Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

évi január kó 24-én, csütörtökön. iOé A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. előtt. (Csontos Imre: Csakhogy a közvélemény különben lát a kormányzóság iránt, mint maguk. Ezzel hála Isten, tisztában vagyunk. — Baticz Gyula: Ezt még Karczag közönsége sem hiszi el! — Csontos Imre: Milyen messzire áll Karczag közönsége maguktól! Annyival fölötte áll, mint ég a föld fölött! — Vanczák János: Mint Makó Jeruzsálemtől!) Itt a nemzetgyűlésen és bíróság előtti tanúvallomásban is elhangzott az a vélemény, hogy a mai viszonyok rosszabbak és véresebbek, mint voltabolsevizmuz idején. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől. — Csontos Imre: Hála Isten, tisztul egy kicsit!) Itt hangzott el a kijelentés a nemzetgyűlésen. (Reischl Rihárd: Akkor nem mondta ezt, amikor itt üléseztek és a parlament pincéjében kínozták az embereket! — Vanczák János: Halljuk a neveket! Mi idehozzuk azoknak nevét akiket megöltek az ébredő magyar urak. — Cséntos Imre: Hátha verték nálunk is a kommunistákat, de jól tették! — Vanczák János: Hát a vörösök nem tették jól!) Elnök: Csendet kérek. (Állandó zaj.) Vanczák képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Peidl Gyula: Nem tudom, hányadszor ismételtetik meg velem... (Propper Sándor: Beszélhet ezeknek a betegagyu embereknek. — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Propper képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rend reu ta si torn. (Nagy Emil igazságügyminister: Nem lehet tűrni az ilyen hangot mégsem! Ez abszurdum! — Barla-Szabó József: Láttuk, ki volt a betegagyu! Az ön fajtájához tartozik! — Állandó zaj.) Csendet kérek! (Propper Sándor: Az konokság, amit maguk csinálnak! — Nagy Emil igazságügy minister: Az ilyen hangot nem lehet eltűrni! Bitangság! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Műfelháborodás! — Reischl Richárd: Miféle hang ez? Az ilyen hangot, amilyent maga használ, nem szoktuk meg. — Nagy Emil igazságügyminister: Ez túlmegy a határon! — Barla-Szabó József: Betegagyu a maga vére és a maga fajtája! — Rei

singer Ferenc: Nem ijedünk meg semmitől!) Reisinger Ferenc képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Barla Szabó József: A magyar faj sohasem volt betegagyu, ezt jegyezze meg! — Állandó nagy zaj jobb- és baifelől.) Csendet kérek. (Nagy Emil igazságügyminister: Végének keli lenni az ilyen komédiának! Ez képviselőház! — Propper Sándor: Adjon a minister ur jó példát! — Nagy Emil igazságügyminister: Jó példát adtam! Egész nap egy szót sem szóltam, itt ülök nyugodtan! Egy szót sem szóltam eddig ! — Folytonos nagy zaj. — Felkiáltások jobbfelől és a középen: Szemtelenség!) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassék helyüket elfoglalni ! T. Nemzetgyűlés! Az iménti sajnálatos eset után nem mellőzhetem el, hogy kérést ne intézzek a Házhoz, azt a kérést, hogy a Ház minden egyes tagja önmagát, a pártját, az egész Házat és az egész nemzetet megbecsülve olyan modort és olyan hangot használjon itt, amely e Ház méltóságának megfelel. (Elénk helyeslés a bal- és a jobboldalon, középen és a balközépen.) A magam magatartását illetőleg kijelentem, hogy ennek az esetnek a tanulsága nyomán fokozottabb szigorral fogom a házszabályokat alkalmazni. (Helyeslés jobbfelől, középen és a balközépen.) Amennyiben a képviselő urak önmérséklete nem biztosítja azt a méltóságot, amely e Házhoz illik, biztosítani fogom én azzal a hatalommal, amelyet a házszabályok kezembe adnak. (Élénk helyeslés.) Peidl Gyula képviselő urat illeti a szó! Peidl Gyula: T. Nemzetgyűlés! Egy mondatom szakadt félbe, amely azzal kezdődött, hogy nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy t. képviselőtársaim azzal, hogy a bolsevizmus gazságait igyekeznek a fejemhez vagdosni, ellenkező, természetszerűen ellenkező hatást váltanak ki. