Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

A nemzetgyűlés 229. ülése 1924. terjesztettek magatartásukkal hozzájárulnak az amnesztia megadásának lehetőségéhez (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) és feltétlenül meg kell várni a közvéleménynek olyan lehiggadását, amely olyan mértéket fog majd felvenni, hogy ezzel a gondolattal, az amnesztia gondolatával bátran eléje lehet lépni, mert a közlelkiismeret nem tűri meg, hogy azok az emberek nyerjenek közbocsánatot, akik gyilkoltak, gyújtogattak és külföldön az ország becsületét aláásták. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Peyer Károly: Mindkét oldalon !) Ez a gondolat, mert hiszen nem tudom szószerin t idézni, mintha csak Thiers ajkáról elhangzott volna a mi saját mostani állapotunkra. Nem lehet általános amnesztiát sürgetni addig, amig az előfeltételek nincsenek meg. (Peyer Károly : Orgoványnak megvoltak az előfeltételei? — Nagy zaj jobbfelől. — Barthos Andor: Hallatlan, hogy elcsavarja a dolgot ! — Farkas István : Látjuk, mennyire helyesli a közvélemény az ilyen amnesztiát !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vass József munkaügyi és népjóléti minister, helyettes ministerelnök: Folyton az orgoványi esetekről méltóztatnak emlitést tenni és olyanmódon beállitani ezt a kérdést, minthanálunk, Magyarországon a kommün miatt, tehát politika miatt elitéltek nem részesültek volna amnesztiában. Az 1920 december 24-én kelt kegyelmi elhatározás első, második és harmadik pontja alapján, valamint az 1921. évi augusztus 20. napján kelt kegyelmi elhatározás alapján kegyelmet kapott összesen 13.112 egyén. (Györki Imre: Tessék különválasztani!) 1921 december 22. napján kelt kegyelmi elhatározás alapján összesen ujabb 13.823 egyén kapott amnesztiát; tehát a három kegyelmi elhatározás alapján összesen 26.935 egyén kapott már Magyarországon amnesztiát. Ebben a számban elenyésző kis töredékkel szerepelnek azok, akik valamely bűntény miatt elitéltettek a kommün kitörése után; ez majdnem az egész a kommün alatt történt dolgokért elitéltekre vonatkozik. Megállapíthatom saját adataink, valamint a francia kommünardokra vonatkozó Hanotauxféle adatok alapján, hogy a magyar kormány és a magyar államfő sokkal messzebb elment máris az amnesztia adásában, mint amennyire a sokszor dicsőitett nyugati demokratikus respublikának a kormánya annak idején elmenni jónak látta, és arról is meg vagyok győződve, hogy sokkal előbb fogjuk mi, magyarok likvidálni az amnesztiának és emigrációnak kérdését, mint likvidálták Franciaországban, abban a nagy demokratikus respublikában, mert ott likvidálták, (Peyer Károly: Már elkéstünk!) — nem késtünk el, t. képviselő ur — mondom, ott likvidálták 1879-ben; tehát kilenc év telt már el a kommün letörése után, amikor véglegesen likvidálták az amnesztiával a kommünardok bűneit és az emigráció kérdését. Meg vagyok győződve arról, hogy nekünk nem fog még öt esztendőbe kerülni, amire ezt a kérdést likvidálni tudjuk, de én kérem a t. Nemzetgyűlést, kérem a sajtót és kérem az egész nemzetet, hogy méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy megteremtessenek az előfeltételei annak, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy erre az útra léphessen a magyar kormány, amely tehát többet tett már, mint amennyit tett bármely nemzet ezen a téren és hajlandó még tovább is menni, de az előfeltételeket meg kell teremteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert szabadon ágálni a külföldön a tisztelt emigránsoknak, rágalmazni a magyar államfőt a legaljasabb módon, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) rágalmazni a kormányt, rágalmazni a nemzetet, rágalmazni a magyar keresztény gondolatot, szóval lerágni évi január hó 25-én, pénteken. 