Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

70 A nemzetgyűlés 219. ülése 1924. éri január hó 9-én, szerdán. a következőket elmondanom; Az elmúlt napokban Balassagyarmaton a kereskedőket és iparosokat megrohanta 30 forgalmi ellenőr. Ugyanezt csinálták Jánoshalmán. Kecskeméten, Pécsett, csinálják az ország különböző részeiben, csinálják Budapesten is. Raiokban vonulnak fel az iparosok és kereskedők ellen, megrohanják őket, elzárják az ajtókat, emberfia se be, se ki azon az ajtón, lefoglalnak minden üzleti könyvet, lefoglalják a levelezést, a lakást feltúrják, felhánynak mindent és megállapítják azt a forgalmi adót, amelyet fizetni kell. Száz esetből kilencven esetben megállapítják az adócsalást. Már most csinálhat az a kereskedő akármit, folyamodhat ahova akar, nem történik ebben a dologban semmi. A forgalmi adóellenőrök nagy rajának busás, dús jövedelme van. Nem hiszem, hogy a kormányelnöknek több fizetése volna egy esztendőre, mint amilyen jövedelme van némely forgalmi ellenőrnek kint az országban. (Felkiáltások jobb felől: Ebben igaza van!) Legyen szabad még valamit elmondanom. A kormánytól hiába kérjük számtalan javaslatunkban, számtalan felszólalásunkban, hogy állapítsa meg a létminimumot, hogy biztosítva legyen a munkásság részére az, ami az élet fentartásához múlhatatlanul szükséges, hogy ne kelljen a munkásságnak mindig harccal kiverekednie azt a darabka kenyeret. A kormány ellenben ridegen elzárkózik ettől. És mit látunk? A valóságban a forgalmi adóellenőrök a következőképen járnak el : Elmennek egyik-másik iparoshoz, kisiparoshoz vagy kereskedőhöz, előkérik a könyvét, megnézik és megállapit.ják, hogy kevés van abba bevezetve. Náluk ugyanis az a fontos, hogy mulasztást állapítsanak meg. Kérdezik tőle: Hány tagból áll a családja önnekf Az illető azt feleli; Öt tagú családom van. Ha önnek öt tagú családja van — mondják az adóellenőrök — akkor bejegyzése szerint a létminimumot nem érte el, ön tehát csalt uram, önt megbüntetem. Hiába védekezik az a szerencsétlen azzal: Rosszul megy a boltom, nincs üzlet, nem keresek. Nincs pardon, nincs kegyelem ezen a földön, és megbüntetik súlyosan. Pécsett van egy szerencsétlen kereskedő, egy magányos legényember, akinek a boltja, üzlete nem nagyobb egy gyufa-, egy vikszes skatulyánál. S az egész vagyona, ami az üzletben van, nem éri meg még testvérek között sem az 1 millió koronát. Bemegy hozzá egy adóellenőr és megállapítja, hogy a forgalma kevés volt. Dacára annak, hogy illető legényember, azt mondja neki az ellenőr: A létminimumot ön nem jegyezte be. Erre elitélik azt a szerencsétlen kis boltosembert 780.000 korona adó megfizetésére. Legyen szabad egy másik esetet is elmondanom. Ugyancsak Pécsett van egy szerencsétlen köszörűs. Tudjuk, hogy mi az a köszörűs mesterség. Nincs mindig disznóölés, nem kell mindig késeket köszörülni, s a nyári hónapokban nem igen hoznak köszörülés céljából egyebet, mint egy bicskát vagy egy ollót. Annyira szegény ez a nyomorult, hogy a felesége nap-nap után odamegy hozzá és azt mondja: Was ist Franzi? Hast Du mir soviel Geld eiogekramlt, damit wir Mittagessen kochen können? (Felkiáltások a jobboldalon: Magyarul!) Mi az, öreg? Kerestél, hoztál annyi pénzt, hogy ebédet főzhessünk? így nyomorognak és vergődnek ezek a szerencsétlenek. Bemegy az az adóellenőr és azt kérdezi: Hány tagú a családi Az illető azt feleli: Hat gyermekem van. Erre az adóellenőr azt mondja: Hat gyermeknél ennyi és ennyi a létminimum, önnek ennyit és ennyit kellett keresnie, de mivel nincs beírva, tehát hamisitott, eltagadta a forgalmát, a