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy teljesen egyetértünk a bolsevizmus ideje alatt elkövetett gazságok megitélésében. (Helyeslés.) De akiket a gaztettek elkövetői közül elfogtak, azokon e cselekményeket szigorúan megtorolták; megtorolták száz meg száz olyan emberen birósági Ítélet nélkül, akikről csak feltételezték, hogy a bolsevizniusban részük volt. •% -^ Hát, t. képviselőtársaim, mit kivannak még? Ezekkel a megtorolt és általunk egyöntetűen elitélt gazságokkal ne igyekezzenek kivédeni és egyúttal megvédeni azokat a gazságokat, amelyekről beszélek és amelyek nem toroltattak meg. Véleményem szerint az, hogy itt mindig valahogyan magyarázni és védeni próbálják ezeket a meg nem torolt gazságokat, — ha nem is tudatosan, de biztatásképen hangzik kifelé. (Szomjas Gusztáv: Dehogy védjük! Ki védil) Azzal kezdtem ennek a kérdéskomplexusnak tárgyalását, hogy feltettem a kérdést: ha a kormány pártja nincs megelégedve a mai helyzettel, akkor mit tett és mit tesz ennek a helyzetnek megváltoztatására ? Azt hiszem, sikerült végigA^onulnom az összes számbajöhető kérdéseken és sikerült beigazolnom, hogy a kormány nem tesz semmit a helyzet megváltoztatása érdekében. Nem kutatom most, miért nem tesz, de meg kell állapitanom, hogy nem tesz. És ha akármilyen okból nem tesz, akkor meg kell tagadnom a kormány morális jogát ahhoz, hogy tovább kormányozzon. (Ellenmondások jobbfelől. — Szomjas Gusztáv: Hamis a premissza! Hamis a kiindulás!) Mert a kormány akkor kormány, ha nemcsak akar, hanem tud is gazságokat megtorolni. (Kuna P. András: Tessék az utat megmondani!) Ha nemcsak akar, hanem tud is olyan politikai és gazdasági helyzetet teremteni, amellyel ő maga is és a hátamögött ülő párt is — legalább a körülményekhez képest — meg van elégedve. Hiszen nem vitatom azt, hogy egy másik kormány máról holnapra száz percentig kielégítő helyzetet tudna teremteni. Ezt én nem állítom. A valóság az, hogy az egyik oldalon az uszitás változatlanul folyik, a másik oldalon egyenes kormányintézkedésekkel t'enta rtják, részben pedig az egyetemeken szigorítják a numerus clausust. (Muszti István: Különösen Pécsett!) Szigorítják a zsidó tanulókkal szemben is, mert egyes egyetemeken szigorúbb magyarázatot adnak a törvénynek mint eddig, de másrészt szigorítják azzal is, hogy lehetetlenül magas ^ tandíjakat állapitanak meg, amelyekkel kizárják az egyetemi tanulmányok folytatásából talán épen azokat, akik ennek az országnak valamikor büszkeségeivé válhatnának. Virágzik Zalaegerszeg. Azt nemhogy megszüntetni akarnák, hanem állandósítani igyekeznek. (Vanczák János: Kőbörtönt csinálnak belőle!) Szilárd építményeket akarnak ott létesiteni. Működik a telefon- és postacenzura. A munkásmozgalom, különösen a mezőgazdasági munkásmozgalom épen olyan üldözésnek van kitéve, mint azelőtt, és mint a háborút megelőző időben. (Ellenmondások jobbfelől. — Muszti István: Csak ne bujtogassanak sztrájkra! — Vanczák János: Hát a garasos napszámra szabad bujtogatni az Omgeben 1) A sajtószabadság, a 48-as forradalom egyik