457 erről az úgyis szörnyen megcsonkított országról még a megmaradt egyetlen kincsét, a becsületét is (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) és idehaza amnesztiát, bűnbocsánatot sürgetni, ez a két dolog nem rimel egymással. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Mea culpa kell ! Aki bűnös és bocsánatot akar, az verje a mellét és ugy kérje a bocsánatot. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) De az, aki tollal vagy pénzzel, vagy fegyverrel a kezében, vagy rágalommal a száján most is hadviselő ellenfél ezzel az állammal szemben, az ne számitson amnesztiára. (Farkas István: Az állammal nem, csak a kormányzati rendszerrel szemben.) T. Nemzetgyűlés! Elértem beszédemnek legvégére, — hiszen nem vehetem igénybe túlsokáig a t. Nemzetgyűlés türelmét — de amint a beszédem elején emiitettem, hogy tudniillik a kormány politikai vonalvezetését kivánom. a t. Nemzetgyűlés szine előtt megjelölni, ezt, azt hiszem, aki szives volt figyelmével megajándékozni az én beszédemet, most már meg tudja rajzolni magának. T. Nemzetgyűlés ! Ez a kormány a törvény és a rend alapján áll. Nem hajlandó semmi néven nevezendő kilengést, a jogrend megsértését, a polgárok egyéni és közszabadságának veszedelmeztetését tűrni.» (Lendvai István: Akasszák fel a koronarontókat !) Igen t. képviselőtársam, én sajnálom, hogy ilyen közbeszólás hangzik el, mert ez is mutatja azt, hogy még nem ért el a t. képviselő ur arra a pontra, ahol szükséges higgadtsággal lehet a dolgokat nézni. Először is azt követelni ebben a nemzetgyűlésben, hogy valakit akasszanak fel, nem lehet, mert ez birói funkció ; először a bíróságnak meg kell állapítani, hogy minő büntetést érdemel az, aki a magyar koronát kikinálással rontotta és azután az illető közegek a kimondott ítéletet végre fogják hajtani. Hogy az akasztófa-e vagy pedig kihágásnak megfelelő két heti fogház, azt nem tudom, mert az a független bíróság dolga ; (Ugy van! Ugy van!) de ilyet nem szabad követelni, mert ha valaki ilyet követel, bizonyságot tesz arról, hogy még nem ért el arra a pontra, ahol objektíve, minden szenv nélkül, minden gyűlölködés nélkül tudja tekinteni az eseményeket. Büntetés annak, akinek jár, akasztófa annak, akinek jár, de semmi esetre sem lehet kivánni valakinek az akasztófát, mielőtt az ügyet^ a t. képviselő ur ismerné.^ (Rothenstein Mór: Még Lendvainak sem! — Élénk derültség.) > Ebben az elhatározásunkban nem vagyunk hajlandók meghátrálni senki és semmi előtt A magyar kormány, a magyar államhatalom elég erős arra, hogy minden ellene és a jogrend ellen feltámadni kiváló egyént, vagy tömeget saját keretei közé visszaszorítson, és vele szemben eljárjon. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Valamelyik kerületben tartott beszédem alkalmával azt mondották nekem panaszolkodva a polgárok, hogy valaki, egy ur, akinek neve nagyon ismert ebben az országban, ott járt abban a kerületben és azt mondotta a polgároknak : ti polgárok, jegyezzétek meg magatoknak, ha pedig a magyar kormány merészel valakit közületek befolyásolni saját jelöltje érdekében, akkor a magyar kormány velem találja magát szemben. (Zaj a jobboldalon.) Én akkor megkérdeztem a tömeget, mikor beszéltem, hogy megtörtént-e ez a kijelentés az illető ajkáról. A tömeg azt mondta, hogy igen. Ott egy keveset foglalkoztam a kérdéssel s utána másnap itt a parlament folyosóján megkérdezték tőlem politikusok és újságírók, hogy mit szólok erre a kormánysértő nyilatkozatra. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én azt mondottam,