehet, és a 1CJ* 1*