Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

A nemzetgyűlés 229. ülése 1924. lerázza magáról, rendesen egy sokkal szőr- , nyübbet, sokkal véresebbet kapott a nyakára. így történt 1789-ben és utána Franciaországban. A nép lerázta magáról a királyságot, amelyet gyűlöletesnek és sok okon, jogosan és igazságosan elviselhetetlennek tartott a nép legszélesebb rétege, de kapott maga fölé e helyett rögtön, abban a pillanatban egy sokkal véresebb, sokkal tűrhetetlenebb zsarnokságot, amelyből azután megint csak a cezarizmus emelkedett ki. A demokráciát korlátozza az a szoros kapcsolat, amelyet nem tud, amelyet nem lehet átszakítani, hacsak pulverizálni, felbontani nem akarja az emberiség jogrendi életét, és ez a kormányzati hatalom, a kormányzati tekintély. De a másik a saját kora. Tévedés volna visszaidézni, nem tudom én, a görög demokrata respublikát mintának. A görög demokrata respublika saját talaján nőit olyanná, amilyenné nőtt. A római köztársaság, a római respublika, republikánus demokrácia a saját talaján nőtt, és gondolom, hogy csak arra az egyre kell rámutatnom, hogy az összehasoniitásnak és az analógiának minden lehetőségét elvágjam, hogy Rómában 400.000 rabszolga dolgozott akkor, amikor 14.000, a szabad demokráciában élő polgár vezette az állam ügyeit. Gondolom, hogy erre a demokráciára csakugyan nem lehet hivatkoznunk. (Farkas István: Nem is hivatkozunk rá!) De nem lehet hivatkoznunk a jelenlegi, úgynevezett nyugati demokráciákra sem, még pedig azért, mert ahogy minden egyes embernek megvan a saját maga külön egyénisége, amely a másiktól tökéletesen elzárja őt és amint két azonos egyéniséget nem lehet találni a világon, épen ugy a nemzetek jogrendi fejlődése is teljesen külön, sajátos egyéni alapokon történik. Teljesen külön saját faji tulajdonságok, teljesen külön saját történelmi múlt, teljesen külön hajlamok, külön fájdalmak, külön emlékek, külön dal, külön könnyek, külön sirás, külön visszaemlékezések, külön harcok, csaták, diadalmak, győzelmek: ezek összefonódása adja egy adott pillanatban annak a nemzetnek egyéniségét és jogrendi helyzetét is. Ennek következtében nekem az igazság nevében tiltakoznom kell az ellen, hogy — mondjuk — a francia köztársasággal vagy annak berendezkedésével hasonlítsuk össze a mi demokráciánkat, a mi államunkat, a mi királyságunkat. A francia köztársaság, mint állam, mint jogrendi egyed a történelem külön produktuma, amelynek csak történelemfilozófiai távlatokból lehet köze, egyébként pedig nincs köze, nincs analógiája más nemzet fejlődéséhez. A mi szegény fejlődésünk a mienk; szegény vagy gazdag: a mienk. A francia, angol, német és a többi szegény vagy gazdag: az övék. Az eszméknek van hatása valamely nemzetből átáramlás utján a másik nemzetre, az eszmék azonban nem egyediek, az eszmék nemzetköziek, az eszmék a világéi, az eszméket nem lehet elnyomni.^ Hiszen már Tacitus megmondta saját nézeteképen, hogy ha pedig a fejedelem vagy pedig az állam egy értékes eszmét el akar nyomni, akkor őt fogja sújtani ezen elnyomás gyalázata, az eszme pedig diadalmasan kel ki sírjából. (Rothenstein Mór: Mi is azt mondjuk! — Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Móric! Móric! — Egy hang a jobboldalon: Rothenstein Tacitus! — Gaal Gaston: Tacitus Móric ! -— Farkas István : Ittlétünkkel igazoljuk, hogy ez igy van! — Zaj.) éri január hó 20-én, pénteken. 447 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vass József népjóléti és munkaügyi minister, helyettes ministerelnök: Tisztelt Nem zetgyülés! (Halljuk! Halljuk!) Ha tehát van nálunk demokrácia, akkor az a mienk, saját jogrendi felfejlődésünk eredménye, és hogy vájjon ez az eredmény megfelel-e saját jelen felfejlődöttségünknek, az nem abból mérhető meg, hogy milyen ez a felfejlődöttség Angliában vagy Franciaországban, hanem a saját talajunkon lehet csak elbírálni. így ezekből a megállapításokból le kell vonnom most már néhány következtetést. Ezek a következtetések a következők. Először is, mivel a demokrácia nem annyit jelent, hogy a jogrendi keretek közé szervezett nemzetnek, társadalomnak az alja, a söpredéke vegye kezébe a kormányzati hatalmat, ebből következik, hogy a demokrácia nem jelenti feltétlenül és okvetlenül azt, hogy szélsőséges formák közé álljon valamely nemzetnek, speciálisan én a magyarról beszélek, a magyar nemzetnek politikai élete és kormányzata. Nem jelenti semmiképen azt a demokrácia, hogy azok az egyedek, akik még az egyéni önmeghatározás etikai magaslatára sem nevelődtek fel, beeresztessenek az állami önmeghatározás magaslatára, mert a fejlődésnek először az egvént fel kell vinnie az egvéni, etikai önmeghatározás magaslataira (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) és miután err*; felvitte, csak azután emelkedhetik fel arra a mag'aslatra, amelyen beleszólhat az állami önmeghatározásba is. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Peyer Károly: Sokan nem volnának itt, ha ez igaz volna! — Ellenmondások jobbfelől.) Elnök: Peyer Károly képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítom. (Felkiáltások a jobboldalon: Már megint kezdi!) Vass József népjóléti és munkaügyi minister, helyettes ministerelnök: Én meg vagyok győződve, igen tisztelt szociáldemokrata-párti közbeszóló képviselő urak, hogy azokban a higgadt fejtegetésekben, amelyekre én elhatároztam magamat, tökéletesen egyet fogunk érteni és én épen azt akarom elérni, hogy rákényszeritsem igen tisztelt szociáldemokrata képviselőtársaimat, hogy egyetértsenek velem ezekben az alapvető kérdésekben. Feltétlenül egyetértenek velem az igen tisztelt képviselő urak abban, hogy a demokrácia semmi körülmények között nem jelenti az erőtlenségnek alulról felfelé való felemelését; semmi körülmények között nem jelenti az arra nem alkalmas,... (Farkas István: Mindig egy magasabb kormányzati rendszert jelent!) . . . semmi esetre nem jelenti azt, hogy az arra nem alkalmas elemek az állam önmeghatározásában résztvehessenek. Ezt feltétlenül el kell fogadnia mindenkinek. De ha ezt elfogadja mindenki, akkor esetleg el kell ejteni azt a sokat sürgetett és minden időkre követelménnyé tett általános, egyenlő, titkos és mindenkire kiterjedő választójogot. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Farkas István: Miért? — Nemes Bertalan: Rendiben van! Ez a maga programja! — Pa« kots József: Kulutrát kell teremteni!) Azért, mert én kétségbe vonom . . . (Farkas István: Csodálatos, hogy az angol ministerelnök nem így beszél, pedig a világ legnagyobb hatalmát képviseli!) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni (Farkas István : közbeszól) Farkas képviselő urat má61*