Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

68 A nemzetgyűlés 219. ülése 1924. évi január hó 9-én, szerdán. börtönt csinálni, nem lehet az egyik oldalon dédelgetett kedvenceket tartani az állam pénzén az ország dolgozó munkásainak nagyrészével szemben. Ideig-óráig ezt meg lehet tenni, de végeredményben keservesen megbosszulja magát. (Zaj és ellenmondások a balközépen. — Láng János : Csak megmondhatja, hogy belépett a szakszervezetbe !) De nem engedik meg. (Lendvai István : Csak szakszervezetbe lehet belépni ?) Elnök : Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Esztergályos képviselő urat illeti folytatólagosan a szó! Esztergályos János: Tisztelt Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy ezt a rövid időt, amely még rendelkezésemre áll, ugy használjam ki, ahogyan azt maga ez a fontos ügy megkívánja, — bár végtelen nagy anyagom van még itt a vasúti munkások sérelmeiről és panaszairól, különösen most, amikor az utóbbi időben létszámcsökkentés címe alatt is megfosztanak embereket megszerzett jogaiktól. Ebben az évben egyébiránt a kereskedelemügyi minister urat is kerestem néhány esetben. Elismerem, hogy nem a kereskedelemügyi minister ur hibás abban, hogy nem volt módom vele találkozni. De épen ezért a vasúti munkások megkértek engem arra, hogy^ azt a memorandumot, amelyet nem volt módunkban a minister ur kezéhez juttatni, itt a nemzetffyülésen olvassam fel s én azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy ez egyszerűbb is, rövidebb is lesz és talán simábban is fog menni, mint ha én sorba tárgvalnám ezeket a sérelmeket és panaszokat. Ezért méltóztassék megengedni, hogy felolvassam itt ezt a kérelmet, amelyet a minister úrhoz intéztek és amelyben sérelmeik foglaltatnak. Elnök : Egész memorandumoknak teljes szövegben való felolvasását nem engedhetem meg ! Esztergályos János : Akkor ki fogok belőle hagyni. (Derültség.) Elnök : Egyes idézetek feolvasásáí bizonyos terjedelemben megengedhetem, de memorandumok teljes egészében való felolvasását nem. Esztergályos János: Akkor csak részleteket olvasok fel belőle (olvassa): »Az 1914 :X VII. te. alapján kiadott I. számú »Szolgálati és Illetmény Szabályzat« (5. ^-ának első bekezdése igy hangzik: E szabályzat határoznia nyai csak az annak alapján már megszerzett jogok sérelme nélkül és csakis a kereskedelemügyi m. kir. minister által módosíthatók. A szabályszerű elbánás alá vont munkások végkielégítését illetőleg kétszeres sérelem érte a már megszerzett jogaikat. Az első és legsúlyosabb sérelem az, amiből a további is származik, hogy ugyanaz a törvény, amely a rendszeres fizetésben részesülő alkalmazottaknál tiszteletben tartja a már megszerzett jogokat, mert a végkielégítési igényük alapjául a tényleges (effektiv) szolgálati időt jelöli ki, a munkások hátrányára már csak a beszámítható időt veszi figyelembe.« Most kihagyok egy nagy részt (továbbolvas): »A nyugbér-pénztár szabályai szerint a munkás beszámítható ideje a 25. életév betöltésénél veszi kezdetét. Nagyon sok olyan munkásnak mondatott fel a szolgálat, akinek a tényleges (effektív) szolgálati ideje épugy 18 éves koránál vette kezdetét, mint sok rendszeres fizetésben részesülő alkalmazottnál. De mivel a munkás szolgálati ideje csak 25. életévétől van számitva, amazé pedig a 18. életévétől, igy a munkás ugyanoly alapon, szorgalmas munka árán megszerzett jogából van kisemmizve, mint amely alapon megszerzett jog a másik ugyanolyan intézet alkalmazottjának kijár.« Kihagyok megint egy nagy részt. (Tovább olvas) : »A nyugbérpénztárban megszerzett jogaink is könyörtelenül megcsonkittatnak. Hosszú éveken át elszenvedett nélkülözéseink kiegyenlítésére mindenkor azt hallottuk, hogy ha bár kevesebb munkadíjért kell dolgozunk, mint más üzemekben foglalkoztatott társaink, tíz éven át saját megkeresett pénzünkből eszközölt tagsági járulék befizetése után, aggkori ellátásra lesz törvényes jogunk. A szabályszerű elbánás ezta régi törvényes jogunkat 10 évről 15 évre tolja el, amely intézkedés a már megszerzett és de facto meglévő jogunk élvezetét vonja el tőlünk. Bár többen vágyódtak a jogosan megszerzett és jól kiérdemelt nyugalomba, csekély kivétellel minden főnök önkényesen ugy állította össze a szabályszerű eljárás alá vonandók névsorát, hogy azok túlnyomó többsége még nem rendelkezik 15 évi nyugbérpénztári tagsággal, de 10 évi tagsági idejüknél több van. Ezek között nagyon sok az olyan ember, aki a huzatos és sok más kifogásolható okból egészségtelen munkahelyen, a nehéz munkateljesítmény közben egykori kifogásolhatatlan egészségi állapotának java részét elveszítette. Többen vannak, akik betegségük csiráját a haza védelmében, a harctéren átélt szenvedések közben szivták magukba. Következésképen munkabírásuknak számottevő részét veszitették el a vasút szolgálatában, vagy az időközben beállt katonai kötelességek teljesítése közben. És most, bár tíz vagy annál több befizetett tagsági idejük nyugbér élvezetére jogosítaná őket, a nagyrészben ínég aranyértékkel vásárolt jogaik alkalmi eltolása és tényleges szolgálati idejük kivételképeni megrövidítése folytán kezükben alamizsnával kerülnek ki az utcára.« És a panaszok végtelen sorozatát említi a vasúti munkásság, mint mondottam, különösen most a létszámcsökkentés kapcsán. Azt sérelmezik a vasúti munkások, hogy a létszámcsökkentés címén ismét csak alkalmat kerestek arra, hogy a szociáldemokrata munkásokat az államvasutaktól elbocsássak. Mert ha nem ez lett volna a cél, az állam megkárosítása, illetőleg az állam megterheltetése nélkül módjukban lett volna az államvasutaknak a létszámcsökkentést megcsinálni, mert százával vannak szolgálatban olyan államvasuti alkalmazottak, akik még nem töltötték be a három évet, akik tehát minden további nélkül elbocsáthatók az i partörvény ben megszabott határidőn belül: legrosszabb esetben a 14 napot kellett volna kifizetni. Itt azonban mi történt % Elbocsátottak olyanokat, akiket nyugdíjazni kell. Az az óriási nyugdíj rá fog szakadni az államra ugyanakkor, amikor pedig nem hogy nem bocsátanak el három éven aluli szolgálattal biró embereket, hanem egyenesen újra felvesznek, újra alkalmaznak embereket. Egész tömegei vannak itt felsorolva ezeknek. A szolnoki műhelyben, a szombathelyi műhelyben, a budapesti műhelyekben mindenütt elbocsátottak öreg munkásokat és viszont ugyanoda másokat felvettek. Ez ellen az igazságtalanság ellen kíván tiltakozni a vasúti munkásság akkor, amikor a kereskedelemügyi minister urnák ebben a memorandumban panaszukat elmondják. Méltóztassanak megengedni, igen t. Nemzet-