Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

44 A nemzetgyűlés :'H), ülése 1924. évi január hó 9-én, szerdán. Az a körülmény, hogy az indemnitási javaslat mellett iratkoztam fel, nem jelenti azt, hogy kormánypártivá vedlettem át, {Helyeslés a baloldalon.) hanem ez csak kifejezése egy régi nézetemnek, amelyet sohasem tudtam érvényesíteni akkor, amikor ellenzéki pártok kötelékében működtem, hogy t. i. nem tartottam helyes formának a kormány iránti bizalmatlanság kifejezésére nézve az indemnitás vagy költségvetés megtagadását, mert annak van számos más módja. (Helyeslés a jobboldalon.) Most, hogy minden pártköteléken kivül állok, módomban van ebben a formai kérdésben a magam feje szerint eljárni. (Helyeslés jobbfelöl.) Eszerint minden politikai félreértést e tekintetben ki akarok zárni. Ami már most a köícsönügyet illeti, legyen szabad egypár szóval megmondanom az azzal szemben elfoglalandó álláspontomnak alapjait. Ala természetesen végleges állásfoglalásról nem lehet szó ; ma csupán oizonyos észrevételeket óhajtok tenni, bizonyos aggodalmakat óhajtok kifejezni, hogy esetleg azokra nézve, felvilágositásokra adjak alkalmat, hogy esetleg a kormány azoknak, mint a közhangulat egy része, kifejezésének, hasznát is vehesse további tárgyalásaiban. Amikor arra kerül a sor, hogy a kölcsönügyben végleg állást foglaljunk, abban a lelki hangulatban vagyok már előre is, hogy hosszú törvényhozói pályám alatt ritkán, vagy talán sohasem éreztem annyira a rám is nehezedő felelőség súlyát, mint ennél az^ ügynél. Ez annyit jelent, hogy ennek a kérdésnek tárgyalásánál, e kérdésben való állásfoglalásom megállapitásánál minden a tárgytól idegen momentumot ki akarok zárni. Nem tudom e kérdésben való állásfoglalásomat összeköttetésbe hozni a kormány általános politikájával szemben való állásfoglalásommal. Ezt a kérdést tisztán és kizárólag a maga érdeme szerint a legteljesebb tárgyilagossággal, minden zavaró momentum kizárásával kell szerintem tárgyalnunk mindnyájunknak. (Általános helyeslés.) Sem a minden áron való kormánypártolás, sem a minden áron való kormánybuktatás szellemének nem szabad befolyni e kérdés megítélésére egy oldalról sem. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Á magam részéről iparkodom - amennyire önfegyelmezettségem ereje terjed — kezdettől fogva mindvégig ez ügyre vonatkozó állásfoglalásomban ezeket a szempontokat követni, ezektől soha el nem térni. Ebből kifolyólag legyen szabad mindenekelőtt megmondanom, hogy mi az, amiben a minisíerelnök ur tegnapi fejtegetéseivel tökéletesen egyetértek. Tökéletesen egyetértek fejtegetéseinek azon részével, amelyben a ministerelnök ur állást foglal a reparációs kérdésnek a kölcsönkérdéssel való egybekapcsolása ellen azon a módon, ahogyan az nem a velünk közölt protokolhunokban, hanem a népszövetség pénzügyi bizottságának különben általunk nem ismert jelentésében foglaltatik. Teljesen egyetértek a ministerelnök ur ezen állásfoglalásával, és pedig nemcsak abból az okból, amelyet ő mondott, hogy az a bizonyos tiz millió akkor, amikor pénzügyi egyensiüyunk helyreállítása és annak fentartása úgyis rettenetesen súlyos feladat lesz. amely^ ezen nem nagyon bőkezűen mért idegen segitség mellett is erőnknek teljes megfeszítését, még pedig nemcsak gazdasági és pénzügyi erőnknek, hanem önfegyelmezettségünknek, lemondási képességünknek is egész tárházát fogja igénybe venni (Igaz! Ugy van! balfelöl.), akkor ez a tiz millió lehet könnyen az a csepp, amelytől az úgyis teli pohár kicsordul. Én nemcsak ehhez az állásponthoz