Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

62 A nemzetgyűlés 219. ülése 192Van azonban ínég az országban több város, ahol már szintén megcsinálták, vagy foglalkoznak azzá] a kérdéssel, hogy megcsinálják ezt, hacsak a kormány kereskedelmi és vasúti politikája sürgősen, nagyon gyorsan meg nem változik. Be más szempontból is súlyos elbírálás alá kell venni ezt a politikát, amely abban nyilvánul meg, hogy a tarifát, a vasnti szállítási díjakat meggondolás nélkül állandóan emelik. Nagyon súlyos Libának tartom, hogy a kereskedelmi kormány és a magyar államvasutak igazgatósága nem akarják elismerni annak az angol vasutügyi politikusnak igazságát, aki azt mondja: ne csinálj olyan díjtételt, amelyet a szállítmány meg nem bir. sem olyant, amely a szállítmánnyal egybekötött költségtételt nem bírja el. Mert ha ezt megfontolás tárgyává tenné a kormány, akkor külpolitikailag sem állana kereskedelmi szempontból az előtt a súlyos és nehéz helyzet előtt, amely előtt ma áll. Ugyanis mi a helyzet ma! Szerencsétlen, megcsonkitott országunk körül van véve olyan államokkal, amelyek velünk nem állanak í>arátsáiros viszonyban. A.z ö pénzértékük és a mi pénzértékünk közötti különbözet, a magas magyar áruszállítási díjak, illetőleg magas tarifatételek miatt arra kényszeríti a körülöttünk levő államok vasutjait, hogy Magyarországot elkerüljék. Csehszlovákiának, Romániának, Jugoszláviának, ha egymással érintkezni akarnak, nem kell feltétlenül érinteniök Magyarország határát, nem kell feltétlenül a magyar államvasutakon keresztül szállitaniok egymásnak az árut, de bizonyára igénybe vennék a Máv.-ot, ha a magyar vasutpolitika nem kényszerítené őket arra, hogy Magyarországot elkerüljék. Már pedig tisztelettel bátor vagyok kérdezni, vájjon az ország gazdasági helyzete szempontjából megengedhető-e és eltürhető-e ez — eltürheti-e a nemzetgyűlés? — hogy itt olyan kereskedelmi és olyan vasatpolitikát csináljanak, amely egyenesen elűzi, távoltartja határainktól a körülöttünk levő államokat? Erre a válasz csak egy lehet, hogy nem. Ezért a helyes vasúti politika azt parancsolná, hogy ebben az országban, csonka Magyarországon revízió alá vegyék az eddigi súlyértékkombinációt. Ugyanis az teljesen régi, elavult, amely nem alkalmas a mai uj Magyarország keretén belül, nem alkalmas a mai magyar vasúti politikában. Ezt a súlyértékkombináeiőt még abban az időben állapították meg, amikor Ausztria és Csehország Magyarországgal testvérország volt. (Könyves Lajos : Sohasem volt az !) és az akkori politikusok és az akkori kormánytöbbségek a nemzet érdekeinek egyenes megsértésével azokban a kereskedelmi szerződésekben, amelyeket annak idején Ausztriával kötöttünk, számtalan esetben adtak Ausztriának olyan kereskedelmi kedvezményeket, amelyeknek fentartása a mai külön, önálló, független Magyarország vasúti politikájába már nem illeszthetők bele. Épen ezért, lia tényleg helyes, okos, reális és bölcs politikát akarna a kormány csinálni, ha nem lebegne a kormány szeme előtt az, hogy a Magyar Államvasutat állami kezelésben trgysem érdemes megtartani, tehát külön részvény társasággá kell alakítani, magánkezelésbe kell adni, akkor a kormánynak már régen kötelessége lett volna utasítani a Magyar Államvasutak igazgatóságát, hogy ezt az árudíjtételt vegye revízió alá és azt az uj. a mostani viszonyoknak megfelelőleg" szabja meg. De hiába. Ha a kormány politikája nem szociális . évi január hó 