jövedelmét, ennélfogva megbüntetem. És olyan nagy összegű, olyan kegyetlen büntetést szabott erre a szerencsétlen emberre, hogyha hetvenhét esztendőn keresztül dolgozik mint köszörűs, akkor sem tudja ezt az összeget összehozni. Ezek ellen az égbekiáltó igazságtalanságok ellen kívántam felszólalni és arra kérem önöket, hogy utasitsák a kormányt arra, hogy ezen a téren is konszolidáció érdekében rendet teremtsen. Épen azért, hogy módot adjak a t. Nemzetgyűlésnek, a t. többségnek a lehetőség megteremtésére, a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, hogy terjesszen elő törvényjavaslatot az általános forgalmi adó és a különböző — cukor, petroleum, fa stb. — elsőrendű közszükségleti cikkek kincstári részesedésének megszüntetéséről. Tekintettel azokra a súlyos visszaélésekre, amelyek a forgalmi adónak megállapítása és ellenőrzése körül közismertek, tekintettel továbbá arra a tarthatatlan helyzetre, amelyben az adózók a forgalmi adóellenőrökkel szemben vannak, utasitsa a nemzetgyűlés a pénzügyminister urat arra, hogy adjon ki megfelelő rendelkezéseket a forgalmi adóellenőrök részesedésnek és jutalmazásának megszüntetésére. Utasitsa a nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, hogy az adóellenőrök bírságolási jogát haladéktalanul szüntesse meg.« (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sokat el lehetne még mondani erről a dologról. Ebben az ügyben is annyi a jogos panasz a polgárság, a munkásság, az iparosság részéről, hogy hosszú napokat lehetne végigbeszélni erről. Épen azért, hogy ezek a panaszok megszűnjenek, kérem, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni annál inkább, mert ugy ismerjük önöket, különösen a kisgazdákat, hogy választóik előtt a választások alkalmával megígérték, hogy a forgalmi adó ellen fognak küzdeni. Most itt az alkalom, tessék! (Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy még egy más kérdésre rátérjek, (Zaj a Ház minden oldalán.) Nehogy azt mondja a t. Nemzetgyűlés, hogy nem vagyok következetes, legyen szabad végül néhány szóval rámutatnom (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) arra a legsúlyosabb kérdésre, amely ezt az országot érinti s amely szégyene ennek az országnak, a kormányzópártnak és a kormánynak: ez Zalaegerszeg kérdése. (Zaj a jobboldalon. — B. Podmaniczky Endre: Csoda volna, ha nem jött volna elő vele !) T. Nemzetgyűlés! A karácsonyi ünnepek előtt (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) — méltóztatnak emlékezni — szükségesnek tartottam, hogy a lelkiismeretükre apelláljak s kértem önöket és a kormányt, tegyék lehetővé, hogy az, a sok agyonzaklatott szerencsétlen család, amelynek könnye patakokban folyik, mert hozzátartozóikat Zalaegerszegre vitték, karácsonyra igazán ünnepet ülhessen s a zalaegerszegi internáltaknak karácsonyra a megbékülés szent és nemes érzésének hatása alatt adják vissza szabadságukat. Azt hittem, hogy ezt meg is fogják csinálni. (Propper Sándor: Nem jól ismered a kurzust!) Szó sincs róla, meg kell mondanom, hogy az utóbbi napokban kiszabadult néhány ember. A helyzet azonban még mindig az, hogy körülbelül 68 politikai internált még Zalaegerszegen van, 68 embernek még ott kell szenvednie azért, mert politikai felfogása más, mint az igen tisztelt egységes párté, vagy az igen tisztelt kormányé. Ezeknek a szerencsétlen embereknek helyzetéről legyen szabad egyet-mást röviden elmondanom. Hogy rámutassak arra, hogy az emberekben még mindig megvan a gonoszság, hogy a közigazgatási hatóságokban még mindig megvan az az embertelen érzés, amely arra ösztönzi őket,