csatlakozom teljesen, amelyet a ministerelnök ur kifejtett, hanem még azt is ki óhajtom emelni, hogy a reparációkhoz való évi hozzájárulási összegeknek megjelölése, mielőtt maga a reparáeió elvileg el volna döntve, (Ugy van! balfelöl.) — hogy tehát a reparáeió összege meg legyen állapitva, mielőtt a kérdés oly irányban dől el, hogy reparációt csakugyan fizetnünk kell, — ez csakugyan filius ante patrem. Végre a nemzet rászánhatná magát, hogy bizonyos megállapított, bár jogosnak el nem ismert, de a kényszerhelyzet folytán el nem utasitható összeghez, amelyet elbir, bizonyos rátákhoz hozzájáruljon. Ez lehet konszideráció tárgya. De fizetni rátákat egy meg nem állapi tott összegre, (Ugy van! balfelől.), amelynél egészen világos, hogy amikor a reparáeió összegének megállapításáról van szó, ezt az előbb teljesitett fizetést ugy fogják beszámítani (Horváth Zoltán: Sehogy sem!), hogy a reparációs összeget ugyanannyival fel fogják emelni: ezt olyan dolognak tartom, amit egy nemzettől kivánni csakugyan nem lehet. Én hinni akarom azt, amit az igen t. ministerelnök ur mondott, hogy a Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottságát ennél a megállapításnál jóakarat vezette, hogy elejét akarta venni annak, hogy Magyarország súlyosabb megterheltetósben részesüljön ; de akkor nem lesz nehéz őket felvilágosítani, hogy jóakaratuk ebben az esetben téves utón járt és téves módon keresett érvényesülést. A ministerelnök ur fejtegetéseinek második része, amellyel én tökéletesen egyetértek, az az a párhuzam, amelyet ő Ausztriának és Magyarországnak közgazdasági ereje és pénzügyi helyzete közt vont ; amiből egészen világos, hogy teljesen téves az a felfogás és az a feltevés, mintha Magyarország pénzügyi szanálása sokkal könynyebb volna, mint Ausztria pénzügyi szanálása, mintha Magyarország több, illetőleg könnyebben mozgósítható és érvényesülő közgazdasági erőkkel rendelkeznék, mint Ausztria. Egyetértek továbbá a ministerelnök ur azon fejtegetéseivel is, amelyekben a mi közgazdasági helyzetünk súlyos voltát és az arra még váró veszélyeket emelte ki, és meg vagyok győződve, hogy ő ezeket a momentumokat hasonló erővel már érvényesítette és fogja is érvényesíteni a további tárgyalásokban a kölcsönügyre nézve és minden arra vonatkozó egyéb kérdés tekintetében. (Helyeslés.) Egyetértek végül — ebben gondolom, mindenki egyetért — abban a megállapításban, hogy a kölcsönösszeg, amely kilátásba helyeztetik; olyan csekély, hogy csak átmeneti jellegű lehet (Ugy van! balfelől.), épení annyi, hogy a pillanatnyi felfordulásnak elejét vegye, de nem annyi, hogy alapját alkothassa egy szilárd pénzügyi épületnek, gazdasági továbbépítésnek, regenerációnak; ez majd csak azután következik De mivel ezzel a megállapítással teljesen egyetértek, nem tudok egészen csatlakozni a ministerelnök ur kijelentésének ahhoz a hálálkodó részéhez. (Rakovszky István: Ugy van!) amelyben a Nemzetek Szövetségének irántunk tanusitott előzékenységéért köszönetét fejezi ki. (Ugy van! balfelől.) Vannak bizonyára tényezők, — én nem tudom megállapitani, melyek azok, — amelyeknek magatartása a nemzet háláját megérdemli, de hogy in totó az egész eredmény, amely csak épen azt nyújtja nekünk, ami egyúttal, hogy ugy mondjam, Közép-Európa nyugalmának biztosítása is (Ugy van! balfelől.) s amely eredmény fejében olyan súlyos erkölcsi és politikai ellenértékeket is kell nyújtanunk, — a nemzetet különös hálára kötelezze: ezt, mélyen t. Nemzetgyűlés, nem tudom elismerni. (Helyeslés balfelől.) Egészen más volna a helyzet, ha egy ob^an