9-én, szerdán. politika, ha a kormány irtózik attól, hogy bármelyik intézkedésébe a szociális szó belekerüljön, akkor a világ legtermészetesebb dolga, hogy a vasútnak, illetőleg a vasutat igazgatóknak, a vezetőségnek politikája se legyen más. Ennek következménye, hogy a vasutaknál olyan állapotok vannak, mint ami Ivének vannak. Borzasztó rövid az idő, s igy nincs módomban mindent előadni erre vonatkozólag. (Felkiáltások jobbfelől: Rövidf Még két órát beszélhet!) Hogy mennyire helytelen, illetőleg menynyire alá van ásva az államvasút igazgatóságának a gondolkozása attól az érzéstől, vagy gondolattól, hogy az államvasutat, mint állami intézményt meg kell szüntetni, ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint Kelety Dénes elnökigazgatónak egyszer-egyszer elmondott beszéde, amelyből józan ésszel egyenesen nem lehet mást következtetni, mint azt, hogy a Magyar Államvasutat ő is bele akarja zavarni a teljes lezüllésbe. a végleges csődbe, abba a lehetetlen állapotba, hogy a Magyar Államvasút megszűnjék állami intézmény lenni, hogy privát kezekbe menjen át. (Könyves Lajos: Ezt csak egy gazember teheti! Hogy lehet igy beszélni!) Méltóztassanak megengedni, én ezt Kelety Dénes elnökigazgató urnák eg-yik-másik beszé déből állapítottam meg. Legyen szabad erre vonatkozólag az elnökigazgató urnák egyikmásik mondását idéznem. Amikor arról volt szó, arról beszélgettek egy, a szakemberek által összehívott tanácskozáson, hogy miképen lehetne a magyar államvasutakat megmenteni, akkor Kelety Dénes elnökigazgató azt mondotta beszédében (olvassa): »De ha a trianoni határokon belül békében voll alkalmazottakat nézzük és a jelenlegi létszámmal összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy a többlet csak — és itt vau a hangsúly —1484 tisztviselő.« Méltóztassanak megérteni a dolgot. A régi Magyarországot összehasonlitva a mai Magyarországgal, tehát kilométerenkint kiszámítva azt, hogy hány tisztviselő esett a régi nagy Magyarországban egy kilométerre, arra a bölcs megállapításra jut, hogy hiszen ez a kérdés nem is olyan katasztrofális, hiszen ebben a szerencsétlen, gyenge, lerongyolt Magyarországban csak 1484 tisztviselővel van több a Máv.-nál, mint a régi Magyarországon volt. (Szabó József: Aránylag!) Aránylag! Ezt megmagyarázom. Minden bölcs, okos házigazda, látva azt, hogy sok a kiadása, hogy jövedelme azt meg nem győzi, hogy a nagy személyzet nagy kiadást okoz : a világ legtermészetesebb dolgának tartja a kiadások redukálását addig, amig nem késő. De olyan őrült és gonosz gazdát még nem láttam, aki bár tudja, hogy fölösleges cselódnépe van, mégis Jézus szent nevében azt mondja, hogy jól van, hiszen csak 1484 személyivel van több ! Az ilyen gazda csak őrült vagy tékozló lehet. Mert a világ legtermészetesebb dolga, hogyha a Máv.-nak több a kiadása, mint a bevétele, akkor ma, vagy holnap, de el kell pusztulnia. (Egy hang jobbról : Az biztos ! — Szabó József : De egy csomó menekült vasutasról van szó !) Bakerül még a sor. A Magyar Államvasút kezelésénél tapasztalható tehetetlenséget semmi sem bizonyítja jobban, mint ismét Keletv Dénes elnökigazgató ur egyik mondása. Tudvalevő dolog, hogy az állami üzemek voltak mindig azok, amelyek alkalmazottaikat a legrosszabbul fizették. Hogy az államnál mégis állandó munkások, állandó tisztviselők maradtak, az annak tudható be. hogy mindenki, gondolva öreg napjaira, iparkodott helyén megmaradni, hogy arra az időre.